Magyar génállomány, magyar nyelvi örökség- Valóság, 1992/7.
A Valóság folyóirat 1992/7. számában olvasható Varga M. János: Magyar paradoxon? című írása. Voltaképpen egy igen éles bírálat ez, melyre Luigi Luca Cavalli-Sforza professzornak a Scientific American 1991.novemberi számában megjelent cikkére reagál. Cavalli-Sforza szerint a magyar paradoxon az, hogy míg génállományunk túlnyomórészt európa, addig nyelvünk finnugor gyökerű. Varga M. János nem igazán érti, hogy miért olyan nagy paradoxon ez. Hiszen nem egyedi eset, hogy népek genetikai "profilja" és nyelve eltér. Szerző szerint az eltérés egyik legfőbb oka, hogy a magyarság már a Kárpát-medence elfoglalása előtt sem volt egységes: keveredetünk altáji, török, iráni és szláv népekkel. Tovább változott a génállomány a 18.századi nagy betelepítésekkel, valamint a 19.századi nagy asszimilációs kísérletekkel. Nagyon érdekes a cikk, mivel vlóban létünkről szóló tudományos problémával foglalkozik: honnan származunk? Kik az őseink? Mi számít jobban: a nép vagy a nyelv? Ajánlom e cikk