Írott és elektronikus média régen és ma

 Nem mindennapi munkaügyi perről számol be az IPM 1985.januári száma. A 77.oldalon található Szőr-per című cikkben azt olvassuk,hogy azért rúgtak ki munkahelyéről egy NSZK-ban élő férfit,mert szakállt viselt.(Fiatalabbak kedvéért:NSZK az a hajdani Nyugat-Németország,azaz Németotszág kapitalista része). Jürgen egy csomagküldő szolgálatnál dolgozott,szállítóként. A vezetőség úgy vélte,ebben a munkakörben a szakáll rendezetlen megjelenést sugall,ez pedig negatív hatással lehet az ügyfél-elégedettségre,ezért nem engedélyezték. Az amúgy szakállas vezérigazgató kénytelen volt kirúgni Jürgent,mert szakállat viselt a munkahelyén. Jürgen bírósághoz fordult,de a cég nem várta meg a tárgyalást,hatezer márka (akkoriban még nem volt euró) kártérítést plusz végkielégítést fizetett a férfinak.  Közel 40 év elmúltával megállapíthatjuk,hogy Jürgennek volt igaza. Ha egy szakáll rendezett,jól ápolt,még jobbá,megnyerőbbé is  teheti egy férfi megjelenését. Ez pedig fokozza az ügyfél-elégedettséget.

 Nyugat- Európában és az USA-ban már az 1970-es évek végén érezték, hogy  a megváltozott, a harmadik szetkrora alapuló gazdaságnak újfajta kommunikációs eszközökre van szüksége. A legelképesztőbb öteletek születtek- ám ezen öteletekből valami részlet, valahogyan máshogyan mégiscsak megvalósult.  Az IPM (a korszak egyik legnépszerűbb tudományos-ismerettterjesztő havilapja) 1978/2. számában mutatta be az NSZK-ban már használatos úgynevezett levéltelefont. Egy postaládához és telefonkészülékhez megtévesztésig hasonló készülékbe bele kellett helyezni a levelet, ahol is egy nyomtató kinyomtatta, majd telefonvonalon kerestl elküldte a címzett postahitalnak. Ott szépen beborítékolták a levelet hagymányos módon, majd a postás kivitte a címzettnek. Ma már nevetünk ezen, de ne felejtsük el, 1978-ban járunk. A távközlésnek, információtovábbításnak ez a módja nem terjedt el, de mint technikatörténeti érdekesség, mindenképpen figyelmet éredmel. 

 Nézegeti az ember a régi tudományos folyóiratokat,és olykor szeme-szája tátva marad...Az Élet és Tudomány 1975/8. számának 45.oldalán egy kis tízsoros,fényképes hír tudatja a magyar valósággal,hogy az NSZK-ban (fiatalok kedvéért:ez volt Nyugat-Németország,azaz Németország kapitalista fele) forgalomba hozták a mindent radírozó radírt. Radíroz fémről,fáról,műanyagról,bőrről,továbbá kisebb felületeken tud glettelni és mattírozni is.Mattírozásnak azt nevezték,amikor fényesre varázsoljuk a parkettát. Letisztít makacs  foltokat,rozsdát, mindenféle oxidációt,festékfoltot.Mindeközben kíméletes az anyaggal.  A mi magyarországi életünkből ez a csoda,sajnos,kimaradt. Viszont:nálunk volt már zselés radír,már az 1980-as években. Az menő volt,bizony,menő a suliban. Nem volt sem tartós,sem erős, viszont jól nézett ki. 

A Carina az akkori NSZK-ban megjelent divatlap volt, értelemszerűen német nyelvű, rendkívül színvonalas, s mindarról írt, amiről azt gondolta, hogy az akkori nők olvassák. Az 1986.februári számban Barbara Mireau  csodálatos fogyásáról adnak hírt, aki valami specális diéta ( ahogy a Carina cikke fogalmaz: Schönsein-Diat, két ponttal az a-n, csak nem tudom, hogy kell...) eredményeképpen. Szerintem azért nincs általános fogyókúra-recept, mert 1. Mindenki másképpen született 2. minden fogynivágyó másképpen hízott el. Tehát, figyelembe kell venni, hogy mitől lett valaki túlsúlyos, és abból kell kevesebb. Ha stressztől hízott el valaki, csökkentenie kell életében a stresszt. Ha édességtől hízott meg valaki, kevesebb csokoládét kell, hogy egyen. Ennyire egyszerű. Nem kalóriákat kell számlálgatni, annak nincs értelme. Tudományosan nem lehet lefogyni, csak hétköznapi józan ésszel,, meg egy kis segítséggel. 116 kilóról fogytam le 81-re. 

A modern kori történelem iránt érdeklődő közönségnek ajánljuk szíves figyelmébe a spigel című német lap 2005/4., angol nyelvű különszámát ( Spiegel Special). A szám teljes egésze a második világháború utáni Németországgal foglalkozik. Megtudhatjuk, hogyan zajlott le az újjáépítés és a nácítlanítás. képet kapunk arról, hogyan szakadt ketté az egységes Németország NSZK-ra és NDK-ra. Bemutatják a fontosabb politikusokat- igazt, csak a nyugati oldalról: az 1945-1964. között kancellároskodó Konrad Adenauert, Ludwig Erhardtot, Willy Brandtot, Helmut Kohlt. És szó esik az ekkor titkos kancellárjelöltnek számító Angela Merkelről is. Nem maradhat ki a tablóból a berlini fal lebontása, az 1990-es újraegyesülés illetve ennek máig ható problémái. Szemtanúk szólnak vagy írnak a nagy német gazdasági csodáról- itt kissé egyoldalú a bemutatás, elég kevés szó esik a Marshall-segélyről- az életmód változásairól, illetve a 21. századi Németország előtt álló kihívásokról. Remek történelmi folyóiratot