Írott és elektronikus média régen és ma

 Mi sem jelzi jobban a 20.századi magyar történelem tűnékény változékonyságát, mint Károlyi Mihály (1875-1955) alakjának, politikájának interpretálása. Úgy változott a Károlyi Mihály- interpretáció, ahogyan történelmünk. Az első világháború után pár hónapig ünnepelték őt,ő volt az " őszirózsás forradalom" vezető politikusa, arca, ahogy ma mondanánk. Azt hitte a közvélemény- a konzervatívok is-,hogy ő lesz az, aki megoldja a vesztes oldalon helyet foglaló Magyarország gazdasági-társadalmi problémáit. 1919 és a Tanácskoztársaság bukása után Károlyi lett minden rossznak atyja. A Budapesti Hírlap ( konzervatív napilap Rákosi Jenő vezetésével) olyan 1919.október 7-i számának vezércikke olyan jelzőket aggat rá, mint "szégyenteljes alakja korunknak és históriánknak", " bűnkrónika rovott alakja", korcs mágnásivadék", " sikkasztó". 1945 után Károlyi Mihály újra hős lett, afféle proto-baloldali, aki már az 1910-es években felismerte, hogy a magyar tár

 Az nem igaz,hogy a Kádár-korszakban (1957-1988) egyáltalán nem volt angol nyelvű sajtó Magyarországon. Az InterPress Magazin 1976/12.száma például teljes egészében angolul jelent meg. Olvashatunk cikket az ókori nagyvárosról,Karthagóról. Találkozhatunk Ázsiában működő elefánt-óvodákkal. Megtudhatjuk,hogy a sci-fi vagy a horror árt jobban az egészségnek. Képet kapunk arról,mi is az a CETI program,és régi vízimalmok fényképeiben is gyönyórködhetünk.  A politikailag rázós témák természetesen "kerülve vannak".Az IPM az akkori "keleti blokk" legtrendibb magazinja volt. Ráadásul angol nyelven-hát így már igazán menőnek érezhette magát,aki hozzájutott. 

 Fendrik Ferenc írót,újságírót az irodalomtörténet méltatlanul hanyagolja. Legtöbb szakmabeli csak annyit tud róla,hogy ő volt Bulla Emma színésznő férje. Pedig Fendrik nagyon tehetséges író volt,ezt bizonyítja a Sohanapján,délután négykor című írása is,mely a Nők Lapja 1979/50.számában jelent meg. A történet az 1970-es években játszódik,valahol Magyarországon. Irén csinos,harmincéves asszony,férje,János huszonhat-akkoriban nem mindennapi dolognak számított,ha egy házasságon belül a nő az idősebb. Egy reggel egy gerle repül a házuk ablakába,Irén etetni kezdi a madarat,ennek János nem örül. Irén éretlennek,kamaszkorból éppenhogy kikerült felnőttnek tartja Jánost. Munkahelyén ugyanakkor van udvarlója:az üzem nőcsábásza,az izmos(félkézzel elbírja az elektromos írógépet),Rácz Pista nézte ki  magának a csinos fiatalasszonyt. Randira hívja. Miközben Irén randizik,János otthon füstölt csülökkel várja...a történet végét nem árulom el. Nekem az jutott eszembe Fendrik Ferenc novelláját olvasva,h

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt illetve leverése után kb. 200 00, többségében jól képzett magyar ember hagyta el hazáját, és kezdett új életet a világ legkülönbözőbb pontjain: az USA-tól kezdve Ausztrálián át Svájcig. A Kádár-rendszer sajtója mindent megtett, hogy minden rosszat elmondjon ezekről a- a kor szóhasználata szerint- " disszidensekről".  A Népszabadság 1958. november 1-i számának első oldalán olvashatjuk: az akkori kormányszóvívő elmondta,  hogy több ezer magyar " disszidenst" tartanak fogva Brazíliában, és rabszolgaként dolgoztatják őket az őserdőben. Beszámolt arról is, hogy Rio de Janeiróban, a Virágok szigetén, 230 magyart, köztük nőket és gyermekeket, véresre vertek, majd behurcolták őket a belső területekre, az őserdőbe. Gyaros kormányszóvívő szerint minderről az ENSZ is tud, de megfenyegették a magyarokat, hogy ne szóljanak.   Történelmileg csak az a kérdés, mi igaz mindebből. Nagy valószínűséggel csak a Kádár-sajtó propagandisz

 Puha diktatúrák gyakran igazolják úgy önmagukat,hogy felveszik a humanizmus álarcát. György Péter esszéjében(Az Apám helyett.A vita a humanizmusról/Az esztétikai lecke.Alföld,2010/11.35-54.) Szerző kitűnő esszéjében a magyar történelem egyik legvitatottabb időszakának,a Kádár-korszaknak humanizmusát elemzi,nagyon sok irodalmi,filozófiai,zenei,filmművészeti példán keresztül. Megkülönbözteti a korszak konfliktuskerülő humanizmusát(mely politikai univerzalizmussal párosult) az őszinte,történelmi traumákkal szembenéző humanizmustól,utóbbit mások mellett Kertész Imre munkásságához köti.Nagyon eredeti,ahogy György Péter a második világháború traumáiból levezeti a Kádár-korszak kulturális-szociológiai traumáit. Ajánlom ezt a remek esszét minden történésznek,filozófusnak,minden értelmiséginek.Jómagam kijelenthetem:nagyon sokat tanultam belőle.

 1990 előtt, a hidegháború időszakában, nem volt ildomos írni a kommunista országok (így a Kádár-korszakot élő Magyarország) sajtótermékeiben arról, hogy bizony, a mezőgazdaság kollektivizálása, a téeszesítés, nem mindenhol és nem mindig váltotta be a hozzá fűzött reményeket.  A Nők Lapja hetilap 1979/44. számában igen bátor cikk jelent meg Bencsik Gábor tollából. Címe:Akire itt kitavaszodik. Agrármérnököket kérdez az újságíróm hogy érzik magukat az akkoriban a magyar állattenyésztés üdvöskéjének számáíó apajpusztai termelőszövetkezet dolgozójaként. A juhokkal, lovakkal foglalkozó szakemberek többsége finoman szólva sem hurráoptimista, egy egész oldalon át olvashatjuk egyikük folytonos panaszát. A cikket illusztráló fotók sem valami hej-de-happy életérzést sugallnak: lerobbantság, szűk szolgálati lakás, ketten egy szobában, szóval, nem éppen egy álom-munkahely, már az 1970-es évek mércéjével sem. Azóta persze már ezt is elsöpörte a történelem. Nagyon bátor volt Bencsik Gábor, és még bá

 Az 1960-as évek végétől kezdve a Magyarországon uralkodó kommunista hatalom belátta,hogy a szocialista realizmusnak nevezett művészeti irányzat mellett teret kell adni más,kevésbé komform képzőművészeti platformoknak,alkotóknak is. Szigorúan ellenőrzött keretek között engedélyezték,hogy létrejöjjenek új alkotóműhelyek,kiállítóhelyek. Ezek egyike volt a Fiatal Művészek Klubja,Budapesten,az Andrássy úton. Az Új Művészet képzőművészeti szakfolyóirat 2005.márciusi száma arra volt kíváncsi,hol is helyezkedik el a magyar művészettörténetben a Fiatal Művészek Klubja,hogyan látják ezt az érintettek tizenöt évvel a rendszerváltás után. Beke Lászlót,Kecskeméti Kálmánt,Lóska Lajost és Vásárhelyi Antalt faggatta a cikkíró,Bordács Andrea szerkesztő. Mindannyian pozitívnak látják az FMK szerepét,bár van,aki megjegyzi,hogy voltak bizony spionok,pl. a portás. A Kádár-rendszer úgy akarta ellenőrizni a potenviálisan veszélyes művészeket,hogy egy helyre terelte őket. Lóska Lajos igen részletes felsorolá

 A Kádár-korszakban (1957-1990) Magyarországon ismertebb író Gyurkó Lászlónál nem volt.Gyurkó kapta ugyanis azt a megtisztelő feladatot,hogy megírja Kádár János életrájzát. Az Arcképvázlat történelmi háttérrel a Kádár-korszak egyik -mesterségesen,az MSZMP által is menedzselt sikerkönyve lett,a média agyonreklámozta,s persze minden könyvtár rendelt belőle többet is. Próbált volna nem rendelni... A HVG 2022/19.számának 42-44.oldalán olvashatjuk Murányi Gábor:Magasztalás sajtófokon című cikkét. Ez a cikk a könyvről,a nagy életrajzról szól,meg arról,miért pont Gyurkót választották ki erre a feladatra.Arcképvázlatot ad az "Arcképvázlathoz.Történelmi hátteret ad a "történelmi háttérről". Gyurkó rendszerváltás utáni pályafutásáról csak annyit ír a kitűnő Szerző,hogy elfelejtették az írót. Aki tud valamit Gyurkó rendszerváltás utáni életéről,recepciójáról,bármiről,az írja meg nekünk. Természetesen csak szépen,kulturáltan. Ahogy kell. 

 A Rubicon folyóirat 2022/5. számában jelent meg Mitrovits Miklós elemző írása, Kádár " nyugati nyitásai" címmel. A cikket-véleményem szerint- minden történésznek, történelemtanárnak, egyetemi hallgatónak el kellene olvasnia. Merthogy: kitűnő!  Megtudhatjuk, milyen mozgásteret engedett a Szovjetunió és Varsói Szerződés Kádár János nyugat-európai külpolitikai érdeklődésének. Miért nem akarták a szovjetek, hogy Magyarország felvegye a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val? Hogyan folyt bele Magyarország a Csehszlovákia elleni 1968-as katonai hadműveletekbe? Milyen volt Kádár és Dubcek egymáshoz vfűződő személyes viszonya? Egyedül Kádár volt az, aki nem akarta Dubcek megbuktatását?  Mennyiben volt gazdasági irányultságú Magyarország és a nyugati nagyhatalmak ( Franciaország, NSZK, stb.) kapcsolata? A szocialista Magyarország csak azért kereste a nyugati országok " barátságát", mert fenyegetett a gazdasági egyensúly megbomálásának, ezzel együtt a belső eladósodásnak a rém

 Mindig, minden időben, minden munkahelyen akadtak emberek, akiket munkatársai és főnökei a " nehezen fegyelmezhető" kategóriába soroltak be. Sóvári Zsuzsa: A csatabárd című riportja ( megjelent a Forrás folyóirat 1982/5.számában) egy ilyen embet mutat be. Afféle megmondóember ő: mindig megmondja a véleményét, főleg,amikor nem kellene. Az illető a Rákosi-rendszerben sztahanovista volt, a kommunista rendszer kedvence. A Kádár-korszakban pedig levezette mindazt a keserűséget, ami felgyülemlett benne. Saját bevallása szerint az esztergályosként dolgozó férfi többször is megverte a főnökét, állandóan panaszkodott a rossz munkakörülmények miatt, amolyan nehéz ember-e volt a cégnek. Túlérzékeny a csávó- egyszer azt mondta neki az igazgató, hogy " jöjjön csak mondja gyorsan...", ezt is személye ellen irányuló kommunikációnak tartotta. Pedig hát egy vezető mindig, minden történelmi korban igencsak elfoglalt. Hogy ez az érzékenység, érzelmi túlhevültség mennyiben vezehető vi

 Mindig szerettem és érdeklődéssel olvastam az olyan írásokat,cikkeket,melyek a Kádár-korszak hétköznapjairól szólnak. Arról,hogyan élték meg az egyszerű emberek ezt a rendkívül ellentmondásos,változatos történelmi kort. Érdekel,milyen is volt a történelem a mindennapokban. A Napjaink című folyóirat 1982/4.számában olvashatjuk Kovács György Attila:Csak illendő harcmodorban című,szociográfiai ihletésű írását. A történet egy kis faluban játszódik,utalás történik rá,hogy valamelyik középhegységünkben található a szóban forgó község. Ebben a faluban volt sokáig tanácselnök G elvtárs.Csakhogy G.elvtársat leváltották,bizonyos szabálytalanságok miatt. Na,több sem kellett az igencsak felvágott nyelvű G.-nének:iszonyatos piacikofa-modorban elkezdte híresztelni a G-t leváltó elvtársak korrupciós ügyeit. Hogy ez meg az jogtalanul kapott házhelyet a faluban. Hogy ez és ez jogtalanul hordja a moslékot a saját disznainak Hogy ez meg az kizavarta az ügyfelet amikor ügyet intézni ment a tanácsirodára.

 A Mozgó Világ folyóirat 2021/3. számában  jelent meg Zoltán Gábor:Vaskampók a dohszagban című novellája. Nem kívánom elárulni,miről szól ez a kitűnő írás,amúgy is inkább kedvet csinálni szeretek mintsem poént lőni,szóval:tessenek elolvasni a művet.  Legjobban talán az tetszik Zoltán Gábor írásában,hogy összefogja a történelmet és a pszichológiát. Arra keresi a választ,minek köszönhető,hogy a történelem véres diktatúrái mindig megtalálják a szadista kiszolgálókat. Szerző szerint Szondi Lipót adja meg erre a kérdésre a feleletet. Szondi szerint bizonyos családokban az emberölés generációkon keresztül "öröklődik". Ha egy ilyen sorssal és elődökkel megvert ember háborús szituációba kerül,könnyen válik erőszakossá. A történet szereplője,a Hentes,konkrétan az 1940-es években a nyilaskeresztes párt tagja lett. S ami még kiderül ebből a történetből:az ilyen típusú személyek remekül tudnak rendszert váltani. Rugalmasan kezelik a történelmet. Főhősünk kiváló ipari munkás méghozzá olva

 A fotográfusok egyik legnagyobb szakmai kihívása az,hogyan fényképezzenek valamit igazán közelről úgy,hogy az a kép a nézőre is hatással legyen. Manapság erre már mindenféle ravasz technikai segédeszközök és megoldások vannak. De nem volt ez mindig így. Magyarország sokáig meg volt fosztva annak lehetőségétől,hogy hozzáférjen a csúcstechnikához.  Az Ezermester című folyóirat 1976/11.számának hátoldalán egy tipikus Kádár-korszakbéli,amolyan" szegény ember vízzel főz"megoldást láthatunk a közeli fényképezés problémájára. A csávó,kezében a fényképezőgéppel,hason fekszik az ágyon. Előtte egy bébi-etetőszékből előállított,kis polcokkal tagolt állványzat,ha lehet ezt így nevezni. A fotós felteszi a megörökíteni kívánt tárgyat az egyik mini-polcra,és máris lehet  kattintgatni. Hát,erre mondják,hogy csináld magad-megoldás. Fapados,ahogy ma mondanánk. Ugyanakkor az ötlet jó,végül is kreatív módon használ fel eredetileg más célra tervezett tárgyakat. De azért,belegondolva abba,milyen

Mindenki, aki a gazdasági életet gyakorlati módon is művelte, vagy van saját lakása,találkozott már olyan helyzettel, hogy valami elképesztő bolond helyre kell valamit felszögelni- de vagy a szög nem elég hosszú, vagy a kalapáccsal nem tudjuk megközelíteni a kívánt pontot. A Kádár-korszakban Magyarországon népszerű Ezermester folyóirat 1972/10.számának 25. oldalán, a Nemzetközi ötletbörze rovatban van egy elképesztően jó megoldás erre a problémára. Fogunk egy csövet, vagy cső alakú valamit, aminek átmérője megegyezezik a szög fejével. Ezután veszünk egy rudat. a csőbe bedugjuk a szöget, a rudat pedig a cső végére.Tehát: -----==========--------- szeg  cső               rúd A rúdra ütünk a kalapáccsal, amely ütés előrelendíti a szeget, amely így beáll a falba. Elvileg. Már csak a megfelelő rúd alakú valamit és a megfelelő cső alakú valamit kell megtalálni, tartok tőle,hogy nem minden háztartásban vagy irodában akad ilyesmi. De azért az ötlet jó, a folyóiratot pedig érdemes lenne felélesz

 A Kortárs folyóirat 1977/1.száma közli Bertha Bulcsu:A fejedelem sírja felett című novelláját. A történelmi ihletésű cím arra utal,hogy a magyar néphagyomány szerint Árpád fejedelem sírja valahol Óbudán található. A történet ehhez képest igencsak modern. A Bertha család Zuglóról Óbudára költözik egy panellakásba. Csakhogy a lakás kicsinek bizonyul,így aztán megpróbálják elcserélni. Jönnek a vevőjelöltek,egynémelyik igencsak nagyképűen viselkedik,de az a lényeg,hogy senki nem akar a panelrengetegbe költözni. Bertha Bulcsú azonban kap egy lelki kárpótlást:az ablakból minden nap látja,hogyan jönnek-mennek kollégái Budapesten. Látja MGP-t,a híres színikritikust,Ronyecz Máriát,a feleségét,látja Szakonyi Károlyt,Moldova Györgyöt,Csurka Istvánt.  A finom hiperrealista stílusban írt próza szimbolikus. Az óbudai lakás a Kádár-korszak Magyarországát,a csere lehetetlensége pedig a kitörés lehetetlenségét szimbolizálja. Kárpótlás pedig a szellemi élet,az igen magas szintű irodalmunk és színházunk

A késő Kádár-korszakban járunk, a Szovjetunióban már Gorbacsov van hatalmon, reform itt, reform ott, reform a meglehetősen poroszos pedagógiában. A Gyermekünk című folyóirat ( teljesen a kor színvonalán mozgó, modern médiatermék) 1986/5. számában olvashatunk cikket Szabó Éva tollából, Nem kérek bocsánatot címmel. A cikk arról szól, hogy nem vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét, lelkét, csak normatív módon számon kérünk tőle bizonyos dolgokat, és ezzel meg is elégszünk. Szó esik az írásban egy kislányról, akit sarokba állítottak, mert visszabeszélt, és hogy újságíró szóba akart elegyedni ezzel a kislánnyal, csak valahogy az illem nem engedte... Igazából két problémáról van szó. Valóban igaz, még a 21.században is igaz, hogy kevésbé vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét. Ez tény. A másik viszont, hogy sarokba állítják a gyereket, mert visszabeszélt, az szerintem elfogadható. Nem baj, ha a bűnt büntetés követi. Csak ne öncélúan. Mindig a gyermek érdekét tartva szem előtt. 

Magyarországon a Kádár-korszak legvégén, mintegy demográfiai válságtünetként, elkezdett fogyni a népesség. Mint ahogy Dr. Levendel Lászlónak a Gyermekünk című folyóirat 1987/1. számában megjelent cikkéből kiderül, már ekkor évente több, mint 80 000 abortuszt végeztek Magyarországon. Dr. Levendel László abortuszellenes. Nem hivatkozik keresztény értékekre- akkor valószínűleg nem jelent volna meg a cikk- hanem a józan észre, az élet humanista tiszteletére, valamint a hazánkat fenyegető népességfogyásra. Nagyon okos, mondhatnám: taktikus cikk, ugyanakkor etikus- mind egyéni ,mind társadalmi szinten. Nagyon jó, és sajnos, mind a mai napig nagyon igaz. xxxxxxxxxxxx Olvass jó könyveket, nézd meg a könyvek ajánlóit! konyv-ajanlo.blogspot.com

Azt gondolhatnánk, hogy a vasárnapi idegbaj a kapitalizmus találmánya és eredménye. A gyerek már reggel fél hatkor az ágyon ugrál, a telefon már fél hétkor cseng, kiderül, hogy nincs otthon vécépapír, stb. Pedig a vasárnapi őrület már a késő Kádár-korszakban is ismert volt, ezt bizonyítja a Gyermekünk folyóirat ( a magyar családi-pedagógiai média egyik zászlóshajója volt) 1986/6. számában megjelent írás, mégpedig bizonyos -m. tollából. Szerző felhívja a figyelmet a nyugalomra, békességre, nagyon egészségesnek tartja, hogy már nem a vasárnapi ebéd jelenti a csúcspontot ( jómagam örömmel emlékszem vissza gyermekkorom vasárnapi ebédjeire, olyan jókat beszélgettünk az uncsitesókkal), és van egy érdekes mondata: sokszor nem vesszük észre, hogy már nem az együttlét a fontos, hanem a lebonyolítás. Na,ez egész Magyarországra igaz. Nem az a lényeg, amit szervezünk, hanem az, ahogy szervezzük. Az a fontos, hogy ki kapja a megtisztelőbb feladatokat, és ki tudja magát kihúzni a munka alól. Az e

A Korunk Kolozsvárott megjelenő folyóirat, rendszeresen közöl tanulmányokat, verseket, recenziókat stb. A 2018.januári számban jelent meg Kemenes Géfin László verse, a Szeméttelep, mely T.S. Eliot: Átokföldje című versének parafrázisa- bár ez utóbbi szó ellen a Szerző tiltakozik. A Szeméttelep áttekinti a huszadik század magyar történelmét, ötvenhattal, disszidálásokkal, Kádár-korszakkal. Remek vers, csak azt sajnálom, hogy olykor-olykor belecsúsznak trágár kifejezések is. Szerintem nem kellene, enélkül is kerek egész. xxxxxxxxxxxxxxxxxxX Itt találod a Korunk weboldalát: www.korunk.org