Írott és elektronikus média régen és ma

 A nézők szeretik a médiáról tévéről szóló filmeket, afféle " bepillantás a kulisszák mögé"- örömérzés lesz úrrá rajtuk. Félreértés ne essék:néha én is nézek ilyen jellegű filmeket, olykor még jól is esik. Kíváncsian vártam a The Morning Post című sorozat epizódjait. Legalábbis az első néhányat. Aztán a lelkesedés alábbhagyott.  A sorozat nagy erénye, hogy Jennifer Aniston és Reese Witherspoon kitűnően alakítja az egymást szerető, mégis, egymás ellenében dolgozó újságíró házaspárt. Nem ripacskodják túl a szerepet, van bennük valami szerethető realizmus, amely pontosan az efféle sorozatokhoz kell. Ez The Morning Post legnagyobb erénye.  Hátránya viszont, hogy az alkotók túl izgalmasra " kalibrálták" a történeteket. Túl sűrű az egész, két epizódban annyi minden történik, mint egy normál tévétársaságnál öt év alatt. Olyan érzésem volt, mint Truman Capote tényregényeinek olvasásakor: a kevesebb tény talán több lenne. Az egyik epizódban láthatunk hackertámadást, megcsalá

 A Népszabadság a 20.század vezető magyar sajtóorgánuma volt. Minden évben kiadott egy évkönyvet,melyben igen magas nívójú alkotásokat is olvashattunk. Érdekességek,összegzések az elmúlt évről,a legfontosabb politikai,gazdasági,sportesemények és rengeteg A/5 méretű egészoldalas hirdetés. Nagyjából ezekből állt össze egy Népszabadság évkönyv. Az 1987-es évkönyvben olvashatjuk Varsányi Gyula:Négyen az ifjúság kedvencei közül című írását. Vajon kiket sorol Varsányi az ifjúság kedvencei közé? Eperjes Károly színművészt,az Uramisten,a Redl ezredes,a Tanítványok című film főszereplőjét. Révész Sándort,becenevén Kölyköt,a legendás rockegyüttes,a Piramis egykori énekesét,aki egy hajón énekelt,s gazdálkodásba is kezdett,de az,legalábbis az újságíró szerint,nem neki való. Görbe Nórát,a Linda című akciókrimi-sorozat főszereplőjét,akit a cikk szerzője egyfajta modern nőalakként ábrázol. Győriványi Ráth György karmestert,aki harmadik lett a Magyar Televízió karmesterversrnyén. 25 évesen. Óriási tel

 Az origo.hu internetes portálon olvastam (megtekintve 2022.11.15,9 óra 54 perc), hogy a közelgő katari 2022-es futball-VB-nek lesz egy sajátossága:kamuszurkulókat ültetnek a lelátóra. Az ok: egyes meccsek iránt annyira csekély az érdeklődés, hogy a jegyek nagy részét nem adták el, a szervezők pedig- gondolom én- nem akarnak félig üres lelátókat mutogatni a nagy nemzetközi tévétársaságok és egyéb médiaplatformok felületein.  Két dolog jutott eszembe erről: 1. Te jó ég, ennyire nem népszerű arrafelé a futball? Biztos, hogy Katarnak kell rendezni a VB-t? 2. Vajon mennyit kereshet egy ilyen színész-szurkoló? Biztosan elég sokat. Biztos nem annyit, mint egy közép-európai tanár. Hol lehet jelentkezni ilyen munkára?

 Az origo.hu portálon,hazánk egyik legnépszerűbb médiatermékén olvashatjuk Sztankay Ádám:Akit a nyilasok és a kommunisták is leparancsoltak a színpadról című írását. A magyar színháztörténelem egyik legnagyobb alakjáról,Timár Józsefről szól ez az írás. Árvaság,tehetséges ifjúként már nagy feladatok,szerelmek,aztán törések. Ital miatt,politika miatt. A németek,nyilasok és a kommunisták is utálták. Látta Rajk Lászlót megkínozva. Kirúgták a Nemzetiből,esztergályosként dolgozott. Aztán a rákosizmus gyengülésével újra visszatérhetett.Hogy aztán a visszatérés ismét emlékezetes,és halálosan tragikus legyen.Az ügynök halálát játszotta,mikor már haldoklott. Sztankay Ádám bemutatja nekünk mind a színészt,mind a magánembert.  Elképesztően jó írás egy elképesztő emberről. 

 Nem tudom, Kedves Látogatóink közül hányan emlékeznek Balázs Samura. Jómagam, bevallom, valahonnan a tudatalattim legmélyéről idéztem föl ezt a nevet és ezt az arcot.  A vezető magyar internetes médiumokat szemléztem. Az  origo.hu -n ( letöltés 2020.11.05.) jelent meg Sztankay Ádám cikke a neves magyar színészről. Aki olyan jó színész volt, hogy erőteljes antikommunizmusa ellenére is Kossuth-djat adott neki az akkori hatalom. Egyéniségét tekintve pedig egy disztingvált angol úrra emlékezetetett, aki imádta a szmokingot, még a Balatonon is abban járt.  Sztankay Ádám cikke kitűnő, friss, eleven, a 21.század számára idéz fel egy már-már elfeledett arcot. Külön is szeretném megköszönni az origo.hu-nak, hogy nemcsak politikáról, gazdaságról és spotról közöl cikkeket, hanem kultúráról ,sőt, mi több, kultúrtörténetről is. Merthogy a magyar ,az bizony kultúrnemzet. Bennünket a kultúra tart össze.  Vagy inkább elválaszt? Remélem, nem. 

A legutóbbi napok írott és elektronikus médiumai tele voltak a Színház. és Filmművészeti Egyetem körüli botránnyal, valamint Vidnyánszky Attila sokszor különösnek ható nyilatkozataival. Mint ismeretes, a kormány döntése értelmében a jövőben az SZFE nem az eddig megszokott állami, hanem alapítványi formában működik, ennek az alapítványnak pedig a kitűnő rendező, Vidnyánszky Attila les az elnöke. A média balliberális része rögtön diktatúrát kiáltott, a jobboldali média viszont épp az SZFE korábbi vezetését vádolta azzal, túlzottan balliberális szellemben nevelte a hallgatókat. Ekkor jöttek Vidnyánszky Attila nyilatkozatai. Ezek arról szóltak, hogy van egy nemzetközi háttérhatalom, amely őt, nemzeti gondolkodása miatt, üldözi, van egy kritikusi gárda, amely rendszeresen lehúzza az általa rendezett előadásokat, és megpróbálja őt és színészeti ellehetetleníteni a médiában. Erről szeretném néhány pontban saját véleményemet leírni. 1. Valóban kialakult a színházi életben egy eléggé össz

A Székelyföld kulturális folyóirat 2008.januári száma érdekes interjút közöl Sebők Klára színművésznővel. Számomra azért volr érdekes olvasni ezt az interjút, mert ha nekem, mert ha nekem, kis- magyarországi magyarnak azt mondják, soroljon fel öt jó színészt, akkor ilyeneket mondok, hogy Latinovits, Mensáros, Bessenyei, Ruttkai, Mészáros Ági- talán egyetlenegy " határon túli" sem lesz közöttük. Merthogy boldogult ifjúkoromban soha nem láttam határon túli színházak előadását. Sebők Klára elvezet bennünket egy másik színházi világba. Ahol nem a pongyola szórakoztatás az érték, és nem kizárólag a bevétel, hanem a magyar szó, a romániai magyarság kulturális képviselete. Nekünk, akik nem Ceaucescu Romániájában éltünk, ez szokatlan, akik onnan jöttek át, azoknak meg a mi kis kádárista Magyarországunk volt szokatlan, a maga kádárista protofogyasztói társadalmával, pazarló életmódjával, sok esetben szellemi igénytelenségével. Ez persze nem jelenti azt- és Sebők Klára sem ezt mondj