Írott és elektronikus média régen és ma

 Azt írta az újság...sorozatunkban közéleti,gazdasági,sport témájú írásokra,cikkekre hívjuk fel a figyelmet.  A HVG gazdasági és közéleti hetilap 2024.október 10-i számában olvashatunk cikket Szabó Márta tollából. Címe:Fizessenek a gazdagok. Témája:A Michel Barnier kormánya előtt álló feladatok. A kitűnő cikket teljes egészében nem kívánom elemezni. Inkább csak egy táblázatra hívnám fel a figyelmet,a 31.oldalon,a lap tetején. Ez a francia államadósságot mutatja 1995-2023.között. Olyan a grafikon,mint a Himalája,nagyon meredeken emelkedik. 1995:702 milliárd dollár,2023:3001 milliárd dollár! Nagyon durva. Szóval,van min dolgoznia Barnier-nek és Macron elnöknek. Továbbgondolva a dolgot,egy kérdés ötlik az eszembe,mint 21.századi Olvasónak:a világ nagy országai mind úsznak az adósságban. Meg a kis országok jelentős része is úszik az adósságban. Vajon meddig tartható fenn ez az állapot? A HVG kitűnő cikkét pedig ajánlom minden közgazdásznak,politikusnak,minden Franciaországgal fogl...

 A nézők szeretik a médiáról tévéről szóló filmeket, afféle " bepillantás a kulisszák mögé"- örömérzés lesz úrrá rajtuk. Félreértés ne essék:néha én is nézek ilyen jellegű filmeket, olykor még jól is esik. Kíváncsian vártam a The Morning Post című sorozat epizódjait. Legalábbis az első néhányat. Aztán a lelkesedés alábbhagyott.  A sorozat nagy erénye, hogy Jennifer Aniston és Reese Witherspoon kitűnően alakítja az egymást szerető, mégis, egymás ellenében dolgozó újságíró házaspárt. Nem ripacskodják túl a szerepet, van bennük valami szerethető realizmus, amely pontosan az efféle sorozatokhoz kell. Ez The Morning Post legnagyobb erénye.  Hátránya viszont, hogy az alkotók túl izgalmasra " kalibrálták" a történeteket. Túl sűrű az egész, két epizódban annyi minden történik, mint egy normál tévétársaságnál öt év alatt. Olyan érzésem volt, mint Truman Capote tényregényeinek olvasásakor: a kevesebb tény talán több lenne. Az egyik epizódban láthatunk hackertámadást, megcsalá...

 Az 1980-as évekre sokféleképpen emlékezhetünk.Lehet nosztalgikusan, lágy szívvel siratva az elmúló fiatalságot. Lehet, amolyan " kulturális módon", felemlegetve az akkori világhírű filmeket, zenészeket, együtteseket, hogy hej, bezzeg annak idején...Lehet történelmileg ( ez volt a hidegháború lezárulásának időszaka), és sok-sok egyéni módon, hiszen mindenki másképp él meg egy adott korszakot.  Nick Love amerikai rendező elképesztően eredeti, humoros filmet - pontosabban: tévésérozatot- forgatott a '80-as évekről. A Malice nevű város című tévésorozat, sajnos, krtikailag kissé elsikkadt a nagyobb költségvetésű, jobban sztárolt filmek között, pedig nem akármilyen élményt nyújt. Ironikusan idézi fel a nyolcvanas éveket, magát a retrót, mint jelenséget, facsarja ki, és tart elénk, " retrózók" elé görbe tükröt. Folyton azt kérdezgeti tőlünk, nézőktől: gyerekek, ebben az egészben Ti mit élveztetek? Ugyanakkor ez a kérdésfeltevés inkább csodálkozó, szeretetteljes, nem p...

Nagyon szeretem a Brokenwood titkai című új-zélandi krimisorozatot, már többször írtam is róla ebben a blogban. A 2019.11.17-én a TV4 csatornán bemutatott résszel kapcsolatban azonban vannak fenntartásaim. Mint krimi, kitűnő, okos cselekmény, nehezen felderíthető bűntények. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, az a karakterábrázolás. A halott pszichiáter maga elmebeteg volt, szadista, a hajdani betegek közül az egyik mindent szétszed, a másik folyton balett-táncol, van, aki pedig rádió-hullámokat észlel a szabadban. Szóval, olyan sablonos volt. Nem ilyenek a betegek.  kis részük ilyen. Nem tipikus, hanem eltúlzott karakterek voltak. És íg már nem is annyira élveztem a filmet.