Írott és elektronikus média régen és ma

 A HVG 2021.augusztus 5-i számának 65.oldalán olvashatjuk Para-Kovács Imre:Olimpia kolera idején című cikkét. A Szerző szerint Orbán Viktor magyar kormányfő túlságosan szorosan szól bele a hazai sportélet alakulásába,ez most legutóbb a Hosszú Katinka-ügy kapcsán került felszínre. Egyetlen rövid megjegyzésem lenne az amúgy kiváló cikkhez:minden ország minden politikusa szereti a sportot használni reprezentációs célra. Minden politikus szeret együtt fotózkodni futballistákkal,úszókkal,baseball-játékosokkal,NBA-kosarasokkal,meg más efféle népszerű és különös emberekkel. És sok politikus nyilatkozik úgy,mintha a sikerekben ő is benne volna. Igazából a politikus ilyen esetekben a szurkolók szívéből szól. Néha még az enyémből is.

 Örömmel olvasom Rozgics Mária cikkét a Világ Magyarsága című hetilap 2020/19.számának nyitóoldalán. A Szerző a magyar nyugdíjasok nehéz helyzetéről ír,mindenben igaza van,nemzetközi összehasonlításban valóban elképesztően alacsonyak a magyar nyugdíjak.Valahol ez az egész társadalom felelőssége.  Van egy érdekes gondolat a cikkben,amivel viszont vitatkoznék. Rozgics Mária azt írja:Mi indokolja a művészvilág hihetetlen támogatását.Mi a társadalmi elismertség piedesztálján álló focisták támogatását?". Azt gondolom,itt két különböző dolog lett összemosva. Egyrészt:A művészeknek ( és most nem a mindenkori politikai kurzus által sztárolt, hanem a tehetséges, sokat kínlódó művészekről beszélek) juttatott támogatás meg sem közelíti a futballistákét. Másrészt a magyar művészek nemzetközi szinten is teljesítenek,öregbítik országunk újabban fogyni látszó hírnevét. Futballistáinkról (a cikk megírása óta kétszer kikaptak Albániától, úgy,hogy még gólt sem rúgtak) ez már nem mondható el. Tehát-

Az RTL Híradó 2017.január 1-i esti adásában összeállítást láthattak a Kedves Nézők arról, kik voltak a 2016. év híres magyar halottai. Nagyon szívfájdító, egyúttal nagyon tisztességes összeállítás volt, remek nekrológgal. Szó esett Psota Irénről, Józsa Imréről, Somló Tamásról, és másokról. Egyvalaki, úgy érzem, kimaradt. A mára szinte elfeledett Lukács, a Honvéd egykori tízszeres válogatott futballistája úgy halt meg, hogy a kórházban meglátogatta Törőcsiket, ránézett a kórházi ágyra, és összeesett. Szívinfarktust kapott, már nem tudtak rajta segíteni. Véleményem szerint itt arról van szó, hogy egyes emberek nem bírják a kórházakat. annyira félnek a betegség, a baleset, a halál látványától, hogy ez a félelem beteggé teszi őket. Akár még infarktust is kaphatnak. Sajnos, ennyire kiszámíthatatlan az élet.