Budapesti Napló, 1907.szeptember 21.
Ady Endre legnagyobb tragédiája, hogy nem volt jó ember. a költői zseni mellé nem társult kellő empátia, társadalomérzék. A géniusz elvérzett az élet útvesztőiben. Jól mutatja ezt a Budapesti Naplóban 1907.szeptember 20-én kelt cikke is. Ady ebben az írásában egy papot dicsőít, aki szembefordult saját egyházával. Állítólag Törökszentmiklóson szolgált ( ezzel Ady leleplezi az illetőt, hiszen nem valószínű, hogy 1907-ben sok pap szolgált volna Törökszentmiklóson), követelte, hogy osszák fel a katolikus egyház földbirtokait. Az igaz, hogy ebben az időben a katolikus egyháznak irtózatos méretű birtokai voltak, de ez az egész nem a földosztásról szól. Ez az 1907-es cikk a magyar kultúrharc egyik első megnyilvánulása. Ady és idealista szabadkőműves köre szekularizálni akarta a magyar társadalmat. Eltörölni a szakrális értékeket, egy felvilágosodáson alapuló ideológiát általános érvényre emelni. Sajnos, a Budapesti Napló teret engedett ennek az eszmeiségnek. Mindezen túl: a cikk hangvéte