Írott és elektronikus média régen és ma

 A Kádár-kocka egy lakóháztípus,melyet az 1960-as évek Magyarországán kezdtek el építeni. Kockaház,egyszerű kivitelben,két-három szoba,hozzá kiskert. Mai falvainkban több százezret látni belőlük.Voltaképpen a korszak ittmaradt,élő jelképei ők.Meglehetősen furcsa,de jó ötlet képzőművészeti tárlaton bemutatni ezeket a sajátosan kelet-közép-európai épületeket. A Magyar Narancs hetilap 2022.december 1-i száma számol be egy kiállításról(Dékei Kriszta:Nosztalgia nélkül),melyet az Art Department galériában mutattak be,2022.decemberében. Rajk László építész és Birkás Ákos festőművész mint művészeti alapmotívumokra, tekintett ezekre az épületekre,és erre készített különböző variációkat. Rajk pl. felforgatta,feje tetejére állította a falusi kockaházat-mintegy a korban gyakran használatos "felforgató elem" utólagos megtestesüléseként. Remek kiállítás lehetett,Dékei Kriszta cikke is remek. 

 Van a zsenialitásnak az a szintje és formája, mely soha, sehol és semmikor nem vitatható el. Vannak alkotók,az emberiség történetét meghatározó művészek, akik esetében soha nem lesz kérdés, hogy értéket képviselnek-e, avagy sem. Leonardo, Michelangelo, van Gogh, Picasso- ők belevésődtek az emberiség kollektív tudatába, hatásuk alól senki nem tud szabadulni, aki bármilyen kulturális "tevékenységbe" kezd.  Vincent van Gogh 170 éve született, ehhez képest igen keveset emlékeztünk rá, elvégre vannak itt mindenféle világpolitikai konfliktusok, és ugyebár, ahol a fegyverek csörögnek, ott hallgatnak a múzsák. De azért, gondolom, mégsem csörögnek még annyira, hogy egy icipici kis hangerejük ne maradt volna. Melyik a kedvenc van Gogh-festményem? Hát, a Napraforgókat szerintem mindenki szereti, a levágott fülű önarcképet mindenki ismeri,nekem azonban egy kevéssé ismert kedvencem:a Varjak a búzamezőn. Hihetetlenül dinamikus, a világ dichotomitását érzékeltető kép, kavarog minden, minte