Írott és elektronikus média régen és ma

 A Bárka a békéscsabai Jókai Színház kéthavonta megjelenő folyóirata. Irodalom,művészet,társadalomtudomány-ez áll a címlapon a tematikai megjelölésben. Most a 2026/1.szám tartalmából szemlézünk! A békéscsabai Munkács Mihály Múzeum igazi különlegességekkel szolgál a látogatóknak. Ezeket a furcsa,valamely szempontból rekordot jelentő műalkotásokat mutatja be a folyóirat cikke-Háy János novellája arról szól,hogyan születik egy novella. A háttérben pedig egy legendás magyar költő is felbukkan,ugyanaz,aki Lackfi János írásában is-Vörös István versében azt kérdezi az Olvasótól,hogy miért kell mindent olyan sokszor felmondani,elismételni. És miért érzünk olykor versolvasás közben valami furcsa,bizsergető halálfélelmet egy-egy vers olvasása közben?-Korrekt és szakmailag megbízható recenzió a 2025.év irodalmi Nobel-díjasának,Kraszhorkai Lászlónak A magyar nemzet biztonsága című könyvéről-Halmai Tamás szonettkoszorúja:Jeremiás húga. Halmai Tamás egy kitűnő Csoóri Sándor-elemzéssel is szerepe...

 Az Alföld Debrecenben megjelenő,de országos terjesztésű irodalmi,kritikai és művészeti folyóirat,Magyarország egyik legrégebbi és legszínvonalasabb kulturális sajtóterméke. Most a 2018/12.szám tartalmából szemlézünk. Jómagam még soha nem olvastam Vörös István tollából olyan kitűnő verseket,mint az Egy kor kezdete,Egy nádlevél,Hullámok;Mondóka egy vágyról,A nők fénye. Bravó,legfelső fokban brávó!-Villányi László versei madarakról és emberekről szólnak. Nem gondolom,hogy "önjáró költészet"ez,nagyon is érzem rajta a kimunkáltságot,a megformázást-Antal Balázs:Védtelenül című novellája a férfi védtelenségét,kiszolgáltatottságát fogalmazza meg-G.István László költeményeinek fő témája az öregedés,a mindenűtt tapasztalható halál,a méltóságteljes távozás vágya-Tanulmány Tandori Dezsőről és Kassák Lajosról-Závada Péter hosszúverseiben egy szürke,bizonytalan világról ír,no meg arról a nem mindennapi kérdésről:mit kezdhet ezzel a világgal a 21.századi ember-Tanulmány Szabó Lőrinc és Nem...

 Az Alföld folyóirat 2010.évi 2.számában olvashatjuk Vörös István:Díszkivilágítás c.versét. A mű egy olyan problémáról szól,költői érzékkel,amely probléma már a fősodratú médiában is megjelent. Ez pedig a szellemi ember kimerültsége.Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a költeményhez. 1.Nagyon jó,nagyon tetszett,a vizen járás ideje valamint a sajtos fokhagymakrémleves illata örökre megmaradtak bennem. 2. Vörös István a fáradtságot,kimerültséget az érzéki szféra és az intellektus összekeveredésével ábrázolja. Illatok és csodák,fények és a tenger hangja,eső-fáradtság-zongora hármas metafora. Furcsa dinamikai ellenpontozás:fáradt ember-folyton mozgó,hullámzó víztömeg.Aki szakavatottan értelmezi a verset,ezeknél a furcsa egységeknél,összeolvadásoknál kell kezdenie. 3. Nekem beugrott az,hogy "21.századi Radnóti,A la récherche". A nemes emlékek helyett az irodalmi aprómunkával kiérdemelt fáradtság. Hogy aztán elemzők-értelmezők gondolnak-e erre,nem tudom. Ezek voltak azok a bizonyos ...