Írott és elektronikus média régen és ma

A keresztény tanítók,pásztorok,lelkészek egyre hangsúlyosabban vannak jelen a közösségi médiában és a videomegosztó portálokon,valamint a blogszférában. Ez jó,ennek keresztény emberként örülök,hiszen Márk evangéliumának szellemében hirdettetik az Evangélium. Csakhogy van a dolognak egy nem annyira kedves oldala is. Ez pedig a viták,kommentek. Időnként egyes keresztény testvéreket túlzottan elragad a szenvedély,és ezzel a szenvedéllyel kezdik el átkozni-a másik keresztény testvért. Démonizált vagy,hamis tanító vagy,megátkozlak-ilyen és ennél is durvább hozzászólások ékesítik a közösségi média keresztény tartalmait. Olykor a trágársagig fajul a hitvédelem.Jézus nem ezt tanította. Kedves testvérek!Ne egymást tekintsük már ellenségnek,inkább hirdessük az evangéliumot,mert erre lettünk elhivatva. Ne azt lássák-olvassák a világiak,hogy Isten gyermekei hogyan káromolják egymást a feltámadás kérdéseről vallott eltérő nézetek miatt. Normális,kulturált stílusban is el lehet "beszélgetni&

A "populista", " populizmus" kifejezések bevonultak a politikatudományba és médiába. Populistának neveznek mindenkit, akit valami médiatermék annak bélyegzett. Csakhogy a kifejezés egyáltalán nem 21. századi eredetű. A The New York Times 1997.május 18-i számában jelent meg William Safire cikke, melynek címe:Call the Elite What They Are: Eggheads. Szerző ebben a cikkben a " populista harag" kifejezést használja. A populista harag Safire szerint az a jelenség, mikor egy politikai erő a nemzet vagy más csoport nevében megbélyegez valamilyen csoportot vagy jelenséget, szembeállítva önmaga és a nemzet tisztaságát a negatív jelenséget képviselő erővel, csoporttal. Ez a populista harag. Populista harag például az, ha egy politikus a nemzet nevében fellépve üldöz valamilyen kisebbséget. Továbbgondolva mindezt a 21 .századi viszonyok közé: az is populista harag, ha valaki a nemzet nevében abortuszellenes? Populista harag az, ha valaki a nemzet és az emberiség n

Mindig örülök, ha világi médiában hitről, Bibliáról, zsidóságról, kereszténységről olvashatok. Sindelyes Dóra:Lehet-e a Biblia szerint élni, című cikke a HVG 2008.10.18-i számában jelent meg 8 56-58.o.). Az írás egy Stephen Jacobs nevű amerikai férfiról szól, aki úgy döntött: egy éven át megpróbál a Biblia, abból is az Ószövetség parancsa szerint élni. Fehér ruhát viselt, olajjal mosta haját, nem ült olyan székre, ahol előzőleg menstruáló nő ült. Persze, valamennyi mózesi parancsot nem sikerült betartania, például nem ölt varázsló nőket. Ennek ellenére sikeresnek minősítette az egy éves próbálkozást Stephen Jacobs. Ha megengednek egy szerény véleményt:Tiszteletreméltó, hogy egy világi ember ilyesmivel próbálkozik. De a Bibliának nem a Törvény betűje a lényege, hanem Krisztus szeretet-tanítása ("mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít" 2 Kor 3,6.) Ha Stephen Jacobs úgy dönt, hogy egy éven át megpróbál a szeretet jegyében élni, elutasítja a haragot, a gyűlöletet, ne

A Reformáció Hírnöke című keresztény folyóirat immár 60 .évfolyamához érkezett. A Hetednapi Adventista Reformmozgalom kiadásában megjelenő, magas színvonalú kiadvány cikkei Szent Szellemtől ihletettek, teljes Bibliát hirdetnek, komolyan felhívják a hívek figyelmét arra, hogy az utolsó időket éljük, és Isten népe sorsdöntő fordulatok előtt áll. Nehezen tudok azonban mit kezdeni Marius Stroia írásával (A dráma utolsó felvonása). A cikk első két oldala azzal foglalkozik, amivel minden protestáns és karizmatikus gyülekezetben találkozunk:áron is meg kell vennünk az alkalmasságot (Ef 5,16), senki ne vegyen bennünk olyat, ami nem a Krisztus szerint való ( Kol 2,8). A 22. oldalon Stroia hozzákezd taglalni a szombatról szóló tanítást. Tehát: a hét igazi ünnepnapja szombat, vasárnap megünneplése pedig pogány, és nem veszi figyelembe a teljes Bibliát. Jómagam is, Szent Szellemmel betöltekezett keresztényként, vasárnap ünneplem a szombatot, és nem gondolom, hogy ez a kereszténység legnagyobb

Az Alföld folyóirat 1981/1.számában jelent meg Fekete György írása, melynek címe:Megjegyzések a bűntudatról.Hozzászólás Hankiss János cikkéhez. Fekete György bűntudat és kereszténység viszonyáról ír, mai szemmel olvasva elképesztő kontextusban. 1981.még nem az az év volt Magyarországon, amikor egy értelmiségi minden következmény nélkül felvállalhatta keresztény hitét. Fekete György ezért kompromisszumot talált:megpróbálta bebizonyítani ( két oldalon), hogy a kereszténységnek és marxizmusnak vannak közös pontjai. Részletek a szövegből: "...az egyház nemcsak a kizsákmányolást szentesítette szerepével, hanem igen komoly mentálhigiéniai funkciója is volt." " Nekünk, kommunistáknak -tetszik, nem tetszik- mégis fel kell vállalnunk a keresztény kultúrkör egyetemes-univerzális, transzcendensen humanitárius feladatrendszerét...mi a szabadság birodalmát nem az evilági léten túl kívánjuk megvalósítani."(68-69.o.) Mai szemmel mulatságosnak tűnik kereszténység és marxizmus

A Heti Válasz a magyar sajtó- és médiatörténet egyik tragikus fejezete. Az történt, hogy amikor Simicska összeveszett Orbánnal, a Heti Válasz kihátrált a kormány mögül, aztán pedig szépen bebukott. Egy kitűnő újságot bedarált a politika. Mert valóban kitűnő újság volt. A 2018.május 17-i számban például interjút olvashattunk Hortobágyi Ciril pannonhalmi főapáttal, aki többet között szólt a katolikus egyház egyik " legforróbb" kérdéséről a cölibátusról. Erről a következőket mondta. " ...jó lenne visszatérni a kereszténység első ezer évének gyakorlatához, amikor a világi papság nem kötődött a nőtlenséghez, hiszen így a klerikusok teljesebb képet alkothatnának például a szexualitásról". (27.oldal). Felfogtuk? Magyarország egyik katolikus vezetője, a pannonhalmi főapát, a papi nőtlenség, azaz a cölibátus ellen foglal állást egy országos hetilapnak adott interjúban! Azt kell mondjam, ez egyháztörténeti jelentőségű média-megnyilvánulás! Jómagam protestáns vagyok, csak

A Hitel című folyóirat az elmúlt évtizedekben a magyar literatúra egyik vezető sajóorgánumává nőtte ki magát. Nemcsak szépirodalmi, hanem közéleti, történelmi, művészetelméleti írásokat is közöl. A 2017. évi 12. szám tartalmából: Ágh István gyönyörű versekkel jelentkezik, különösen a Vörös kánikulsa emelkedik ki a sorból: egyszerre közélati, létösszegző és tájleíró vers. Ritkán olvashatunk mostanság ennyire jó, klasszikus formavilágú költeményeket. Lezsák Sándor az Azonnali versek órája című költeményével felülmúlja az előzetes várakozásokat. A Pilinszky Jánosra emlékező költemény pedig könnyeket csal az ember szemébe- nem tudni, hogy ez volt-e az eredeti alkotói szándék... Weöres Sándor poétikájával több tanulmány is fogalkozik, Falusi Márton szerint Nemes Nagy és Rákos Sándor is az ő poétikájából töltekezett, jómagam ezt kissé másképp látom: szerintem többen, egymástól függetlenül, a maguk zsenialitásának köszönhetően jutottak el hasonló célokig. Van egy írás, mely minden Olvasót vit