Írott és elektronikus média régen és ma

 A Magyar sporttörténet egyik legizgalmasabb, legkevésbé felderített és rengeteg történelmi tévhitel átitatott eseménye az 1956-os melbourne-i náyri olimpiai játékok. Az IPM 1990.februári számában olvashatjuk Malonyai Péter cikkét, Ki jön haza? címmel, mely segít egy kis rendet rakni az olimpiát illetően. Megtudjuk, miért nem nevezett labdarúgásban a magyar válogatott. Akkoriban csak amatőrök indulhattak az olimpián, Puskásról, Kocsiról és a többiekről pedig elég nehéz lett volna elhitetni, hogy amatőrök. Részletesen flesolrja a Szerző, milyen eredményeket lrtünk el ( csodálatos volt a magyar tornászok, főként Keleti Ágnes szereplése), s megtudjuk azt is, kik nem jöttek haza.  Képet kapunk arról, milyen lehetett sportolónak lenni abban az időben Ausztráliában, miközben Budapesten már zajlottak a fegyveres harcok a szovjetekkel.  A cikk második része Bolvári Antallal készült interjú. A zseniális vízilabdaedző , ekkor még játékos,Ausztráliában maradt, civil pályát választott, egy áruház

 A kacsacsőrű emlős a világ egyik legkülönlegesebb állatfaja,átmenetet képez a hüllők, a madarak és az emlősök között. Kizárólag Ausztrália keleti tengerpartjainál él. Kétéltű életmódot folytat.  Hogy még mi mindent kell tudni a kacsacsőrű emlősről? Mivel nehéz megfigyelni az életmódját, viszonylag kevés tudományos cikk született erről a különleges lényről. Magyar nyelven talán a legjobb Mervyn Griffiths:A kacsacsőrű emlős című cikke a Tudomány folyóirat 1988.júliusi számának 46-53. oldalán.Szerző nagyon pontosan, alaposan belemegy témájába, a kétéltű életmódtól kezdve a kloákás emlősök szaporítószerveiig mindenre kiterjed figyelme.  Jómagam egyetlen dolgot emelnék ki a nagyszerű írásból. Az evolúcióbiológusok már a 19.század óta keresik az ún." hiányzó láncszemeket", azaz a fejlődés egyes lépcsőit összekötő átmeneti formákat. Amikor a tudományos közösség megismerte a kacsacsőrű emlőst, sokan azt hitték, itt a hiányzó láncszem a hüllők és a madarak között. Ezeknek a kutatókna

 A Nők Lapja Psziché 2012.április-májusi számában olvashatjuk Kovács Nóra kitűnő írását Apának lenni 20,40,60 évesen címmel. Három olyan férfiról szól a cikk,akik 20,40 illetve 60 évesen lettek apák. Nagyon tanulságos,mélyen emberi dolgokról beszélnek az interjúalanyok.Remekül sikerült a cikk,minden szülőnek,nagyszülőnek,pszichológusnak tanácsolom:olvassa el. Természetesen minden életkorban más-más örömei és összetevői vannak az apaságnak. Azt kellett tapasztaljam,hogy mi itt,Európában,túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk annak,hogy ki hány éves. Amerikában,Ausztráliában sokkal rugalmasabban kezelik ezt a kérdést. Mi hajlamosak vagyunk arra,hogy az "öregeket"-vagy azt az embert,akit öregnek vélünk-úgymond "leírjuk".Pedig ez nem helyes. 40 éves kor után is képes az ember csodálatos dolgokra.  És a fiatalságot sem szabadna automatikusan a felelőtlenséggel azonosítani. Vannak a világon komolyan,felelősen gondolkodó fiatalok is. Csak bátorítani kellene őket,biztat

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt illetve leverése után kb. 200 00, többségében jól képzett magyar ember hagyta el hazáját, és kezdett új életet a világ legkülönbözőbb pontjain: az USA-tól kezdve Ausztrálián át Svájcig. A Kádár-rendszer sajtója mindent megtett, hogy minden rosszat elmondjon ezekről a- a kor szóhasználata szerint- " disszidensekről".  A Népszabadság 1958. november 1-i számának első oldalán olvashatjuk: az akkori kormányszóvívő elmondta,  hogy több ezer magyar " disszidenst" tartanak fogva Brazíliában, és rabszolgaként dolgoztatják őket az őserdőben. Beszámolt arról is, hogy Rio de Janeiróban, a Virágok szigetén, 230 magyart, köztük nőket és gyermekeket, véresre vertek, majd behurcolták őket a belső területekre, az őserdőbe. Gyaros kormányszóvívő szerint minderről az ENSZ is tud, de megfenyegették a magyarokat, hogy ne szóljanak.   Történelmileg csak az a kérdés, mi igaz mindebből. Nagy valószínűséggel csak a Kádár-sajtó propagandisz

 Lezajlott a 2022.évi katari futballvilágbajnokság csoportkörének első fordulója. Pályára léptek az esélyesek,a nagycsapatok,igencsak váltakozó sikerrel. Legjobban Spanyolország járt,hét góllal verte Costa Ricát.Franciaország,a világbajnoki címvédő,Ausztrália ellen diadalmaskodott 4-1-re. Brazília szépen,a tőlük már megszokott látványos gólokkal bedarálta Szerbiát,Portugália is nyert,igaz,csak 3-2-re,vitatott tizenegyessel,a kiválóan játszó Ghána ellen. Anglia pedig 6-2-vel kiütötte Iránt,amely csapat úgy összeszedte magát,hogy a 2.fordulóban Walest verte 2-0-ra.Kanada tisztességgel helytállt Belgium ellen,1-0-ra nyertek de Bruyne-ék. De nem mindenkinek sikerült ennyire jól az első kör. Horvátország Marokkó ellen meccselt egy dögunalmas 0-0-t. De ez még semmi!A 36 meccsen veretlen Argentína Szaúd-Arábiától kikapott,a magabiztos németeket pedig Japán tréfálta meg. A német sajtó és média alaposan leszedte a keresztvizet a válogatott játékosokró,no neg Hansi Flick szövetségi kapitányról i

 A Delta magazin 1975/3. számának címlapján egy hatalmas űrtávcső fényképe látható. a távcsövet Ausztrália fővárosában, Canberrában állították fel, nem titkoltan azzal a céllal, hogy idegen égitestek értelmes lakóival vegye fel a kapcsolatot. Üzenetet is küld az űrbe, kettes számrendszer jeleiből ( azaz 1-esekből és 0-kból)álló, földi ember számára felfedezhetetlen kombinációt.  A vágy, hogy idegenekkel, más bolygók értelmes lakóival beszélgessünk, kommunikáljunk, ősrégi. Kérdés, hogy mit értenek meg az idegenek az egyesekből és nullákból. rájönnek-e, hogy az egyes 1-et, a 0 pedig nullát jelöl? Ismerik-e azt a szót, hogy számrendszer? Milyen a matematikájuk, csillagászatuk, logikájuk, univerzumról alkotott képük, csillagászatuk? Békések-e a szándékaik? Léteznek-e egyáltalán? A média bulvárosabb ága szerint igen. A kutatók nem biztosak benne, Canberrában a tudósok megpróbálták valóra váltani az emberiség egyik ősi álmát. Ezidáig eredmény nélkül. Vagy- ki tudja? A Delta magazint annak id

Nem kell megijedni attól, hogy ez az állat felbukkan a kertünkben. A Meiolania platyceps ugyanis több, mint 12 millió évvel ezelőtt élt, a mai Ausztrália területén, hátpáncélja kb. egy méter hosszú. Hatalmas lábai voltak, és akkora nagy feje, hogy nem tudta visszahúzni a páncélba, de ez nem igen érdekelte, nagytestű állat lévén nem kellett kitől félnie. Mindezek tetejébe még hatalmas farka is volt,azzal tartotta magától távol az ellenséget. Ebből a teknősből csak nehezen főztünk volna levest, már ha egyáltalán ízlett volna. Tartok tőle, hogy nem.  Azt viszont nem értem, hogy mit lehet kezdeni a teknős hátrahajló szarvával. Ez mire volt jó? hátulról jövő ellenség ellen? A leletről beszámolt:Élet és Tudomány, 1979/11. 349.o. Itt a folyóirat főoldalának linkje. Amúgy Ausztrália, mint tudjuk, a különleges állatok hazája. Lehet, hogy már az ősidőkben is az volt?

 A Reader's Digest magazin 2001.februári számában olvashatjuk Paul Raffaele kitűnő cikkét,mely egy városról szól. Egy Kalgoorlie nevű városról,amely Ausztráliában található,és arról nevezetes,hogy egy aranymező található a közelében.  A cikk bemutatja a város rövid történetét,szó esik benne nagy sikerekről és nagy kudarcokról. Megismerhetjük belőle Kalgoorlie jellegzetes figuráit,a nagy cégnek dolgozó aranyásót,a független vállalkozóként dolgozó aranyásót,a kocsmárost és persze a rosszlányokat. Megtudhatjuk,hogy a bányamérnökök geológusok is az ausztrál átlagfizetés többszörösét viszik haza. A cikk azzal zárul,hogy Paul Raffaele elárulja nekünk,milyen személyes kapcsolata is van ezzel a nyugat-ausztráliai várossal. A cikk kitűnő,a képanyag szintén. Több ilyen riport kellene a magyarországi médiatermékekbe. Kell ugyanis a remény. Nagyon.

 2008-ban a Reader's Digest folyóirat felmérest készített a világ akkori vezető országaiban,melynek témája:mi miatt aggódnak az emberek? Ausztráliában a megkérdezettek 33 százaléka aggódott a környezeti problémák miatt. Ezt én jó jelnek tekintem egy társadalom érettsége szempontjából. Ugyanakkor két tényező bizonyosan hozzájárul a zöld szemlélet terjedéséhez. Az egyik az iskolai oktatás,körmyezeti nevelés,másik pedig maga a környezet. Utóbbit nem kell magyarázni. Aki járt már Ausztráliában,az tudja,hogy nem akármilyen természeti környezetben élnek az ottani emberek. Az oktatás-nevelés pedig nem tesz mást,mint arról tanít,amit az emberek látnak. Miért nem tanul egy magyar iskolás a saját környezetéről? Miért ugyanazt tanulja egy zala megyei hatéves gyerek,mint egy hajdú-bihari? A magyar iskokai oktatás elképesztően uniform. Arra ügyelnek,hogy minden gyermek ugyanazt tanulja. Merthogy oktatáspolitikusaink szerint így egyenlők az esélyek.  Nincs igazuk. Egy kusgyereknek először a sajá

A Történelmi Szemle című folyóirat 2020/1. számában olvashatjuk Turbucz Dávid tanulmányát, Horthy Miklósnak még fiatal tengerésztisztként megtett világ körüli útjáról. A Sada nevű hajó 1892-ben indult világ körüli útjára, járt Indiában, Jáva szigetén, Ausztráliában, valamint a csendes-óceáni szigetvilágban. Horthy Miklós részletesen dolumentálta az utat, mely elsődlegesen tudományos célokat szolgált. Ez a dokumetáció nemcsak Horthy életútja szempontjából fontos, hanem megmutatja azt is, milyennek látta egy korabeli, ám voltaképen kívülálló, idegen nemzetbeli katona a brit gyarmati világot. ( Amelyről, akkoriban azt hitték, örökké tart...). A tanulmány kitűnő, nyelvezete minden művelt ember számára érthető. Minden történelem iránt érdeklődő embernek ajánljuk Turbucz Dávid tanulmányát. És természetesen a folyóiratbn olvasható többi publikációt is. Az interneten megtalálható a Történelmi Szemle című folyóirat? Természetesen igen, bár nem a legújabb szám. A tti.btk.mta.hu oldalon olvas

A Hajdú-Bihari Napló 2020.március 10-i számának 8.oldalán olvashatunk egy, táplálkozással kapcsolatos cikket. Az ausztráliai Monash Egyetem kutatói feldezték, hogy a rostokban gazdag étrend egészségesebb, mint a rosrokban szegény. Még székletátültetést is végeztek egereken, hogy tézisüket bizonyítsák. A gond ezzel csak az, hogy már öreganyám idejében is tudták, hogy a rostokban gazdag táplálkozás egészéges. Nagymamám mindig etette velünk a nyers és friss gyümölcsöt. Az ausztrál kutatók jószándékát nem vitatva tehát ki kell jelentenünk:a tudományos életben is van egyfajta ciklikusság. Időről- időre felfedezik ugyanazt, aztán előállnak vele úgy, mint újdonsággal. Akik tanulmányozzák a hazai médiát, azok tudják: a politika is hasonlóképpen működik... Ez a Hajdú-Bihari Napló internetes oldala, szerintem nagyon jó: haon.hu

Ha mostanság megnézünk vagy elolvasunk egy európai médiaterméket, és abban szó esik Ausztráliáról, leginkább az erdőtüzekről láthatunk borzalmas képeket. Házak dőlnek össze, síró emberek hagyják ott otthonaikat ( és közben agyalnak, fizet-e a biztosító), hős túzoltók folytatnak heroikus küzdelmet. Szóval, Ausztrália most a pánik és a katasztrófa földje- legalábbis az európai média szerint. Aztán, ha megpillantunk egy releváns ausztrál sajtóterméket- pl. news.com.au - teljesen más képet kapunk. A főoldalon szereplő 16 anyag közül mindössze 1 foglalkozik az erdőtűzzel, a többi a szokásos. Angol királyi család, boksz, baleset, felelőtlen szülő, vezetőváltás egy nagy cégnél, ilyesmi.Szóval, Ausztrália nem omlott össze. Él. Lehet, hogy az európai média hajlamosabb a pánikkeltésre, mint az ausztrál? És van, aki még ezen meglepődik?

Az eutanázia a nemzetközi orvostársadalom egyik leginkább vitatott- és leginkább ébren tartott- kérdésköre. A Társadalmi Szemle című folyóiratban (1997/1., 52-61.o.), Tóth Gábor Attila három ország példáját vizsgálja: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Hollandia. Már az is érdekes, hogy Szerző csak olyan országokat választott, melyek közismerten liberális álláspontot foglalnak el az eutanáziával kapcsolatban. Ezt hívják tendenciózus újságírásnak illetve kutatásnak. Az eredmény nem meglepő: mindhárom országban a lakosság enyhe többsége helyesli az aktív eutanáziát, sőt, egyes esetekben még olyan orvosok is megúszták büntetés nélkül, akik jóval túllépték az ott érvényben lévő törvényes kereteket. Volt, aki adott a betegnek egy csepegtetőt, amivel rendszeresen beadott magának a beteg különböző altatókat, csillapítókat. Ha akarta a beteg, egyszerűen túl adagolta magát. Olyan is előfordult, Hollandiában, hogy rokonok kérhették: ugyan kapcsolják le a gépről szeretett családtagjukat.

A Reader's Digest a világ egyik legnépszerűbb magazinja, népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy mindkét nemnek és minden korosztálynak kínál hasznos és érdekes olvasnivalót. A 2015.májusi számban igencsak érdekes cikket olvashatunk arról, mely országban mit szoktak az emberek reggelizni ( India, Indonézia, USA, Brazília, Franciaország, Finnország,Németország, Oroszország,Spanyolország, Ausztrália van többek között felsorolva), ráadásul újságírók mesélnek kedvenc reggelijükről. A történelem kedvelőinek ajánljuk  a Gil és Eleanor Kraus gyermekmentő missziójáról szóló írást, mely arról szól, hogy menekítettek ki a nácik által megszállt Ausztriából többszáz zsidó gyermeket. A kalandos olvasmányok kedvelőinek tetszeni fog Charles Anderson írása, mely az Easy Ryder nevű hajónak, és annak kapitányának kis híján tragédiába torkolló katasztrófájáról szól. Nem tudom, hányan hallottuk már Angel Wallenda nevét. Ő magyar származású kötéltáncos volt, aki rákbetegen is szeme e

A Reader's Digest a világ legnépszerűbb magazinja, egészen kitűnő színvonalú. Témák az 1994.februári számból, a teljesség igénye nélkül: Egy új-zélandi férfinak 2310 keresztneve volt, a botrány az esküvőn robbant ki, mert az anyakönyvvezető nem volt hajlandó felolvasni a keresztneveket. Alger Hiss ártatlan volt? Egy orosz tábornok szerint igen, egy magyar történész, Schmidt Mária viszont dokumentumokkal támasztotta alá, hogy nem. Észak-Korea munkatáboraiban több százezren sínylódnek, még a gyerekeket is agyba-főbe verik. Már nem közlekednek Ausztráliában tevekaravánokkal. A virtuális realitás (VR) kézzelfogható valóság lett. Hogyan hat ez az emberi társadalmakra? Viccek gyerekekről, katonákról. És egy nagyon komoly téma:hogyan szokassuk le kamaszkorú gyermekünket a dohányzásról? Mit tehet a szülő, mit tehet az iskola? Hogyan alakul Magyarországon a rendszeres dohányosok száma? xxxxxxxxxxxxxx Olvass könyvet is! konyv-ajanlo.blogspot.com