Írott és elektronikus média régen és ma

A Szegedi Evangélikusok Lapja a magyar egyházi sajtó egyik kiváló remeke. A 1932/3. számának tartalmából, a teljesség igénye nélkül: - A címoldalon egy mély fohász, Diadalmas Jézus címmel. Csak egy mondatot idéznék: " Halódó életed levert minden sötét hatalmasságot: imádkoztál gyilkosaidért".Elképesztő, hogy mennyire szívből jön. - A 2. oldalon Egyed Aladár lelkész cikke arról, hogy a szegedi evangélikus közösségben nincs rendben a gyülekezeti élet. Sok hívő csak ritkán jár templomba, a segélyben részesülők közül is sokan elhanyagolják az Urat. Nem ismerős ez a helyzet a mai Olvasó számára? - Nagyon aktuális a 3. oldalon Templomjáró cikke. Evangelizációkor előforduló kifogásra talál megfelelő válaszokat. Például: Minek menjek templomba, úgyis tudom, miről beszél a pap? Válasz: én is tudom, milyen a kenyér, mégis, minden nap megeszem. - Egyházi adó: annak idején a presbiteri testület határozta meg, hogy ki mennyi egyházi adót fizet. 30 napon belül lehetett fellebbezni. ( Hú,

A magyar sajtótörténet egyik jelentős fejezetét alkotja a magyar egyházi sajtó története. A Szegedi Evangélikusok Lapja 1940-ig jelent meg, havonta egyszer, s a hívek ingyen kapták. A lap fenntartási költségeit a hívek adták össze. Merthogy voltak hívők. A 5. oldalon található kimutatás szerint 1931.decemberében 1595 hívő látogatta az istentiszteletet, ebből 924 nő, 671 férfi. A hölgyek tehát már akkoriban is aktívabbak voltak a keresztény élet területén. 1931.novemberében viszont csak 931 hívő vett részt az istentiszteleten. A december tehát kiugróan magas eredmény. Az viszont nem derül ki, hogy ezek a számok a havi összlátogatottságot takarják, vagy egy-egy istentiszteletre látogató átlagról van szó. Szerintem inkább az előbbi. Pedig jó hangulatú kis társaság volt ez a szegedi evangélikus gyülekezet. Minden hétfőn volt baráti összejövetel, ahol lehetett pingpongozni, sakkozni, dominózni, sőt, még lóversenyjátékot is játszani- nem tudom, hogy utóbbi mennyire keresztény erkölcsű... Pe