Írott és elektronikus média régen és ma

 Dobrudzsa Románia területén található, a Duna és a Fekete-tenger által határolt terület. Van ugyan szomorú történelmi múltja, de itt most nem erről szeretnék beszélni, hanem ennek az Európában egyedülálló vidéknek elképesztő természeti szépségeiről. Az Erdélyi Gyopár című turisztikai folyóirat 2005/6. számában jelent meg egy nagyon jó cikk, Madarak az őszi Dobrudzsában címmel, szerzője Szabó D. Zoltán illetve a fotós Jakob Augustin. Remekül megfigyelhetők Dobrudzsában a madarak élőhelyei, táplálkozásuk, viselkedésük. Nagyon fajgazdag vidék ez, a cikk az alábbi madárfajokról tesz említést: - vörösfarkú egerészölyv - békászó sas - kígyászölyv, - fekete és fehér gólya - héja - kékes rétihéja - búbos vöcsök - kuvik - búbos pacsirta - rózsás gödésny - füstifecske - ugartyúk - borzas gödény - fenyérfutó - havasi partfutó Nem akármilyen biodiverzitás. Ajánlom a cikket mindenkinek, aki valamilyen formában madarakkal foglalkozik. Feltétlenül el kell ide látogatnia! A cikk pedig, még egyszer mo

 A Kistermelők Lapja 2022.augusztusi számában jelent meg Wekerle László:Feléledhet a háztáji sertéstartás című cikke.Számomra döbbenetes adatokat közölt. 2005.decemberében Magyarország sertésállományának 60 százaléka gazdasági társaságok,40 százaléka magánszemélyek kezén volt. 2019.decemberében a sertésállománynak már 81,6 százaléka volt gazdasági társaságok kezén,18,4 %-a egyéni gazdálkodóknál. A helyzet az,hogy a falusi magánháztartások közúl egyre kevesebben tartanak sertést. Szerző szerint ennek három oka van.1. A fiatalok egyre inkább otthagyják a falvakat 2. Sokkal egyszerübb megvenni a sertéshúst a szupermarketben 3. A sertéspiacon folyton változnak a felvásárlási árak-többnyire nem a termelők javára. Wekerle László szerint az lehetne a megoldás,ha a külónböző,ezzel foglalkozó egyesületek összefognák a gazdákat. Valamint újra kellene nyitni az úgynevezett vágópontokat. Az sem rossz ötlet,hogy a megszokott 100-110 kilogram helyett 130 kilogramm testsúlyra hízlalják a sertéseket.

 Azt is hihetnénk, az ázsiai,sokszor 7000 méternél is magasabb hegycsúcsokhoz képest az olasz-francia határon emelkedő Mont Blanc-4810 méterével Európa legmagasabb csúcsa-megmászása afféle közepesen megterhelő edzés. Pedig ez nem így van! A Mont Blanc meghódítása egyáltalán nem könnyű feladat,tapasztalt hegymászók számára sem. Hogy mennyire nem az,azt jól mutatja egy 2005-ben megjelent túrabeszámoló. Az Erdélyi Gyopár című folyóirat 2005/5. számában látott napvilágot. Szerzője Fazekas Ferenc,címe:Újból a Mont Blanc-ra. A kitűnő cikk olvastán szinte érezzük bőrünkön,arcunkon,hajunkon azt a jéghideg esőt,amely a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület hegymászóit szinte minden nap meglepte. Az sem kis teljesítmény,hogy egy száz méter magas jégfalat kell emberi erővel legyőzni. Kikerülve a hulló sziklákat.  A sikeres expedíciónak utólag is gratulálok,a cikkről pedig mégegyszer:nagyon tetszett,kitűnő. 

 Az Erdélyi Gyopár című,igen magas színvonalú és igényes kiállítású folyóirat 2005/5. számában,a 16.oldalon jelent meg meg Izsák Györgynek A környezeti nevelésről című cikke. Az írás arra világít rá,hogy mennyire el van maradva nálunk az ifjúság környezeti nevelése. Ennek illusztrálására Szerző egy amerikai (konkrétan chicagói) példát hoz. Chicagóban elszaporodott a parlagfű,erre a városvezetés és a környezetvédő egyesületek kampányba kezdtek,ez pedig olyan eredményes volt,hogy pár héten belül több százezer chicagói lakos huzigálta ki a parlagfüvet a járda mellől.Példamutató dolog ez,nálunk,Magyarországon is kellene ilyesmi. A nagyon jól megírt cikk eszembe jutott még egy gondolatot-nem,nem azt,hogy nálunk ilyen kampányokat nem szerveznek. Hanem azt,hogy a környezeti nevelésnek két vonalon kell haladnia:1. Általános,rendszerezett környezeti nevelés 2. Kampányok,az éppen aktuális problémára összpontosítva.  Mindehhez persze Magyarországon szükség volna megfelelő tudású és mennyiségű sza

 Az 1960-as évek végétől kezdve a Magyarországon uralkodó kommunista hatalom belátta,hogy a szocialista realizmusnak nevezett művészeti irányzat mellett teret kell adni más,kevésbé komform képzőművészeti platformoknak,alkotóknak is. Szigorúan ellenőrzött keretek között engedélyezték,hogy létrejöjjenek új alkotóműhelyek,kiállítóhelyek. Ezek egyike volt a Fiatal Művészek Klubja,Budapesten,az Andrássy úton. Az Új Művészet képzőművészeti szakfolyóirat 2005.márciusi száma arra volt kíváncsi,hol is helyezkedik el a magyar művészettörténetben a Fiatal Művészek Klubja,hogyan látják ezt az érintettek tizenöt évvel a rendszerváltás után. Beke Lászlót,Kecskeméti Kálmánt,Lóska Lajost és Vásárhelyi Antalt faggatta a cikkíró,Bordács Andrea szerkesztő. Mindannyian pozitívnak látják az FMK szerepét,bár van,aki megjegyzi,hogy voltak bizony spionok,pl. a portás. A Kádár-rendszer úgy akarta ellenőrizni a potenviálisan veszélyes művészeket,hogy egy helyre terelte őket. Lóska Lajos igen részletes felsorolá

 Jó hír a magyaros ételek kedvelőinek,hogy még a leginkább tradicionális ételeinket is meg lehet újítani,különlegessé lehet varázsolni. A Magyar Kukta című,kitűnő recepteket és ímycsiklandozó ételfotókat tartalmazó folyóitat 2005/10.számában olvashatjuk a Gombás fasírt égetett tésztával sütve nevű ételkompozíció receptjét.Hagyományos gasztro,felsőfokon.  Nem kell ötcsillagos séfnek lenni hozzá,bárki meg tudja csinálni ezt az újragondolt ételt,aki készített már fasírtot és tésztát. Igaz,eléggé időigényes a varázslat,de megéri. Tkp.az a lényege,hogy a tésztát a fasírttal együtt keverjük el,és együtt sütjük ki.Aki még soha nem használt sütőt,ne ezen a recepten próbálja ki.  És persze,lehet variálni:nemcsak gombás,de másfajta fasírtokat is el tudunk így készíteni. Jómagam pl. pulykafasírt újragondolva című változaton gondolkodom.

 A Magyar Kukta gasztronómiai folyóirat 2005/8. száma nyári ételekkel foglalkozik. A címlapon a bodzás táska túróstésztából nevű sütemény felettébb ínycsiklandozó képe látható,a belső oldalon pedig ezen étel nem kevésbé ínycsiklandozó receptje olvasható. Nagyon korrekt,pontos,finom. Nem hitegeti az Olvasót azzal,hogy ez egy könnyen elkészíthető étel,merthogy nem az. Külön kell ügyelni a bodzás töltelékre,a tésztára és a vajas morzsára. Nem kezdő gasztronómusoknak való. Inkább gyakorlottabb háziasszonyoknak javasoljuk,hogy próbálkozzanak meg vele. Ha viszont siker koronázza erőfeszítéseinket,akkor a vendégsereg hálás lesz. Azzal viszont már vitába szállnék,én,az abszolúte laikus,hogy a bodzás táska nyári étel.Éppen ellenkezőleg. Olyan jó lehet télen,a meleg szobában,egy pohár tea mellett(a Magyar Kukta receptje körtebefőttel ajánlja tálalni,az sem lehet semmi...),meccsnézés közben,bodzás táskát falatozni. Az én nem túl fejlett gasztronómiai ízlésem szerint ez a finom étel inkább a téli

 Olvasom a Modern Nyelvoktatás című folyóirat 2005/1. számában Kuthy Erika cikkét,melynek címe:Dalszövegek felhasználása az idegennyelv-oktatásban. Szerző olasz nyelvtanár,cikkében felsorolja azokat a főbb feladattípusokat,melyek során alkalmazni lehet a dalszövegeket. Ezek között vannak szó-,mondat-és szövegszintű feladatok. Az általa választott dal a világszerte ismert Napfivér,holdnővér című,szerző Riz Ortolani,előadó Claudio Baglioni. Ehhez készített a cikk szerzője egy 19 feladatból álló feladatsort.Nagyon jó,korszerű munka,ajánlom minden nyelvtanár figyelmébe. Beszéltem egy nyelvtanár ismerősömmel,aki viszont soha nem használ dalszövegeket munkája során. El is mondta indokait:sok bennük a szleng-különösen az angol és amerikai számokban-,rengeteg a giccs,sokszor a dalszövegek szándékosan nem felelnek meg nyelvi szabályoknak. Ő inkább a könnyebben érthető prózai irodalmi műveket,rövid elbeszéléseket,novellákat részesíti előnyben a tanítás során. Azt gondolom,az,hogy valaki használ-

 Olvasom a Természetgyógyász 2005.novemberi számának 40-41.oldalán -tamás- cikkét,melynek címe:Krónikus betegségek-karmikus terhek. Olvasom és hüledezek. Örülök egyfelől,mert Szerző a betegségeket a szellemi hátterükkel együtt véli gyógyítandónak. Ezzel semmi baj. Még azt sem tartom bajnak,ha valaki hisz a reinkarnációban és karmában,több milliárdan hisznek benne a világon. Azzal azonban,amely következtetést a cikk Szerzője mindebből levon,nem érthetek egyet. -tamás-szerint ugyanis betegségeinktől úgy szabadulhatunk meg,ha kisöpörjük a tudatalattinkat. "...mindenkinek arra kell törekednie,hogy lehetőleg gyorsan és tartósan megszabaduljon jelenlegi,tudatalattijában zajló programjától". Azt gondolom,hogy nem feltétlenül a tudatalattimban kell keresnem az influenza vagy a gyomorrák ellenszerét. Fizikai betegségeket gyógyítani,vírusok,baktériumok ellen fellépni leghatásosabban az orvostudomány fizikai-kémiai eszközeivel lehet,legalábbis eddigi rövid élettapasztalatom ezt igazolja

 Nagyon imponáló kis cikket olvastam a Természetgyógyász c.folyóirat 2005.novemberi számának 52-56.oldalán,V.T. tollából. Szinte mindent elmond a virágesszeciákról,amit egy magamfajta laikusnak tudnia kell:mire használják ezeket a készítményeket,hogyan hatnak a stressz ellen,ki volt az a Dr.Bach,hogyan készülnek ezek a virágesszeciák,mely országok tudósai foglalkoznak ezzel leginkább,s kell-e tesztelni ezeket a készítményeket. Nagyon élvezetes,jó cikk. Számomra,mint laikus olvasó számára inkább az a kérdés,hogyha egyszer stressz és más civilizációs betegségek ellenében használom a virágterápiát,akkor kell-e egyáltalán esszenciát készítenem. Nem jobb lenne a virágot a tövén hagyni,és csak nézegetni?Az is megnyugtat,nem? Szóval,lehet,hogy dilettáns a kérdésem,de szerintem jogos.

 A Bridzsélet c.folyóirat(a Magyar Bridzs Szövetség tájékoztatója) 2005.január-februári számában szerepel a 2004.évi magyar mesterpontlista. Ennek alapján: 1.Winkler Gábor 13131 2.Dumbovich Miklós 10760 3.Szilágyi László 10379 4.Gál Péter 10280 5.Honti László 9799 6.Szalka Tamás 7736 7.Vikor Dániel 7534 8.Szabó István 7251 9.Zoller Róbert 7121 10. Linczmayer Lajos 6462 Látjuk,hogy Winkler nagy előnnyel vezetett,utána viszont a 2-4.helyen szoros volt a mezőny,csakúgy,mint a 6-9.helyen. 12.volt a listán Harangozó László,19.Nyárádi Gábor,22.Macskásy Gábor,28.Kotányi Balázs. Rég volt,szép volt,ilyen is volt. 

 2005.nyarán a Parnasszus folyóiratban jelent meg Tatár Sándor elképesztően különös verse háborúról és békéről. A vers címe:Hábke?Békorú... A címből Lev Tolsztoj:Háború és béke című hatalmas regényére asszociálhatunk. A vers mondanivalója különben az-már amennyire értettem-hogy a háború és béke állapota az egyénben nem választható szét. Az egyén folyton háborúzik,érez,érzékel,van,tehát küzd. Nyugalmi állapot egyszerűen nincs. A költemény második részében aztán megjelenik Érosz,ezáltal a háború már totálissá válik. Az én olvasatomban ezt jelenti ez a vers,ha a költő másra gondolt,akkor elnézést kérek. Nagyon tetszenek ebben a versben az tudatosan torzított szavak-az ember a nyelvvel, a szavakkal is háborúzik,ugyebár...És mégsem posztmodern Tatár Sándor verse:nagyon is evilágról,emberek közötti játszmákról szól,csak éppen új össtefüggésben.  Tehát:lelőhely:Parnasszus,2005.nyár,92.o.

 A Parnasszus költészeti folyóirat teljes 2005.tavaszi számát József Attila emlékének szentelte,a nagy költő születésének 100.évfordulójára emlékezve. Az emlékező versek közül az egyik legjobb Tatár Sándor:Leltár miatt zárszó című alkotása. A szonett József Attila halálának okait keresi. A költői én-mert szerepversről van szó-beszéli el életének kilátástalanságát,a meg nem értettséget,a párkapcsolati kudarcokat,utalva az erotiķus elemekre is.  A vers remekül sikerült,azt kell mondjam:aki ezt a 12 sort figyelmrsen,szívtől vezérelve olvassa,többet megért József Attila életéből,mint aki megelégszik a tankönyvek vagy épp az akademikus irodalomtörténet száraz tényeivel.  Bravó,Tatár Sándor! Parnasszus,2005.tavasz,46.oldal

Szeretek olvasni valódi hőstettekről. A Reader's Digest Válogatás, azaz RD ( szerintem az igényes szórakoztatás egyik csúcsa) 2005.júniusi számában egy életét áldozó férfiról olvashatunk. A cikket Jim Hutchison írta, címe:A dermesztő tenger foglyai. Az történt, hogy két férfi meg egy kamasz srác kiment a jeges tengerre halászni. A hűtőszekrényhez a jeget a kéznél lévő forrásből, azaz a kisebb jértömbőkből szerezték be. Egyikük belevágott csákányával egy jégtömbbe, mire több száz kilogramm jég zúdult a kis hajóra. Vízbe esetek. Tudták, a jeges vizet egyikük sem éli túl sokáig. Tyson, a fiú, már válságos állapotban volt, Wade Adey pedig beugrott érte. Mint kiderült, a negyvenkilenc éves férfi feláldozta saját életét, hogy megmentsen egy másikat. Jim Hutchison írása kiváló. Jól érzékelteti a drámát, éppen annyit adagol, amennyi szükséges. Nem "spilázza" túl, nincs szenvelgés, jajgatás, csak maguk az események. Tényirodalom, igazi férfias érzelmekkel fűszerezve. Nagyon jó,

Ungváry Krisztiánnak, a neves történésznek jelent meg cikke a História történelmi folyóirat 2005/3. számában. Ebben olvashatunk egy megkapó leírást arról, milyen is volt ebben a sorsdöntő történelmi pillanatban a budapesti lakosság hangulata. Egy Szalay István nevű zászlós arról számol be, hogy december 25-én az emberek hozták nekik a bejglit, diósat, mákosat, és arról érdeklődtek, milyen a hadihelyzet. Ungváry Krisztián idézi Szalayt, aki szerint a lakosság nem az összeomlásra várt. A bajok karácsony után kezdődtek, amikor is megszűnt a szervezett élelmiszer-ellátás. a szovjetek ráadásul elfoglalták a közművek irányítóközpontjait, minden megszűnt:áram, gáz, víz. Ekkor, a városi életfeltételek eltűnésekor ébredtek rá a pestiek, hogy miféle történelmi zavarosba is csöppentek. Ungváry Krisztián írása remek, minden történelem iránt érdeklődőnek csak ajánlhatjuk. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Biztosítsd magad! biztositasiszemle.hu