Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon már az 1940-es években létezett fotóművészeti szaklap. Ahogy a fényképezés, mint kommunikációs forma, tömegessé vált, ahogy megjelent a tömegtermékeken túlmutató művészi fotó, úgy megjelent az ezzel foglalkozó szaklap is. A Fotóművészet 1941.áprilisi számában olvashatunk pl. az árnyékok szerepéről, konkrétan arról, hogyan használjuk a fényképeken a kovácsoltvas kerítések által vetett árnyékokat. Megtudhatjuk, mi a különbség a sajtófotó és az amatőrfotó között. Egy érdekes esettanulmányt is megismerhetünk: a katonai díszszemlére a Kormányzó Úr sietősen lovagolt be, tehát a fotósnak is nagyon ügyelnie kellett, hogy elkapja a megfelelő pillanatot. A 20.század első felében rengeteget fejlődött a nyomdatechnika is: leírnak egy esetet, a tudósító elkészített néhány képet egy ünnepségről, ezeket futárral beküldte a szerkesztőségbe. Majd tovább fényképezett. még az utolsó képeket csinálta, az esti lap máris az utcán volt, benne az ő elsőőként készített fényképeivel!  És még mon

 Néprajz vagy kulturális antropológia?Sokáig vitatkoztak, és még sokáig vitatkozni is fognak a helyes elnevezésen, újabban, legalábbis egyetemi körökben, megint a néprajz a divat, szerintem azért, mert egyszerűbb. Maradjunk mi is ennél a szónál!  Igencsak jót (stílszerűen:betyárjót) húzott a folkMAGazin, amikor 2007.évi III.különszámát ( különösen tetszik, hogy római számmal számozták, van ebben valami antikul előkelő) Kunkovács László írásainak, fényképeinek szentelte. A 18 országban megfordult fotós, újságíró úgy megörökítette azt a régi paraszti világot, mint senki más. A fényképekről öreg juhászok, csikósok, vásári históriások kézművesek portréja néz ránk. Van ezekben az arcokban valami ősöreg-titokzatos, magabiztos, " én olyat tudok, amit ti már nem", mondják ezek a szemek. S ha valamelyikünk fel merné vetné, hogy talán azért nem tudunk, mert nem ez a jövő útja, bármelyik idős pásztor visszakérdezne:  - De akkor mi az a sok ember ott a vásárban? Miért néz bennünket?  A s