Írott és elektronikus média régen és ma

 Nem kell megijedni, nem valamiféle irodalomtudományi értekezésről lesz szó.Csak egy novellát boncolgatok kissé,szerény irodalomelméleti tudásom birtokában. A Szerzőről keveset mondhatok. Igazából nem tudom, kicsoda Anton Stancev. A neten nem találtam róla semmit. Neve alapján bolgár író, ha valaki másképpen tudja, írja meg.  Sherlock Holmes- paródiát már sokan írtak, jót is, rosszat is. Anton Stancev írása a jobbak közé tartozik. A Rakéta Magazin 1990.nyári számában olvashatjuk a novellát, melyben Holmes és Watson legújabb kalandját mutatja be. A zseniális nyomozót és derék segítőjét ezúttal otthonában támadják meg. Hogy ki és miért, azt nem árulnám el, kiderül a novellából.  És hogy a paródia esetünkben miért kommunikációs eszköz? Hát, mert minden paródia az. Segít felidézni valamit,amit mindannyain tudunk (szerencsés esetben...)  Segít nevetni. Márpedig a nevetés, az bizony kommunikáció. Társalgás a jobbik énünkkel. Feszültségoldó. Anton Stancev elérte, hogy óráki...

A Helikon irodalom- és kultúratudományi szemle, valljuk be, nem tartozik Magyarország legkurrensebb folyóiratai közé. Inkább csak az értelmiség egy része olvassa, főként az úgynevezett egyetemi körök. Pedig nem ártana, ha az itt közölt írásokat a művelt nagyközönség számára is elérhetővé- mondjuk ki: érthetővé- tennék, mert a Helikon egy egészen sajátos témával foglalkozik: magával a kultúrával. A 2017/3. számban például a modernitásról olvashatunk nagyon komoly tanulmányokat: mi a modern, mit és miért nevezünk modernnek, számít-e nekünk, ha valami modern, kelendőbb-e egy adott kulturális termék attól, hogy modern, vagy inkább beérjük a tradicionálissal? Egyáltalán: ki dönti el, hogy mi számít modernnek és mi nem? Ki szabja meg a kánont? Akiket részletesebben érdekelnek ezen témák, s hajlandók bizonyos intellektuális erőfeszítésekre az ügy érdekében, mindenképpen ajánlom a 380.oldaltól Anthony Giddens esszéjét: A modernitás következményei címmel. Giddens azt vizsgálja, milyen hatá...