Írott és elektronikus média régen és ma

A Nők Magazinja az 1980-as évek egyik legnépszerűbb sajtóterméke volt Magyarországon. Most az 1984/1.szám tartalmát szemlézzük. A címlapon a korszak és az egyetemes magyar színházi-és filmkultúrájának egyik legnagyobb színésznője,Tórőcsik Mari. A vele készült interjúban elmondja,hogy ha nem színésznő lenne,panziót nyitna valahol vidéken,amúgy is szeret vidéken élni-Mit lehet tenni,ha valaki kölcsönadja egy barátjának a lemezjátszóját,de az nem adja neki vissza?-Győrben az óvodák 110-150 %-os kihasználtságúak,pedig eleinte a szülők igencsak idegenkedtek az intézménytől. A városban kb. hatezer óvodásra jut négyezerötszáz férőhely-A műszaki fejlődés annyira felgyorsult,hogy szüleink magnói,tévéi,lemezjátszói már ősöregnek hatnak-Az 1984.évben a bubifrizura lesz a divat,korszerűsített változatban. A férfiak trendi hajviselete:elöl dús,oldalt rövid haj-Bizonyos szövetkezeti boltokban bevezették,hogy a dolgozók fizetése a forgalomtól függ.-Száz éve született Gábor Andor-Nyerges András a befa...

 Már Ő sincs közöttünk. Pedig annyi szép pillanatot köszönhetünk Neki. Megédesítette a színpadot,felemelte a vászonról a filmet,és a mű,a film,a dráma elkezdett élni,járkált közöttünk,mint valami nagymami,aki épp most sütött zserbót,és arra kíváncsi,kérünk-e még. Már Ő sincs közöttünk,aki szívével tanulta meg mások nyelvét. Beszélt fábriul,shakespeare-ül,ibsenül,és eközben nem felejtett el emberül,csilingelő-magyarul. Része volt valaminek és ha az egyszeri nézőben felébredt az ősi vágy,hogy én is,csak egy kicsit, vissza,vissza abba az egészbe,akkor csak annyit kellett tennie,hogy ránézett Törőcsik Marira,aki szelíden behúzta őt egy másik világba,ahol ott él a szeretet és az elmúlt szerelmek emléke. Már Ő sincs köztünk,a nagy örökidő-hordozókkal,Kiss Manyival,Bessenyeivel, és a többiekkel,játszanak együtt valami furcsa,égi de mégis evilági társulatban,ahol Törőcsik Mari valami furcsa fáklyát tart a szívén,ezredévek szavait,apró kézmozdulatait,mögöttesbe ívelő kérdéseit,kecses suttog...

Azt gondolnánk, a nagy emberek, csúcsértelmiségiek, művészek, elfelejtik tanáraikat, hogy megvalósíthassák önmagukat. Ez annyira félreértés, hogy csak na. A Gyermekünk folyóirat 1986/5. számában híres emberek beszélnek emlékezetes tanáraikról. Törőcsik Mari színművész a tornatanárára, a könyvvitel-tanárára, valamint Kornisné Panniné nénire, Vas István sógornőjére emlékszik. Vámos Tibor akadémikus inkább a középiskolát élte meg pozitívan, mint az általánost. Fedor Ágnes, újságíró- nos, őszintén szólva, eleinte nem értettem, miféle tanárról beszél, aztán kiderül, hogy Jaschik Álmos grafikusművész tanárról van szó. Péchy Blanka színművész pedig a történelemtanárára gondol szeretettel, míg Vargha Balázs író is a rajztanárát emeli ki. Szóval, nem a szak számít, hanem a személyiség. Ennyi a tanulság.