Bejegyzések

indián címkéjű bejegyzések megjelenítése

Aki később érik,erősebb lesz,avagy mitől pusztul el egy királylazac-faj?

 Az Élet és Tudomány c.közkedvelt folyóirat 2020/47.számának 1500.oldalán (természetesen folyamatos a számozás egy esztendőn belül,így jön ki ez a nagy szám) elolvastam Molnár Csaba cikkét,melynek címe:A kétféle királylazac igazából egyféle. A cikk arról szól,hogy megvizsgálták a korábban külön fajnak vélt tavaszi és az őszi királylazacot,és kiderült,hogy valójában egy faj. Csak az őszi ivarérésű fajtának valahogy hamarabb kifejlődik mindene,hamarabb megerősödik,ezért erősebb lesz,mint a tavaszi faj.  Lehet,merül fel bennem a kérdés,hogy az embereknél is így működik?Aki hamarabb érkezik,az a nyerő,mert több ideje van megerősödni? És aki hamarabb érkezik,szükségképpen elfogyasztja az erőforrásokat a későn érkezők elől? Beugrott az "iskolarendszer"szó,hirtelen nem is tudom,mi okból...Amúgy az ÉT cikke kitűnő,kellemes olvasni. Az azért érdekelne,hogyan reagáltak a dologra a jurok indiánok.

Az indián lelke- Vetés és Aratás, 2012/3.

A Vetés és Aratás evangéliumi folyóiratot az Evangéliumi Kiadó adja ki, a sajtótermék Egerben jelenik meg. A 2012/3. szám 30 .oldalán olvashatunk indián teherhordókról, akik egyszer csak leültek, és egyetlen centit sem voltak hajlandók mozdulni. Amikor az expedíció vezetője nógatással, ajándékokkal próbálta őket rávenni a további munkára, akkor sem voltak hajlandók tapodtat sem mozdulni. Hogy miért? Mert a hosszú úton lemaradt a lelkük. Két lehetőség van: 1. Az indiánok úgy vélték, az emberi test valóban elszakadhat a lélektől 2. A főnököt akarták behülyíteni, egy kis extra pihenőadagot akartak kisírni maguknak. A Vetés és Aratás kiválóan megírt cikke ( mely eredetileg 1968-ban jelent meg), az 1. változatot fogadja el, és felteszi a kérdést: mi magunk nem rohanunk-e annyira, hogy elszakadunk a lelkünktől? Válasz: de, igen. Rohanunk, és eközben elfeledkezünk arról, hogy nemcsak anyagi érdekeink és értékeink vannak. Szerencsére a keresztény vallás erről nem feledkezik el. Remélem, soha.