Írott és elektronikus média régen és ma

 A 21.századra kulcskérdéssé vált a megfelelő ivóvíz biztosítása. A Föld lakosságának egyharmada nem jut tiszta ivóvízhez. Magyarországon mindig is kulcskérdésnek tekintették az ivóvíz mennyiségét és milyenségét, mégis, még a 20.század végén is akadtak alapvető minőségi problémák a magyar ivóvízkészletekkel.  Az ÖKO folyóirat 2000/1-2. számában olvashatjuk Horváth Lászlóné:A víziközmű-szolgáltatás jelene és jövője című tanulmányát, ebben pedig találunk olyan táblázatokat, melyek vérfagyasztó adatokat tartalmaznak. A 60. oldalon olvashatjuk, hogy 1998-ban Bács-Kiskun megyében 46, Békés megyében 60 településen extrém magas arzéntartalmú vizet fogyasztottak. S aki azt hinné, hogy ez csak a keleti-déli periféria problémája volt, annak kiábrándításképpen elmondom, hogy Pest megyében is akadt 16 település, ahol nagyon magas volt az arzéntartalom. Még Pest megyében is 61000 lakos fogyasztott arzéntartalmú vizet. Nitrogénvegyületek terén sem volt sokkal jobb a helyzet, EU-s kritériumok szerint

 A VidékÉRT Magazin, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat kiadványa, tudomásom szerint eddig egyetlen számot ért meg, pedig- véleményem szerint- szükség lenne ilyen kiadványra, rendszerességgel is. Pláne, ha olyan kitűnő cikkeket olvashat az ember, mint a 30-34.oldalon található Mert a vidék soha nem állhat le. Vidékfejlesztési jó gyakorlatok a koronavírus árnyékában című.  A cikk megyénként felsorolja azokat fontosabb mezőgazdasági ötleteket, fejlesztéseket, melyek a pandémia idején valósultak meg. Van itt öntözési mintaprogram Bács-Kiskun megyéből éppúgy, mint szőlősgazdák számára felújított út Hevesből, vagy Napkoron ( Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) nyílt vadhúsfeldolgozó, üzem, prémium minőségű árukkal. Az egész cikk arról szól, hogy bár a helyzet nehéz, Magyarország mégis tud továbblépni: innovációban, korábbi elmaradások pótlásában, öntözésben, előfinanszírozásos zöldség-vásárlásban ( ezt zöldségdoboznak hívják, Vas megyében találkozhatunk vele), és még megannyi másban. Szóval, nagyon