Írott és elektronikus média régen és ma

 Véletlenül kezembe került a Debreceni Egyetem által kiadott Szkholion folyóirat 2015/1. száma. Ebben találtam egy döbbenetes verset,B-Terv a címe,szerzője pedig Horváth Imre Olivér. A mindössze 6 soros, elementáris erejű költemény egy megromlott apa-fiú kapcsolatról szól. Az apa már csak az unokát várja fiától,erről ő hallani sem akar,a fiú pedig inkább csak pénzforrást lát az apjában. Az apa a még meg sem született unokát hívja B-Tervnek. Erről a remek,bár szomorú témaválasztású versről eszembe jutott a magyar társadalom egyik kollektív pszichológiai tévedése. Hogy tudniillik mindig van B-Terv. Így hisszük,túlságosan is gyakran hisszük így. Nem baj,gondoljuk sok esetben,ha valamit elrontottunk,majd'csak akad egy második esély. Akik így gondolkodnak,azoknak üzenem:többnyire nincs második esély. Szülőként pedig biztosan nincs. Egy gyereket csak egyszer lehet nevelni. Úgy,ahogy. Nem tudsz visszamenni az időben,hogy kijavítsd a hibáidat. A tizennyolc éves fiad sem lesz újra tizenháro

 A Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat 2020.októberi számában, az 1064-1065.oldalon olvashatjuk Vajna Ádám:A nemzeti költészet című versét. A mű maga három részből áll, melyek a "lehetőség" alcímet viselik. Miről is szól ez a vers? Nyilván minden értelmezőnek másról és másról. Nekem arról, hogy még maga a fogalom sincs tisztázva: mi az, hogy nemzeti, és igen, korunkban már az sem egyértelmű, mi az a költészet. A közönség pedig, aki Petőfit még ünnepelte, ma összezavarodva áll a különböző tanok, kulturális produktumok, rendezvények, megmondóemberek eleven dzsungelében.  Ilyen körülmények között óhatatlanul is bekövetkezik az elfordulás. A közönség olyanokat keres, akik kielégítik a már meglévő hagyományra alapozott ízlését, a költő pedig maga útján járva, magának ír. Voltaképpen íróasztalnak alkot, még ha Vajna Ádám versében ez így nincs is kimondva.  A költemény kitűnő, nagy mélységben tárgyalja ezt az egész kultúránkat érintő problémát,ajánljom minden irodalombarátnak,