Írott és elektronikus média régen és ma

 Van egy nagyszerű bűnügyi novella,Don Ridgemond írta, az a címe:Az ügyvéd látogatója, és magyarul a Rakéta Regényújság 1988/13.számában olvasható. Egy igen ravasz pszichológiai rejtvénynek vagyunk tanúi, és annyira eredeti a krimi, hogy nem hal meg benne senki. A sztori annyira eredeti, hogy úgy döntöttem, egyetlen szót sem írok le belőle, mert akkor mindenki rájön a ravaszságra.  Inkább a dolog pszichológiai részéről beszéljünk és gondolkodjunk egy kicsit. Vannak olyan emberek, mint a novellában szereplő ügyvéd,  akiknek a karrierjük még a feleségük életénél is fontosabb. Ez szörnyű. Ezt a szörnyűséget önti a bűnügyi irodalom formanyelvébe Don Ridgemond. Elképesztő, nincs rá jobb szó. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, pár perc alatt végére ér az ember, aztán fél órát ül némán a döbbenettől. 

 Lázár Ervin,akit manapság talán meséiről ismerünk legjobban,elképesztő erejű novellákat is írt. Ezen remekművek egyike a Rakéta Regényújság 1988/11. számában olvasható,címe:Az óriás. Hőse egy átlagos kiskamasz fiú,aki azt hiszi,hegyet mászik,pedig csak egy óriás fekvő testén igyekszik átjutni. Azért érdekes ez a novella,mert leírja,hogyan is küzdünk meg ellenségeinkkel. Tárgyiasítjuk vagy antropomorfizáljuk őket/azokat. Mar az éhség-mondjuk,mintha az éhség valami élőlény lenne. Legszívesebben kihajítanám az ablakon ezt a bónusz-rendszert-mondja a vállalat középvezetője,mintha az emlegetett bónuszrendszer valami megúnt használati tárgy vagy rosszcsont személy lenne. A magyar nyelv ilyen:konkretizálja az elvontat. A gyermeki gondolkodás pedig pláne ilyen. Lázár Ervin novellája kiválóan irodalmi formába önti ezt a gondolkodást. Érdemes elolvasni. Rakéta Regényújságot pedig jobb könyvtárakban vagy antikváriumokban találhatunk. Annyit elárulok,hogy az 1988/11. számban Agatha Christie-regén

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk a kiváló író, Bodor Ádám elbeszélését. Utasemberek a címe. Cselekménye nagyon röviden összefoglalható:egy faluba két idegen utas érkezik, nagyon furcsákat beszélnek, majd egyikükről kiderül, hogy ő gyújtotta fel a falut huszonöt éve. Most engedték ki a börtönből, és itt szeretne lakni, az azóta újjáépült községben, számítva a lakók bocsánatára. hát, a lakók, akiknek a házát felgyújtotta, nincsenek olyan kedvüknek, hogy beszélgessenek ezzel a furcsa fockóval. Meg akarják ölni... Bodor Ádám arra a kérdésre keresi a választ, lehetséges-e a történelmi bűnök megbocsátása, ez 1988-ban igencsak fontos kérdése volt nemcsak Magyarországnak, de a teljes Közép-Európának is. Szerző arra a következtetésre jut, hogy nem, nem lehet megbocsátani.  Kitűnő, legmagasabb szintű irodalom, ajánljuk mindenkinek. Kár, hogy mostanában nem ilyen színvonalú anyagokkal van teli a média.  Ma már nem létezik a Rakéta Regényújság, úgyhogy linket sem tudok kitenni. 

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk Ébert Tibor novelláját,amely a sokatmondó Szerelem címet viseli. A novella voltaképpen egy képzeletbeli bírósági tárgyalás leírása.Az ügyben szerepel egy dúsgazdag férfi,Arnold,aki anyagi javakkal halmozta el szerelmét,Katalint:autókkal,jachtokkal,olajfinomítóval,hidroplánnal,kikötőkkel.Csak éppen a szeretetét,a finom érzéseit nem volt képes kimutatni. Katalin pedig pont erre vágyott.A háttérben meghúzódó képzeletbeli tanúk: a a halász,az olajfúró munkás,a fuvaros,a hajóskapitány,a pilóta pedig pontosan ezt tudná megadni Katalinnak. Gazdagságot,átlagon felüli anyagi javakat viszont nem. Vajon kinek a javára ítél ez a képzeletbeli bíró? Ébert Tibor novellája-mindössze két hasáb terjedelmű-a magyar irodalomban szokatlan hangvételű,furcsa,de jó írás. Érdemes elolvasni!A Rakéta Regényújság régebbi példányait pedig jobb antikváriumban lehet beszerezni. 

 Nagyon nehéz dolog krimit írni,de ezen belül is még nehezebb kétszereplős kriminovellát írni. Robert J.Higgins ebbe a nehéz és kemény fába vágta a fejszéjét,mikor megirta A mászótárs című novelláját. Magyarul megjelent a Rakéta Regényújság 1988/23.számának 29-30.oldalán,Németh Ferenc fordításában.  Két betörőről szól a történet,akik a város ugyanazon részén tevékenykednek. Egyikük nevét már felkapta a média,valóságos sztár,másikuk még ismeretlen,de nagyon is ambíciózus. Közös balhét kezdenek...Többet nem spoilerezek a sztoriról,hiszen két oldal az egész. Az ám,de milyen két oldal!Remek karakterformálás,elképesztően jó párbeszédek,megszakítva cselekményes részekkel illetve belső monológokkal. Működik a félrevezetés művészete,és kerül egy kis akció a végére. Robert J.Higgins kitűnő kétszemélyes krimit írt,a műfaj alműfaján belül-ha egyáltalán létezik ilyen alműfaj-az egyik legjobbat. Drámai az egész,annyit mondhatok.Nagyon odatette magát az író,ami a technikát illeti. Minden mondat,mind

 A Rakéta Regényújság(az 1980-as évek egyik legnépszerűbb sajtóterméke volt) 1988/23. számában olvashatjuk Paula Fichtinek,Dr.Sigmund Freud hűséges szobalányának visszaemlékezéseit. Paula 53 éven keresztül szolgálta a professzort,a pszichoanalízis atyját,és családját,elkísérte őket a londoni emigrációba is. Ott volt és ápolta a doktort,amikor annak állkapcsában rákos daganatot találtak.  Nagyon megható,manapság ritkán tapasztalható történet a hűségről,a kitartásról.53 év...gondoljunk csak bele! Paula túlélte a Freud család összes tagját.Mindvégig hű maradt Freud doktor emlékéhez.

 A Falu, Város, Régió című terület-és településfejlesztési folyóirat 1998/10.számának 21.oldalán olvashatjuk Benyó Bertalan tervező A csepeli HÉV és a 103-as autóbusz című cikkét. Az írás lényege az, hogy miután a kormány úgy döntött, nem vesz részt a 4-es metró tervezésében és megépítésében, ez lehetőséget nyújtana a fővárosnak a közlekedés decentralizációjára.  Ennek jegyében fogalmazza meg óhaját Benyó Bertalan:a csepeli HÉV álljon meg a Lágymányosi híd alatt. Ez, Szerző szerint, oldana azon a centralizáción, amely a fővárosi tömegközlekedést akkor jellemezte.  A cikk remekül érvel, érdemes elolvasni mindenkinek, akit érdekel Budapest múltja, közlekedése. 

 A Rakéta Regényújság az 1980-as évek egyik legnépszerűbb magyarországi folyóirata volt,hetente jelent meg,minden szám több százezer példányban kelt el. Az 1988/29.számban olvashatjuk Gyurkovics Tibor:Hé,Jani! című novelláját. Nem éppen gyerekeknek való,inkább a kamasz és annál idősebb olvasóknak ajánlom. Főhős egy bizonyos Hajdúné,aki valamiféle kulturális szervezetnél dolgozik,és előadásokat tart a nők jogairól. Hajdúné rengeteget kínlódik a súlyával,semmilyen fogyókúra nem használ neki. Egy ízben vidékre utazik,és ott a sofőrrel...aztán másnap megtartja megszokott előadását. Este hazamegy,férje inkább az új kónyvével foglalkozik. Az igazi olvasói megdöbbenést,vagy mondjuk úgy:a katarzist, a sofőrrel folytatott viszony módja,és az előadás tartalma okozza.  Nagyon komoly társadalmi látlelet,plusz egy kis erotika:ez Gyurkovics Tibor novellájának lényege. 

 A Rakéta Regényújság (amely,nevével némileg ellentétben,főként novellákat,elbeszéléseket közölt) 1988/5. számában olvashatjuk Örkény István:A Vörös Malom című írását. Tulajdonképpen két részből áll az elbeszélés. Az elsőben elolvashatjuk,miért is haragudott meg József Attila Örkény Istvánra-annyit elárulok,a Hatvany-féle mecenatúrával függ össze a dolog,meg azzal,hogy Örkény szerint József Attilának nem volt humora. A második rész már sokkalta szívszorítóbb:a második világháborúban vagyunk,egy hadifogolytáborban,ahol flekktífusz üt ki. Örkény is elkapja,hetekig eszméletlen. Megismerkedik egy Kis-Kovács nevű bajtárssal,akit aztán tanítani kezd:versekre,biológiára,meg mindenre,nagyon szívszorító.  A Rakéta Regényújság pedig nagyon hiányzik a magyar sajtópiacról. Afféle irodalmi vegyesfelvágott,mindenféle színekkel. Ha valamelyik kiadó,megfelelő áron,látna fantáziát ilyesmiben,nem volna rossz ötlet feleleveníteni. 

 A Rakéta Regényújság 1974-1994.között megjelenő irodalmi folyóirat volt. Közölt verset,novellát,regényrészletet,folytatásos regényt,krimit,útleírást,szinte minden irodalmi műfajnak otthont adott. A közönség pedig imádta. Az 1988/4.számban olvashatjuk Andy A.Curtis:Smilling hadnagy kételkedik című kriminovelláját. A bevezető részben három végzős nyomozónövendék közül Smillingnek jut a sors,hogy a gyilkossági csoporthoz osszák be. A novella második része pedig maga a bűnügy. Egy szenátor lányát,vejét és unokáját elrabolják. A szenátor(aki a lányánál csak a festőművész vejét utálja jobban) telefonon beszél a kislánnyal,aki kódolva elmondja neki,hol is tartják fogva a családot. Aztán jön a szabadítóakció,Smilling hadnagy információi alapján... A mű befejezése,azaz a krimi megoldása-véleményem szerint-kiábrándítóan közhelyes. Nem akarom elárulni,pontosan hogyan is végződik a történet,hiszen blogunk elsőszámú feladata éppen az olvasásra való ösztönzés.  Ahhoz képest,hogy igazi,angolszász kr

 A Vakok Világa c.folyóirat 1988/11.számában olvashatjuk Varro Irena cikkét,Egy művészpálya kezdetén címmel. A riport Janusz Kowalski lengyel operaénekes pályakezdését mutatja be. Janusz Kowalski vak. A kommunista Lengyelországban ezért sok felelős ember,vagy ahogy mi mondanánk,"illetékes elvtárs"úgy gondolta,nem alkalmas színpadra. Ez a tipikus kommunista gondolkodás:aki más mint a többi,az gyanús. Kowalski-hiába volt meg minden végzettsége,tudása-kefekötőként dolgozott egy gyárban. Elég nehéz pályakezdés..Pedig gyönyörű tenorhangja volt. Amikor aztán megnyert egy lengyelországi versenyt-ma tehetségkutatónak mondanánk-,akkor gondolkoztak el egyesek,hogy talán mégis érdemes lenne megpróbálni..de még akkor is akadtak,akik azon aggályoskodtak,fel tud-e menni a színpadra... Tipikus huszadik századi történet. Kowalskit nagyon intoleráns légkör vette körül. De ő kitört,túllépett ezen. Mert az igazi művészet legyőzi a kicsinyességet. Varro Irena riportja kitűnő. De több ilyen siker

 Magyarországnak sok szép hegysége van. Szeretem a Bükköt, a Zempléni-hegységet, a Pilist- mindenek-mindnek megvan a maga sajátos hangulata. Mégis: legromantikusabb hegységünknek a Bakonyt tartom. Valami furcsa, misztikus hangulat, lelkünket izgalomban tartó borongós sötétség uralkodik itt, no meg emléke az ide menekülő betyároknak, a harcos történelemnek, no és az itt született, hatalmas életművet megalkotó íróknak. Aki a Bakonyban jár, igazából kul-túrát tesz: hagyja, hogy megérintse őt a magyar múlt máig fújó szele.  A már említett író-egyéniségek kapcsán figyeltem fel Lak István: Barangolás a Bakonyban című cikkére. Ez voltaképpen beszámoló egy túráról, melyet 1988-ban a Vakok és Gyengénlátók Wesselényi Sportkörének Turista Szakosztálya szervezett. A cikk pedig a Vakok Világa című lap 1988/8-9.számában jelent meg.  Útibeszámolót írni tudni kell. Szépen, lassan, mint ahogy a zsákmányára leső macska oson, kell rávezetni a Tisztelt Olvasót magára a lényegre, a turisztikai célpontra, a

A Barátnő az egykori Csehszlovákia magyar nyelvű női magazinja volt. Az 1988/4. szám tartalmából, a teljesség igénye nélkül: Kallódó, alkohol- és drogproblémákkal küzdő fiatal lányok- van remény, akadnak pozitív példák. ( Megjegyzés: végre pozitív üzenet ezzel kapcsolatban a médiában!) Gyönyörű ilyenkor Prága! Háziszőttesek: nagyon szépek, de már ekkoriban is inkább kifelé mentek a divatból. Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Cselényi László versei. Hogyan étkezzenek az óvodások és iskolások? Mire kell különösen odafigyelni? Mi lehet az oka a gyermek krónikus étvágytalanságának? talán akut betegség, idegesség, a szülő túlzott etetési szándéka? Varrjuk meg magunk a gyerek ruháit! Lehet, kötni, horgolni- ez az életforma már akkoriban is kiveszőben volt... Minél többször felhívjuk a figyelmét a gyereknek arra, hogy jó testvér legyen, annál rosszabb testvér lesz. 

A Lányok, Asszonyok a szovjet Szovjetszkaja Zemscsina nevű lap magyar kiadása volt, elképesztően érdektelen, az utókor pedig legfeljebb annyit tanulhat belőle, hogy volt egyszer egy Szovjetunió, ahol minden szép és jó volt, ellátási gondok pedig csak akkor fordultak elő, ha a kommunisták megoldották azokat. Csakhogy: még az ocsmány konkoly között is akad búzaszem. Az 1988/11. számban egy Ribalkina nevű újságíróhölgy által jegyzett cikk bemutatja a nyolcgyermekes Cukanov családot. Nagyon életszerű leírást ad a nagycsaládról, gondokkal, örömökkel, napjaink demográfiai válságában pedig némi reményt adhat a gondokkal küszködő nagycsaládosoknak. Ha be tudják szerezni valahol ezt az újságot, tegyék meg, mert neten bizony nincs rajta. Mire jött az internetkorszak, a Lányok, Asszonyok című havilap már nem létezett. Nem tudják, mit hagytak ki.

A Kapu című folyóiratban olvashatjuk Tóth Károly Antal 1988-ban, svédül, megjelent cikkének újraközlését. Szerző a Ceaucescu-rendszer minden borzalmát leírja: az erdélyi magyarok munkahelyi üldözését, a magyar nyelv használatának tilalmát ( már az általános iskolában is), a határon lelőtt menekülőket, az értelmiségiek, papok zaklatását, a történelemoktatás abszurd és hamis voltát ( dákoromán kontinuitás elmélete). Ugyanebben a folyóiratban olvashatjuk Nagy Csaba: A diktatúra talpai alatt című írását, melyben egy 1981-es nyári " összejövetel" tragikus következményeiről ír. Mindkét cikket ajánljuk azoknak, akik szeretnének többet megtudni a Romániai kommunizmus, azon belül is a Ceacescu-rendszer történetéről. Kapu, 2016/5.32-35. illetve 73-74.