Írott és elektronikus média régen és ma

 Jómagam nem tartoztam/tartozok Tandori Dezső(1938-2019) feltétlen rajongói közé- szerintem túl sokat írt- ugyanakkor volt valami az egyéniségében, pontosabban: írásainak egyéniségében, ami elbűvölte az Olvasót. Ennek a derék költőnek írónak és médiaszemélyiségnek volt humora, volt, méghozzá olyan igazi.Volt a humorának bukéja. Erről tanúskodik Emberünk című verse is, mely az Alföld folyóirat 2010/2. számában, annak is 33-34. oldalán jelent meg. Mellesleg, nem értem, miért kell a címlapon tipográfiailag kisbetűvel írni, hogy alföld, de sebaj, ettől a folyóirat még nagyszerű. Is tud lenni.  Semmi jele annak, hogy ez itt egy ars poetica lenne. Úgy indul a mű, hogy egy pí tetején ott egy o betű, majd,hogy mindenki értse, Tandori odaírja, hogy ez egy ember. Emberünk.  Aztán elénk tárul mű számomra  legkedvesebb része. Tandori költői köszönetnyilvánítással kezdi az ars poeticáját. Megköszöni minden folyóiratnak, hogy lehozták a verseit. Azért valljuk be: a magyar költészetben nem így szokta

 Sugár András a huszadik század-végi- huszonegyedik század eleji magyar közmédia egyik meghatározó arca volt. Jómagam gyerekként és fiatalként láthattam, de ha feltűnt a képernyőn, azonnal otthagytam éppen aktuális elfoglaltságomat, és néztem. Néztem a riportjait, a nagyon izgalmas és korrekt tudósításait, hallgattam a véleményét ( már amikor hagyták neki elmondani). Sugár András az egyik utolsó olyan médiaszemélyiség volt, akitől tanulni lehetett. Nemcsak látásmódot, politikai kérdésekben elfoglalt véleményt, hanem magát a felfedezés örömét. Sugár András felfedezte nézőinek, hallgatóinak a világot. Örökké hálásak leszünk érte.  Sugár András 2021.júliusában, 88 éves korában távozott el közülünk. Hiány, űr maradt utána.