Írott és elektronikus média régen és ma

 A Képes Újság című,egykor igen népszerű hetilap 1994.február 19-i számának 19.oldalán olvashatjuk Kovács M. kitűnő cikkét Matterhorn,a csúcsok csúcsa címmel. A cikkben a Szerző bemutatja az akkor 93 éves Ulrich Inderbinent. Az öregúr még aktív hegyi vezetőként dolgozott az Alpokban. Ő maga 350 alkalommal mászta meg az Alpok egyik legnehezebb csúcsát,a Matterhornt. Inderbinen úr tökéletes testi és szellemi frissésségnek örvendett. Panaszkodott a túlzottan óvatlan turistákra,és figyelmeztetett arra,hogy legyünk tekintettel a veszélyekre. Jómagam azon gondolkoztam,hogy is van ez a dolog a nyugdíjkorhatárral...

 Az Erdélyi Gyopár turisztikai folyóirat 2005/6. számában kitűnő túrabeszámolót olvashatunk arról, hogyan jutott fel az Alpok egyik legismertebb és legnehezebb csúcsára, a Matterhornra egy háromszékiekből álló csapat. ( Bedő Zoltán:Háromszékiek a Matterhornon). Szó esik arról, hogy Nyugat-Európában mennyivel inkább adnak a tisztaságra, mint az akkori Keleten ( azóta azért a kelet-Európai térség is fejlődött ezen a téren...). Megtudjuk, hogyan érte el a csapat a Furka-hágón ( ösvény korlátok nélkül, alpesi területen- már ehhez is kell bátorság). Nagyon plasztikusan látjuk magunk előtt, amikor a kis csapatot elkapta egy téli hóvihar a sötétben( "Minket nem zavart"- írja a Szerző. Örülök.).Egy érdekes jelenségről is ír a Szerző: a hegyivezetős partikról. Turisták mindenáron fel akarnak jutni a csúcsra, fotókat készíteni, a vezetők azonban tisztában vannak a realitásokkal, ebből néha konfliktus támad. Szóval, nagyon érdekes cikk,őszinte és realista, az Olvasó úgy érzi magát, min

 Azt is hihetnénk, az ázsiai,sokszor 7000 méternél is magasabb hegycsúcsokhoz képest az olasz-francia határon emelkedő Mont Blanc-4810 méterével Európa legmagasabb csúcsa-megmászása afféle közepesen megterhelő edzés. Pedig ez nem így van! A Mont Blanc meghódítása egyáltalán nem könnyű feladat,tapasztalt hegymászók számára sem. Hogy mennyire nem az,azt jól mutatja egy 2005-ben megjelent túrabeszámoló. Az Erdélyi Gyopár című folyóirat 2005/5. számában látott napvilágot. Szerzője Fazekas Ferenc,címe:Újból a Mont Blanc-ra. A kitűnő cikk olvastán szinte érezzük bőrünkön,arcunkon,hajunkon azt a jéghideg esőt,amely a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület hegymászóit szinte minden nap meglepte. Az sem kis teljesítmény,hogy egy száz méter magas jégfalat kell emberi erővel legyőzni. Kikerülve a hulló sziklákat.  A sikeres expedíciónak utólag is gratulálok,a cikkről pedig mégegyszer:nagyon tetszett,kitűnő. 

 Van a télnek egy rokonszenves arca:magas hegyek között,havas, párás tájakon, fenyők között sétálni vagy biciklizni. pótolhatatlan élvezet, mindenkinek szüksége van rá. A Turista Magazin című, igen színvonalas folyóirat 2011.januári számának 26. oldalán olvashatjuk Kreicsi Gábor írását, címe: Osztrák hegyi utakon.Zillertaler Höhenstrasse. Egy, az osztrák Alpokban vezető 48 kilométeres biciklitúrát ír le, hajnalban felfelé, este lefelé. Gyönyörű alpesi növényzet, a völgyekben pára- merthogy a felhők felé is megyünk. Igaz, a kitűnő illusztrációkon hó éppen nincs, de olykor az is akad.  Sajnos, egyre ritkábban.A globális éghajlatváltozásnak köszönhetően Európa egyik büszkesége, az Alpok, folyamatosan átalakul. Egyre kevesebb lesz a síelésre alkalmas hó, az az "alpesi romantika", ami a 19-20. század képeslapjairól oly jól ismert, nem soká eltűnik ( ha az éghajlatváltozás így folytatódik). Vigyázzunk jobban a Földre, mentsük, amit még lehet, nehogy a következő generációnak az alpe