Írott és elektronikus média régen és ma

 A Rakéta Regényújság (az 1980-as évek egyik vezető sajtóterméke volt Magyarországon,irigylésre méltó példányszámmal) 1988.április 5-i számának 10-15.oldalán olvashatjuk Janwillem van de Wetering holland író A halálos tojás című kriminovelláját. Nekem nagyon tetszett,véleményem szerint van olyan színvonalú,mint az angolszász és francia krimi-nagyágyúké. Rövid spoilert közlök a történetről. A történet az 1980-as években játszódik,Amszterdamban.Húsvét vasárnapja lévén, Grijpstra vezető nyomozó és de Gier őrmester szívesen lennének már túl az ügyeleten. Csakhogy befut egy hívás:a város déli részén fekvő parkban felakasztva találnak egy jólöltözött,hatvan körüli urat. A helyszíni szemle kideríti,hogy egy kisiparos az illető,akinek jelentős adótartozásai voltak. Ráadásul a műhelye hangos volt és büdös,ezért a környék lakói petíciót írtak az önkormányzathoz,hogy tiltsák be az iparos működését. A másik aznapi eset a város előkelő negyedében történik. Moozen ügyvéd reggeli sétája közben egy ir

 A Rakéta Regényújság 1988/31.számában találtam három remek novellát. Teljesen különböző témák,kultúrák és megközelítések,az egyik novella ráadásul krimi,a maga nemében mindhárom magas szintű irodalom,öröm az Olvasónak. Marosi Gyula:Vadgesztenye című irása nem klasszikus katonatörténet. A besorozott fiatalemberek a megszokott centizésen kívül új mókát találnak:kiszedik a vadgesztenyék belsejét. Ezzel is múlik az idő. Csakhogy 1963-at írunk,a politikai helyzet feszült. Egy héttel leszerelés előtt a politikai tiszt összehívja az állományt... Alberto Moravia,a talán legismertebb 20.századi olasz író Vén bolond című novellája az öregségről szól. Egy fodrászüzletben négyen dolgoznak:a főhős,egyben narrátor,ötvenes éveiben jár. Amato,a korábbi csendőr huszonéves,Giuseppe öreg motoros,Iole,a manikűrös pedig szép és tetszetős fiatal lány. Hősünk egyszer összeszedi bátorságát,és meghívja a hölgyet egy hétvégére,Ostiára,a Róma közelében található strandra. Csakhogy itt szembesülnie kell valamive

 A nyelvtörténet egyik legfontosabb kutatási területe szólásaink, állandósult szókapcsolataink eredetének kutatása. Kosarat kapni nem túl nagy öröm, a kikosarazásban ( vagy kosarat adásban) egyesek örömöt lelnek, másoknak fájdalom ez is. Szóval, honnan ered a " kosarat ad", kosarat kap" szólásjellegű kifejezés? A Rakéta Regényújság 1988/15.száma közölt O.Nagy Gábor:Mi fán terem? című könyvéből részletet, melyből választ kapunk a kérdésre. A lovagkorban a várhölgy nem mindig fogadta pozitívan a lovag udvarlását, netán szerenádját. Ilyenkor lyukas kosarat eresztett le egy kötélen, de akadt eset, amikor leküldte kötélen a kosarat, de csak félig húzta fel a lovagot, aki szegény, ott maradt egész éjszakára, egy kötélen lógva,a vár falán. Ha a hölgynek tetszett az udvarló, akkor jó kosarat eresztett le, és felhúzta a várba udvarlóját. Hát innen ered a " kosarat kap" mondás, mely biztosan nyugati eredetű, hazai írásos emléke ugyanis egyáltalán nincs.  A Rakéta Regényú

 Krasznahorkai László nem arról híres,hogy műveinek történései irodákban vagy művészeti galériákban zajlanának. Az ő irodalmi közege a kocsma,az aluljáró,a lovi,a rehabintézet,meg egyéb,nem igazán "bársonyos" helyek. A Rakéta Regényújság 1988/15.számában egy kevéssé ismert Krasznahorkai-művet olvashatunk,címe:Kitekintés az univerzumra. A történet egy kisvárosi kocsmában játszódik,főhőse Valuska,a meglehetősen együgyű harminckét éves(ismerős ez a kor irodalomtörténetből?) költői lélek. Neki csak a kozmosz számít,földi dolgokhoz kissé buta. Ennek ellenére nagyon rokonszenves fiatalember. Az elbeszélés mondatai kissé hosszúra nyúltak,de pár (na jó,5-6) után meg lehet szokni. A hős pedig feledhetetlen. Itt-ott tetten érhető némi politikai áthallás,az 1980-as években már divat volt reformernek lenni,de alapvetően a mű emberi sorsokról,egyéni drámákról szól. Megmártózunk a kozmosz és a kocsma légkörében,s nyomára lelünk valami öröknek. A Rakéta Regényújság pedig a rendszerváltás ut

 A Rakéta Regényújság 1988/17.számában olvashatjuk Betty Ren Wright:Szegény drágám című krimi-novelláját. Jól szerkesztett,egy poénos,de eredeti mű. Klasszikus angol típusú krimi. A novella főhőse-egyben narrátora-egy fiatalember akinek meghal a nagynénje. Valahogy nem akaródzik neki a temetésre elmenni,s bár nagy nehezen ráveszi magát,elvégre Phyllis néni szerette őt,a temetést követő bankettra már nincs szíve elmenni. Inkább másnap látogatja meg az elhunyt testvérét,Mary nénit. Kiderül,hogy otthonában Phyllis egy zsarnok volt. Semmi nem volt jó,amit Mary csinált,folyton egészségügyi panaszaira hivatkozva sajnáltatta magát,a kertben pedig soha semmi nem tetszett neki,persze,ő maga egy kapavágást sem tett volna soha. Szóval,Phyllis néni egy elviselhetetlen gonosz testvér volt. Ráadásul még Mary udvarlóját is el akarta venni.A mű fő kérdése:mindkét testvér gonosz volt,vagy csak egyikük? Remek novella,jó cselekményvezetés,közvetett jellemrajz,leköti az Olvasót,érdekes.  Mikor olvassuk,a

 A Rakéta Regényújság 1988/18.számának 3. oldalától olvashatjuk Stanley Ellin:Ismeretlen okból című elbeszélését. A cselekmény lényege annyi, hogy egy vállalat negyvenhat éves középvezetője taxiba ül, és a sofőr nem más, mint a vállalat egy évekkel ezelőtt, átszervezések miatt elbocsátott középvezetője, Slade. A menedzserből taxisofőrré avanzsált férfi elmeséli Morrisonnak, aki szintén negyvenes éveinek közepén jár, hogyan is működik a vállalati munkaerőpiac. A negyvenes középvezető csak teher, mert túl sok a fizetése, azonkívül legtöbb esetben már nincs benne annyi, hogy előrelépjen. Ezért az átszervezéseknél mindig a negyvenes középvezetőket küldik el, s vesznek fel helyettük- feleannyi bérért- pályakezdő fiatalokat. Morrisonnak megfekszi gyomrát a történet, félni, gyanakodni kezd, s amikor hétfőn a nagyfőnök hívatja -merthogy átszervezés lesz a részlegénél- elővesz egy puskát... Szóval, ilyen az élet- pontosabban a munkaerőpiac- negyven után. A középvezetők vannak a legnagyobb veszé

 A Rakéta Regényújság 1988/20.száma közli Szobotka Tibor:Idegenforgalom című novelláját. Szobotka tibor nevét általában onnan ismerjük, hogy ő volt Szabó Magda férje, de saját jogán is helye van a magyar irodalomban, mert remek elbeszéléseket, novellákat írt.  Az Idegenforgalom című történet főhősei:három fiatalember. Egyikük tetemes summát örököl amúgy ismeretlen nagynénjétől, és elhatározza, hogy szállodát nyit belőle, de nem akármilyet: legfőbb profilja az intézménynek az, hogy a hölgyek jól érezzék magukat. A három igazgató, Sándor, Péter és Géza, szorgalmasan megtesz mindent azért, hogy az ide érkező előkelő és választékos úrihölgyek ne érezzék igazgató, rosszul magukat. Péter az intelligens, ő foglalkozik a múzeumlátogatásra vágyó negyven feletti nőkkel. Géza, a játékos, a romantikus, a jókais, a harminc és negyven év közötti korosztályra speciaálizálja magát, míg a hatalmas izomzatú, amoroso külsejű Sándor " viszi" a temperamentumos hölgyeket 18 és 40 év között. Sorra

 A modern pszichológia nagyon kedvelt kutatási témája a külónböző generációk együttélésével,együtt-munkálkodásával járó problémák felderítése,elemzése. Ehhez a témához az irodalom is hozzáteszi a magáét. H.Barta Lajos:A vízimentő című novellája a Rakéta Regényújság 1988/26. számában jelent meg.  Kis bevezető a cselekménybe:A hatvanéves papa jelentkezik balatoni vízimentőnek,fel is veszik. Csakhogy nem tud már jól úszni,félve gondol arra,hogy egyszer talán majd közbe kell avatkoznia.Veje aki egy házban él az öregúrral,le akarja beszélni erről az egész vízimentősdiről. Csakhogy a papának kell a nyugdíj mellé a pluszpénz,ugyanis meg akarja venni a szomszéd telket. Egy nap az öregúr kétségbeesett kiáltásokat hall a közeli nádasból... Nagyon megható,szívhez szóló novella,valamelyik szereplőben magunkra ismerhetünk. Érdemes elolvasni. Rakéta Regényújság példányait pedig jobb antikváriusnál vagy a nemzeti könyvtárak folyóirattárában lehet böngészni.

 A Rakéta Regényújság,követve egyre nagyobb számú hölgyolvasójának igényeit,a rendszerváltáshoz közeledve az irodalom mellett/helyett,színvonalas gasztrorovatában recepteket kezdett közölni. Az 1988/14.számban például elolvashatjuk a Tyúk negyven gerezd fokhagymával nevű,igencsak finom,fűszeres sültcsirkereceptet. Tudni kell,hogy a nyomtatásban megjelenő gasztroreceptek ugyanazt a jogi védelmet élvezik,mint bármely más cikk. Tehát,ha valaki arra adja a fejét,hogy sütésre-főzésre okítson másokat,mindig érdemes egy kicsit eltérni a már közölt ételreceptektől. Bizonyos típusú ételrecepteket bárki tud írni. Itt az én verzióm:Tyúk harminckilenc gerezd fokhagymával. Illetve,fűszerekre érzékeny gyomrúaknak:Két tyúk harminckilenc gerezd fokhagymával. Na,milyen? Amúgy a rovat és a recept kitűnő. Sültcsirke,sok fűszerrel.

 Harold Q. Masur: Egyikből következik a másik című kriminovellája a Rakéta Regényújság 1988/27. számában jelent meg. A történet egy könyv társszerzősége körül forog, és hát, mint minden krimiben, gyilkosságot kell megoldani a nyomozónak. Van azért ennek a kriminovellának némi kapcsolódása a joghoz, dialektikához is, ezek pedig a az alábbiak: 1. Jó lenne, ha az életben/ a nyomozásnál egyik dologból következne a másik. Nincs az ember számára jobb probléma a lineárisan felépülő problémáknál. Csakhogy a világ nem ilyen, hanem bonyolult, sokösszetevős, irracionális, így aztán nem kiszámítható. A 21.századi embert eluralja a bizonytalanság, a jövő kiszámíthatatlanságának érzése. Az innen-onnan felszedett hír-morzsákból csak nehezen építhtő fel a logikai sor. 2. Vigyázni kell erre a társszerző-dologra, aki írásra adja a fejét, társszerzőség esetén jobb, ha jogásszal kísérteti figyelemmel az alkotói folyamatot.  Amúgy a novella-  megjegyezném, hogy a Rakéta Regényújság szerkesztője semmit nem

 A Rakéta Regényújság 1988/27.számának legelején olvashatjuk Déry Tibor:Békés szőlőhegy 1938-ban című novelláját. Az erősen móriczi utánérzésű alkotás lehetne jó,lévén Déry Tibor a huszadik század egyik legjelentősebb magyar írója. Ám a zsenit ezúttal cserbenhagyta zsenialitása. Mert persze,értjük,mit jelent 1938:közeledik a második világháború,a falu jól szituált lakói pedig a kocsmában isznak-ilyenkor persze felvetődik az Olvasóban,hogy mégis,mi a túrót kellett volna csinálnia egy állatorvosnak meg egy birtokintézőnek,talán bunkereket ásni? A következő probléma a novellával a sok szereplő. Mindenféle férfiak és nők ülnek az asztalnál,az Olvasónak pedig meg kellene jegyeznie,ki ki mellett ül. Nem jegyzi. Továbbá érthetetlen,milyen motivációval követi el a tettes,a szótlan vendég,a tettét. Amúgy meg miért baj az,ha egy társaság jókedvű és a mellettük lévő asztalon ülő vendég szótlan?Az intéző pedig az úri osztály képviselője lenne,ezért kellene neki ütnj a parasztokat? Erre már jobb ne

 Daniel Boulanger a huszadik századi francia irodalom egyik legismertebb novellistája,regényírója,filmforgatókönyv-írója volt. A Rakéta Regényújság című irodalmi hetilap 1988/21.számában jelent meg A virágkertész című novellája. Amelynek akár azt az alcímet is adhatnánk:Ha valaki kéregetni akar... Tipikus kispolgári francia környezetben játszódik a mű. Férj biztosítási ügynök,feleség háztartásbeli. Flore,a fiatalasszony, éppen mosogat,amikor csengetnek. Egy markáns arcú,ám eléggé szerencsétlennek tűnő figura,Placide,áll az ajtóban. Virágkertész,és munkát keres. Sebesülései vannak azonkívül sánta. Flore 100 frankot(szerény számításaim szerint ez ma forintértékben olyan 50 000 körül lenne) ad neki azzal,hogy tízet vegyen le,a többit hozza vissza. Aha,ahogy az ilyenkor lenni szokott,az asszony soha többé nem látja a tarhálót. Vagy mégis? Mert két hét múlva megint csengetnek. Megint Placide áll az ajtóban,megint virágkertészi állást keres,természetesen sebesült...Szóval,ennek a remek kis h

 A rendszerváltás után a sajtó, a média tele volt olyan emberekkel, akik a levert 1956-os forradalom és szabadságharc után Nyugat-Európába, Amerikába vagy Ausztráliába emigráltak, s ott sikeres karriert futottak be. Azokról az emberekről már jóval kevesebb szó esett, akik Magyarországról ilyen vagy olyan indíttatásból Nyugatra emigráltak,de nem sikerült a kinti életüket felépíteni. Ezekről az emberi sorsokról leginkább csak a szépirodalom ad hírt, ha egyáltalán...A történelem nevű hatalmas tortának ez a szelete valahogy nem kellett senkinek Ferdiandy György: Szarvasok című novellája a Rakéta Regényújság ( amely, nevével ellentétben, nemcsak folytatásos regényeket közölt, de kisprózát is) 1988/22. számában jelent meg. Nem kapott erős kritikai visszhangot, hiszen ellentmondott a mainstream azon sugallatának, miszerint minden kinti magyar gazdag és sikeres. A Szarvasok című novella hősei boldogtalanok, éppenhogy megélnek, és nagyon nagy tragédiák emlékét hordozzák szívükben.Nem építettek

 Szakonyi Károly(1931-) nevét elsősorban drámáiról ismerjük. Az utóbbi évtizedekben minden valamirevaló magyarországi színház játszott Szakonyi- darabot. Kevesebben tudják, hogy Szakonyi Károly a prózai irodalmi műfajokban is letette a névjegyét, nem is akárhogy. Példa erre a Rakéta Regényújság 1988/13. számában közölt Hangversenydarabok című novellája. A történet úgy kezdődik, hogy egy író ( az elbeszélő, maga Szakonyi) úgy dönt, alkotói szabadságra megy, vidékre, itt befejezi művét. A szomszéd házból, mindennap ugyanabban az időpontban gyönyörű szép klasszikus zenedarab hangzik fel. Az írtó elhatározza, utánajár annak, ki zenél ilyen gyönyörűen.  Kiderül, a szomszéd házban már évek óta nem laknak. Két hölgy lakott ott, de már elköltöztek.  Tovább nem akarom spoilerezni a cselekményt, nagyobb könyvtárakban megtalálható a regényújság, el kell olvasni. A mű vége annyira misztikus, rejtélyes és kalandos, hogy még napjaink bestseller-írója, Stephen King is megirigyelhetné.  Csak egyetlen

 A Rakéta Regényújság 1988/13.számának 12-13.oldalán olvastam egy addig számomra ismeretlen Mikszáth-novellát,mely voltaképpen egy viccről,egy úriember ártatlan megvicceléséről szól,vagy talán kicsit többrő. Mondjuk,a 19.századi magyar közéletről.A novella címe:A Lőrinc kalapjai. Adva van egy mogorva,nőkkel szemben kissé tartózkodó úriember,bizonyos Lőrinc,aki minden nap kalapban jár,és a Figarot olvassa,akár a korabeli úriemberek nagy része. Egy barátja elhatározza,hogy megvicceli ezt a Lőrincet. Odamegy hozzá,és hosszas alkudozás után elkéri a kalapját,cserébe vesz neki egy újat. Másnap,szintén egy viccbe beavatott úriember,Lőrinc előző nap vásárolt kalapját kéri el,cserébe vesz neki egy újat. És így tovább,szegény Lőrinc mindennap új kalapot kap. A vicc hatására azonban jelleme kissé megváltozik... Kitűnő írás,igazi magas Mikszáth-színvonal,amely a 21.század olvasója számára is tanulságul szolgál. Nem beszélve arról,hogy jó visszagondolni arra az időszakra,amikor a népszerű sajtóter

 Van egy nagyszerű bűnügyi novella,Don Ridgemond írta, az a címe:Az ügyvéd látogatója, és magyarul a Rakéta Regényújság 1988/13.számában olvasható. Egy igen ravasz pszichológiai rejtvénynek vagyunk tanúi, és annyira eredeti a krimi, hogy nem hal meg benne senki. A sztori annyira eredeti, hogy úgy döntöttem, egyetlen szót sem írok le belőle, mert akkor mindenki rájön a ravaszságra.  Inkább a dolog pszichológiai részéről beszéljünk és gondolkodjunk egy kicsit. Vannak olyan emberek, mint a novellában szereplő ügyvéd,  akiknek a karrierjük még a feleségük életénél is fontosabb. Ez szörnyű. Ezt a szörnyűséget önti a bűnügyi irodalom formanyelvébe Don Ridgemond. Elképesztő, nincs rá jobb szó. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, pár perc alatt végére ér az ember, aztán fél órát ül némán a döbbenettől. 

 Lázár Ervin,akit manapság talán meséiről ismerünk legjobban,elképesztő erejű novellákat is írt. Ezen remekművek egyike a Rakéta Regényújság 1988/11. számában olvasható,címe:Az óriás. Hőse egy átlagos kiskamasz fiú,aki azt hiszi,hegyet mászik,pedig csak egy óriás fekvő testén igyekszik átjutni. Azért érdekes ez a novella,mert leírja,hogyan is küzdünk meg ellenségeinkkel. Tárgyiasítjuk vagy antropomorfizáljuk őket/azokat. Mar az éhség-mondjuk,mintha az éhség valami élőlény lenne. Legszívesebben kihajítanám az ablakon ezt a bónusz-rendszert-mondja a vállalat középvezetője,mintha az emlegetett bónuszrendszer valami megúnt használati tárgy vagy rosszcsont személy lenne. A magyar nyelv ilyen:konkretizálja az elvontat. A gyermeki gondolkodás pedig pláne ilyen. Lázár Ervin novellája kiválóan irodalmi formába önti ezt a gondolkodást. Érdemes elolvasni. Rakéta Regényújságot pedig jobb könyvtárakban vagy antikváriumokban találhatunk. Annyit elárulok,hogy az 1988/11. számban Agatha Christie-regén

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk a kiváló író, Bodor Ádám elbeszélését. Utasemberek a címe. Cselekménye nagyon röviden összefoglalható:egy faluba két idegen utas érkezik, nagyon furcsákat beszélnek, majd egyikükről kiderül, hogy ő gyújtotta fel a falut huszonöt éve. Most engedték ki a börtönből, és itt szeretne lakni, az azóta újjáépült községben, számítva a lakók bocsánatára. hát, a lakók, akiknek a házát felgyújtotta, nincsenek olyan kedvüknek, hogy beszélgessenek ezzel a furcsa fockóval. Meg akarják ölni... Bodor Ádám arra a kérdésre keresi a választ, lehetséges-e a történelmi bűnök megbocsátása, ez 1988-ban igencsak fontos kérdése volt nemcsak Magyarországnak, de a teljes Közép-Európának is. Szerző arra a következtetésre jut, hogy nem, nem lehet megbocsátani.  Kitűnő, legmagasabb szintű irodalom, ajánljuk mindenkinek. Kár, hogy mostanában nem ilyen színvonalú anyagokkal van teli a média.  Ma már nem létezik a Rakéta Regényújság, úgyhogy linket sem tudok kitenni. 

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk Ébert Tibor novelláját,amely a sokatmondó Szerelem címet viseli. A novella voltaképpen egy képzeletbeli bírósági tárgyalás leírása.Az ügyben szerepel egy dúsgazdag férfi,Arnold,aki anyagi javakkal halmozta el szerelmét,Katalint:autókkal,jachtokkal,olajfinomítóval,hidroplánnal,kikötőkkel.Csak éppen a szeretetét,a finom érzéseit nem volt képes kimutatni. Katalin pedig pont erre vágyott.A háttérben meghúzódó képzeletbeli tanúk: a a halász,az olajfúró munkás,a fuvaros,a hajóskapitány,a pilóta pedig pontosan ezt tudná megadni Katalinnak. Gazdagságot,átlagon felüli anyagi javakat viszont nem. Vajon kinek a javára ítél ez a képzeletbeli bíró? Ébert Tibor novellája-mindössze két hasáb terjedelmű-a magyar irodalomban szokatlan hangvételű,furcsa,de jó írás. Érdemes elolvasni!A Rakéta Regényújság régebbi példányait pedig jobb antikváriumban lehet beszerezni. 

 Nagyon nehéz dolog krimit írni,de ezen belül is még nehezebb kétszereplős kriminovellát írni. Robert J.Higgins ebbe a nehéz és kemény fába vágta a fejszéjét,mikor megirta A mászótárs című novelláját. Magyarul megjelent a Rakéta Regényújság 1988/23.számának 29-30.oldalán,Németh Ferenc fordításában.  Két betörőről szól a történet,akik a város ugyanazon részén tevékenykednek. Egyikük nevét már felkapta a média,valóságos sztár,másikuk még ismeretlen,de nagyon is ambíciózus. Közös balhét kezdenek...Többet nem spoilerezek a sztoriról,hiszen két oldal az egész. Az ám,de milyen két oldal!Remek karakterformálás,elképesztően jó párbeszédek,megszakítva cselekményes részekkel illetve belső monológokkal. Működik a félrevezetés művészete,és kerül egy kis akció a végére. Robert J.Higgins kitűnő kétszemélyes krimit írt,a műfaj alműfaján belül-ha egyáltalán létezik ilyen alműfaj-az egyik legjobbat. Drámai az egész,annyit mondhatok.Nagyon odatette magát az író,ami a technikát illeti. Minden mondat,mind