Írott és elektronikus média régen és ma

 A 21.században divat lett,hogy költők,akik addig az irodalmi életben,könyvek,folyóiratok lapjain jeleskedtek,érdeklődni kezdenek a fiatalok által legkedveltebb kulturális szcéna,azaz a könnyűzene iránt. Tandori Dezső a magyar irodalmi élet egyik legtalányosabb alakja. 2019-ben elment közülünk, de munkássága, életműve még jó darabig velünk marad.  Ebben a rövid kis posztban nem szeretnék kitérni költészetének elemzésére ( a teljes spektrumot ebben a monumentális méretű életműben úgysem foghatja át senki, legfeljebb erre szakosodott irodalomtörténészi munkaközösségek), inkább csak egy versét ajánlanám a Kedves Látogató figyelmébe.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2001/7. számában olvashatjuk Tandori " The Way I am" című költeményét ( a cím az eredetiben is idézőjelben). Ezt a verset a már megszokott - élet-halál - madár motívumokon kívül az is jellemzi ám, hogy egyik címzettje Eminem, a korban híres, meglehetősen megosztó személyiségű rapper. Maga a mű form

 Napjainkban divatos szó lett a biodiverzitás. A biológiai sokféleséget jelenti, azt, hogy egy adott területen hány őshonos faj él, hány pusztult ki, milyen invazív ( betelepülő) fajok élnek stb. Biodiverzitás tehát nem más, mint a fajok sokfélesége. Minél több faj él egy területen, az a terület annál közelebb jut az ökológiai egyensúly állapotához.  De vajon mérhető a biodiverzitás, van olyan statisztikai módszer, amelynek segítségével nyomon tudunk követni akár több száz állat- és növényfajt egy viszonylag nagyobb térségben, vagy akár az egész Földön? A Nature tudományos folyóirat 2001.július 5-i számában olvashatjuk Michel Loreau és Andy Hector tanulmányát, melynek címe:Partitioning selection and commplementariy in biodiversity experiments, és a 72-76. oldalon olvasható. A két kutató olyan matematikai statisztikai módszert fejlesztett ki, melynek segítségével változatos flórával és faunával rendelkező nagyobb térségek biodiverzitása is nyomon követhető. A cikkben foglaltak megértésé

 Mi itt,Közép-Európában,igen keveset tudunk a dél-afrikai konyháról. A Konyha Magazin 2001.májusi száma két alapétel,a marhahúsos breddie és a bobotie receptjét is hozza. A bobotie nem más,mint tojásos-tejes-fűszeres darálthúsos sült kenyér,melyet salátával vagy párolt rizzsel fogyasztunk. Lesznek olyan közép-európai szakácsok,háziasszonyok ,akik számára a kenyér ilyesfajta felhasználása kissé idegenül hat,ugyanis sütés előtt be kell áztatni,s ezt a műveletet sokan nem kedvelik. De a végeredmény,higgyék el a Kedves Látogatók,minden kényelmetlenségért kárpótol! Különösen ízletesen hat a marhahús és a mazsola kombinációja. A cikk pedig(Fodor Éva írása,címe:Fokvárosról foghegyről),kitűnő. 

 A Reader's Digest magazin a világ egyik legnépszerűbb nyomtatott médiaterméke. A 2001 februári számban olvashatjuk Peter Woolrich kitűnő cikkét,melynek címe:A gyilkos nyomában. Az írás egy már-már megoldatlannak hitt bűnügyről szól. Egy 37 éves nőt öltek meg,a legfőbb gyanúsítottnak alibije volt,a DNS-vizsgálat pedig még gyermekcipőben járt. A legfőbb gyanúsított bizonyos Peter Hastings volt,aki fűnek-fának dicsekedett azzal,hogy ő követte el a gyilkosságot,sőt,még a halott nőtől ellopott gyűrűket is megmutatta. Csakhogy nem hittek neki. Peter Hastings ugyanis híres hantása volt a környéknek. A helyi fiataloknak azzal dicsekedett,hogy sorozatgyilkosokkal barátkozik. Nem hittek neki,komolytalan bűnözőnek tartották. Annyira azért nem volt komolytalan,hogy ne lopjon. 19 alkalommal ült börtönben. Csakhogy,mint a cikkből kiderül,Peter ezúttal nem hazudott.  Csakugyan ő követte el ezt a gyilkosságot. Ezt csak évekkel később derítette ki a mitokondriális DNS-vizsgálat. Mi a tanulsága a R

A Reader's Digest Válogatás (RD) című folyóirat 2001.júliusi számában hosszú cikket olvashatunk bizonyos indiai származású Shabeer Bhatia úrról, aki 300 dollárral a zsebében meghódította az USA-t, a világ informatikai piacának meghatározó szereplőjévé vált, amikor is kitalálta a mindenki által használható e-mailt. Az elektronikus levelezés egy szűk réteg privilégiumából lett az átlagember mindennapos kommunikációs eszköze. Nekem erről a cikkről ( mellesleg: Po Bronson írása) Magyarországon az ilyen fiatalembert több okból sem támogatták volna: 1. Indiai,  menjen haza. 2. Indiai, biztos keresztényellenes. 3. Miért akar valamit közkinccsé tenni? 4. Miért olyan fiatal? 5. Honnan tudjuk, hogy bal- vagy jobboldali? 6. Indiai, tehát biztosan az állampolgárságért csinálja az egészet. 7. Arra nem gondolt, hogy Borsodban meg éheznek? Szóval, Magyarországon nem futott volna be ez a csávó. jól tette, hogy Amerikát választotta.

Mi, magyarok, kissé elmaradtunk a világélvonaltól az innováció területén- mégis, vannak sikerágazatok. Ezek egyike a víz alatti fotózás. Közvetlen gazdasági haszna ugyan csekély, viszont a különböző írott és elektronikus médiumok számára remek anyagot készítenek a magyar búvárfotósok. A Fotómozaik című szakmai folyóirat 2001.szeptemberében az egyik első ilyen pályázatról ad hírt. Az Aqua Magazin olvasói nevezhettek két db. fotóval. Egészen komoly volt a díjazás: nagy értékű fényképezőgépeket osztottak ki. xxxxxxxxxxxxxxxxxxx Megnézed ezt a blogot? versekesnovellak.blogspot.com