Írott és elektronikus média régen és ma

 Erdészeknek,ácsoknak,műbútorasztalosoknak és mindazoknak,akiket bármilyen formában érdekelnek a diófák vagy a termésük,szeretnék figyelmébe ajánlani egy cikket.  A cikk szerzői:Dr.Somogyi Norbert,dr.Pásztory Zoltán,dr.Cseke Klára. Címe:A feketedió-hibridekben rejlő lehetőségek a klímaváltozás elleni küzdelemben.A publikáció az Erdészeti Lapok 2022.októberi számában jelent meg. Egy francia-magyar együttműködésben megvalósuló hibridizációs kísérletről van szó,melyhez közönséges diót és feketediót használtak. Később,a kísérlet kiterjesztésekor már egzotikusabb,pl.Grúziából származó genomok is belekerültek az állományba. Nagyon tanulságos,sok gyakorlati lehetőséget felvillantó cikk,érdemes lenne a programot más fákkal is beindítani.

 1828-ban váratlanul meghalt Botsy István,az egri káptalan urasági tiszttartója,azaz,ispánja. Vagyoni leltár készült,hogy az örökösök ne perelhessék az uradalmat. Ezt a leltárt publikálta Bencsik János a Múzeumi Kurír folyóirat 1974.decemberi számában. Az elhunyt Polgár községben élt. Házában,mi tagadás,elég sok az ócska holmi. Lyukas lavórok,edények. Nem volt asszony a háznál. Ugyanakkor rengeteg a bútor. És 27 ép és értékes cserépedény azért csak akad. És rengeteg a haszonállat:12 tehén és ökör,35 juh és bárány,malacok,lovak. Nem  volt szegény ember Botsy ispán uram. Még könyvszekrénye is volt,96 könyvvel,ami abban az időben nagyon soknak számított. Úgyhogy ma az elhunytat felső középosztálybeliként jellemeznénk. A gazdálkodás mellett azért jutott idő olvasásra is. Bencsik János publikációja igen tanulságos. Minden,történelem iránt érdeklődő figyelmébe ajánljuk.  Múzeumi Kurír,1974,45-48.oldal

A rendszerváltás után az 1956- os forradalom és szabadságharcról nagyon elfogult publikációk is születtek. A fellengzősség, az ön-heroizálás, a tények elferdítése, az indokolatlan befeketítés- sajnos, ez mind végig kíséri 1956. modern kori történetírását. A Honismeret című helytörténeti folyóirat 2006/5. számában nagyon mély elégedettséggel olvastam Kolta László írását, melynek címe: Ezerkilencszázötvenhat a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Kolta László nem titkolt célja, hogy lerombolja mindazokat a mítoszokat, melyeket a forradalom heroizáló történészei alkottak, például a bonyhádi szovjet emlékmű lerombolásáról. Írásából kiderül, hogy a polgári történetírás elkövette azt a hibát, hogy a megtorlások idején a vádlottakra felrótt cselekményeket mint tényt, elfogadta, aztán ellátta ellenkező előjellel. Pedig maguk a cselekmények sok esetben meg sem történtek, teljesen fikcionáltak voltak. A bonyhádi szovjet emlékművet nem rombolták le, a gimnazisták nem vettek részt forradalmi tü