Írott és elektronikus média régen és ma

 A 19.századi gyarmatosítás során a hódítók számtalan műmincset tulajdonítottak el a leigázott afrikai,ázsiai népektől,vagy éppen az észak-amerikai indiánoktól.  Egy nagyon izgalmas és érdekes cikket olvastam a National Geographic folyóirat 2023.márciusi magyar kiadásának 24-59. oldalán. Egyre több múzeum vezetése gondolja úgy-szerintem nagyon helyesen-hogy rablott műkincseknek nincs helye a gyűjteményekben. A cikkben említés történik Kenyából,Nigériából,Beninből illetve észak-amerikai indián törzsektől elrabolt,de az utóbbi években visszajuttatott műalkotásokról.Persze,nincs minden rendbenPéldául a görögök a mai napig nem kapták vissza az Athénból jogszerűtlenül elvett Parthenón-beli frízeket. Ajánljuk a cikket minden,múzeumok és történelem iránt érdeklődő Olvasó számára. Szívesen olvasnék több hasonló témájú cikket is a magyar nyelvű médiában. (Andrew Curry-Richard Barnes:Fosztogató birodalmak.National Geographic magyar kiadás,2023.március,24-59.)

 Az Élet és Tudomány c.közkedvelt folyóirat 2020/47.számának 1500.oldalán (természetesen folyamatos a számozás egy esztendőn belül,így jön ki ez a nagy szám) elolvastam Molnár Csaba cikkét,melynek címe:A kétféle királylazac igazából egyféle. A cikk arról szól,hogy megvizsgálták a korábban külön fajnak vélt tavaszi és az őszi királylazacot,és kiderült,hogy valójában egy faj. Csak az őszi ivarérésű fajtának valahogy hamarabb kifejlődik mindene,hamarabb megerősödik,ezért erősebb lesz,mint a tavaszi faj.  Lehet,merül fel bennem a kérdés,hogy az embereknél is így működik?Aki hamarabb érkezik,az a nyerő,mert több ideje van megerősödni? És aki hamarabb érkezik,szükségképpen elfogyasztja az erőforrásokat a későn érkezők elől? Beugrott az "iskolarendszer"szó,hirtelen nem is tudom,mi okból...Amúgy az ÉT cikke kitűnő,kellemes olvasni. Az azért érdekelne,hogyan reagáltak a dologra a jurok indiánok.

A Vetés és Aratás evangéliumi folyóiratot az Evangéliumi Kiadó adja ki, a sajtótermék Egerben jelenik meg. A 2012/3. szám 30 .oldalán olvashatunk indián teherhordókról, akik egyszer csak leültek, és egyetlen centit sem voltak hajlandók mozdulni. Amikor az expedíció vezetője nógatással, ajándékokkal próbálta őket rávenni a további munkára, akkor sem voltak hajlandók tapodtat sem mozdulni. Hogy miért? Mert a hosszú úton lemaradt a lelkük. Két lehetőség van: 1. Az indiánok úgy vélték, az emberi test valóban elszakadhat a lélektől 2. A főnököt akarták behülyíteni, egy kis extra pihenőadagot akartak kisírni maguknak. A Vetés és Aratás kiválóan megírt cikke ( mely eredetileg 1968-ban jelent meg), az 1. változatot fogadja el, és felteszi a kérdést: mi magunk nem rohanunk-e annyira, hogy elszakadunk a lelkünktől? Válasz: de, igen. Rohanunk, és eközben elfeledkezünk arról, hogy nemcsak anyagi érdekeink és értékeink vannak. Szerencsére a keresztény vallás erről nem feledkezik el. Remélem, soha....