Írott és elektronikus média régen és ma

Vajon mit is tudunk Hegyi-Karabahról? Talán annyit, hogy a Szovjetunió felbomlása után ( vagy még előtt?) ezért a területért vívtak ádáz háborút azeriek és örmények. Hogy azóta mi van ott, arról az átlag magyarnak halotthalvány gőze nincs. Ezt a tudatlanságot hivatott eloszlatni Vörös Szabolcs írása, mely a Heti Válasz 2018.március 1-i számában jelent meg. Nagyon rokonszenves, úgynevezett " impresszionista" riport: szerző a benyomásait írja le, ezt támasztja alá történelmi tényekkel. Nagoyn jól sikerült írás, érdemes lenne minden újságíró- hallgatónak elolvasnia. Ami engem legjobban megragadott, az az, hogy ezek az emberek élvezik azt az abszurd történelmi sztorit ,ami velük történik. Nem játsszák az áldozatot, nem siránkoznak, jól érzi magukat nemzetként. Derűsek, mosolyognak, semmi mesterkéltség. Szegénységről pedig szó sem esik. jó olvasni ilyesmit, még akkor is, ha a világ egyik eldugott zugáról, Hegyi-Karabahról van szó.

Nem értem, hogy azok az európai politikusok, akik a multikulti szükségességét hirdetik, miért nem néznek kicsit keletre. A Heti Válasz -anonim, ez azért érdekes- újságírója a Kaukázusban járt, és a 2017.december 14-i számban meglehetősen fanyar, ugyanakkor tragikus tudósítást közölt az ottani helyzetről. Azeriek, örmények, avarok, molokánok, németek, albánok, akik csak névrokonaik az európai albánoknak- szóval, közel húsz nemzet él Azerbajdzsánban, békétlen egyet nem értésben. Igazi multikulti, mégsincs egység. Ezt akarják Európában is?