A 17.században a főurak igyekeztek személyessé tenni könyveiket
A koraújkorban, pontosabban: a 17.században jött divatba Magyarországon az, hogy a főurak minél személyesebbé igyekeztek tenni könyveiket. Ex librisek, családi bejegyzések, megjegyzések, személyes élmények. Így aztán végbement az, amit majd a 20.századi posztmodern álmodik- és részben valósít is- meg: az Olvasó valódi alkotótárs lett. A Magyar Könyvszemle című folyóirat 1966/1. száma egy ilyen főúrról és könyvéről ír ( Kovách Zoltán:Illyés András szentírási könyvecskéjének magyar fordítása és latin születésnapi köszöntése). Illyés András esztergomi kanonok biblia alapú szentenciagyűjteményt írt, mindenféle latin nyelvű verseket fűzött a bibliai szövegekhez. A jezsuiták nagyszombati nyomdája 42 soros latin nyelvű születésnapi tisztelgő verset írt a kanonok részére. A könyv olyan sikeressé lett, hogy több kiadást is megélt. Jelenleg az OSZK-ban található belőle egy példány. Régi, patinás, a koraújkori művelődésről sokat elmondó könyv. Kovách Zoltán írása pedig rövid, tömör, mégis telje