Írott és elektronikus média régen és ma

 Nagyon örültem, amikor kezembe került az Ezredvég című folyóirat 2012.május-júniusi száma. Először a tartalomjegyzéket néztem végig, s a közepén kezdtem olvasni a mondott sajtóorgánumot, aztán egyszer csak, hipp-hopp, eszembe ötlött, hogy mi lenne akkor, ha az elejét is elolvasnám. Elvégre... Nem bántam meg. Elsőrangú verssel nyit ugyanis a folyóirat ( főszerkesztő: Simor András). Papp Lajos: kétezertizenkettő című költeménye egyfajta sűrített látképet ad erről a mai viálgról: a szegénységről, a társadalmi széttagoltságról, az egységes célok hiányáról, a becsapásról és önbecsapásról, a szellemi értékek térvesztéséről. Talán nem haragszik meg érte senki, ha ideírom a vers 5. és 6. versszakát: tűpontos látlelet.  " Lázadhat itt az értelem./A láza sápadt, fénytelen./S tenni bármit is képtelen./Itt a gyávaság végtelen.// Ez nem igazság-akarás,/ csak szájalás,csak szavalás,/ palástolás, eltakarás;/bűvészkedés, hazug varázs.".  Ebben a nyolc sorban, úgy vélem, benne van mindaz, am

Ha körültekintünk a 20-21.századi világirodalomban ( már önmagában ez is kellően izgalmas szellemi erőfeszítés), látjuk, hogy minden kultúrkörben van/volt olyan költő, író, aki lemerült a társadalom legalsó bugyraiba, s műveiben a kocsmák, az alvilág milliőjét tárta fel. Villontól kezdve Petőfiig, Whitmantól Bukovskyig sokan feldolgozták a témát, vagy inkább:a közeget. Az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában bukkantam rá Kántás Balázs:Kocsmasanzonok című művére. A három részből álló vers voltaképpen a József Attila-féle metafora ( " mai kocsmán") továbbfűzése.A vers azt a képet villantja fel,ahogy mi, szegény földi halandók ülünk az élet nagy sörözőjében, közben pedig a pincében a Moirák ( az ókori görög mitológiában a végzet istennői) szövik, szövögetik a szálakat, de mi erről az egészről nem akarunk tudomást venni- ugyanakkor nagyon is tudjuk, hogy valami ilyesmi létezik, ezért elmagányosodunk, mert már egymás előtt is szegyélljük magunkat. Ilyen a világ, ilyenek

 Kondor Béla neve ma már legendának számít, mint az irodalomtörténetben, mind a nemzetközi képzőművészeti életben. Sajátos világát sokan kedvelik.  Nagyon furcsa dolognak tartották ám akkor ( Kondor Béla 1931-1972, között élt), hogy valaki több művészeti ágban is tehetséges. De volt valami, ami összekötötte egymással Kondor grafikáit és verseit. Ez pedig a látás.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban jelent meg( 2000/3. szám, 74.oldaltól)  Varga Emőke :Látás és látvány. Kondor Béla verseinek és képeinek komparatív megközelítése című tanulmánya. Aki figyelmesen végigolvassa ezt a tanulmányt, megérti, miért tartotta Kondor ( és még sok korabeli francia filozófus) a látást afféle értelem nélküli dolognak, amikor is az agy sajátos munkát végez. A látás, a nézés Kondor szerint már önagában is gondolkodtató, rendszerező tevékenység. Aki lát, néz, figyel, az valamiféle struktúrát hoz létre pusztán azáltal, hogy néz. Nincs szüksége másodlagos, elemző intellektusra. Van a magy

 Aki városba születik,az kétféleképpen végezheti: - Vagy nagyon megszereti azt a várost, és minden utcából, minden hídról és járdáról lesz szép emléke, és örökké ragaszkodni fog ahhoz a városhoz - Vagy pedig elege lesz a városból, a betontengerből, az égre meredő magas házakból, és minkább vidékre költözik, ahol jó a levegő, lehet kertészkedni, a gyerekek- unokák a magas fűben szaladgálnak, a hátsó kertben pedig terem a paprika, paradicsom,időnként pedig meghívjuk a haverokat egy kis bográcsozásra.  Rába György költő, író és esztéta az előbbi sorsa ítéltetett. Legalábbis meegyőzően tanúsítja ezt Otthonos utcatáblák című, az Alföld irodalmi és kritikai folyóiratban megjelent verse ( 2000/3. szám,45. oldal). Szó esik a versben a sokszor idegenül, de mégis kedvesen hangzó utcatáblákról, a betonfalakról, a nyüzsgő piacról, az építkezésekről. Rába György számára- a vers utolsó soraiból ez derül ki- mindez szzakrális élmény, mely közelebb visz a Teremtőhöz (" naprendszeri/ gazdámhoz&quo

 Az Alföld irodalmi,műveszeti és kritikai folyóirat 2003/4.számában jelent meg Kovács András Ferenc:Hommage ā Eaton Darr című verse.Több,mint húsz éve született a vets,de a 2020-as évek embere számára is bőven van mondanivalója. Kovács András Ferenc költeménye groteszk hangulatú világértelmezés,ha egy mondatban szeretném összefoglalni lényegét.A világot szerinte torz,abszurd jelenségek uralják. A költő szerint az erkölcs kiveszett a világból,minden elüzletiesedett. A családi kapcsolatok értéke is megkopott. A politikában megjelentek a populista erők,a valódi felemelkedésen munkálkodóknak esélye sincs. A látszatvilág ural mindent,a belső értékek nehezen jutnak felszínre.És nem is nagyon látszik,hol lehetne kiút ebből az állapotból. A pesszimista világlátást ellensúlyozza Kovács András Ferenc humora,ironikus-groteszk,odamondogatós nyelvezete. Kitűnő vers.

 Az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat 2016/11.számában jelent meg Izsó Zita:A menekülők éhségsztrájkja című csodálatos verse. Szól igazságról és hazugságról,titkokról és valami dolgoknak eltitkolásáról,a hazugságról és a lázadásról,lelkiállapotokról,testről és lélekről. Van a versben valami egészen egyedi módon spirituális,engem ez fogott meg. De gondolatok és képek egész kincsesháza ez a szabadvers,érdemes elolvasni.

 Az Alföld folyóirat 1973/2.számában olvasbatjuk Ratkó József:A szótlan napokból c.versét. A kivételesen tehetséges,a magyar irodalom nagy reménységének tartott Ratkó József-finoman szólva-nem volt a kádári kommunista hatalom kedvence. Nem kapott Kossuth-díjat,pedig kijárt volna neki.1989-ben hunyt el,mindössze 53 évesen. A szótlan napokból című szabadvers minden során átsugárzik Ratkó rendkívüli tehetsége. A vers az elmagányosodásról, a 20.század egyik alapvető emberi nyomorúságáról,az elidegenedésről szól. Van egy sora,ami  döbbenet:"Kívánkozom a falba.". Szürreális  képek sugározzák a magányosságot, a farkas,melynek szeme hol elvadul,hol megszelidül-teljes döbbenet. A vers tehát a Debrecenben megjelenő Alföld folyóiratban olvasható. Aki nem tudja beszerezni s nincs Arcanum-előfizetése,az Ratkó József válogatott művei között megtalálja. 

 Ratkó József:Üzenek lovat című verse 1978-ban jelent meg az Életünk című folyóirat 1978/2.számában. Nem aratott túlzottan nagy feltűnést,pedig eléggé egyedi motívumokkal találkozhatunk a műben. Csakhogy a korabeli hatalom-a Kádár-korszak és az aczéli három T kultúrpolitika-sem Ratkó Józsefet,sem emberundort és depressziót kifejező verseit nem kedvelte különösebben,bár tehetségét elismerték. Ratkó a "tűrt" kategóriába tartozott. A vers első része a világtól és az emberektől való undornak kifejezése. Már-már szürreális mértékben támadja a világ a lírai ént:az emberek szeme beleesik a költő levesébe,a verseit darabokra tépik,folytonos hazudozást várnak el tőle,a vers "homlokát malom alá törik". A társadalom és különösen a hatalom nem fogadja be a lírai ént. Ezért nem marad más választás,mint a természet őszinteségébe,szépségébe menekülni-azért jön a ló,hogy a költőt elvigye a legközelebbi fűszálig. A természet lesz a költő menedéke.  Jómagam Ratkó József egyik legjobb

 Önnek mi jut eszébe a tanulás szóról?Valószínűleg semmi rokonszenves. Iskola,óra,tanár,házi feladat,osztályzat,vizsga meg effélék töltik el az ember elméjét e szó hallatán. Ugyanakkor a sikerek is eszünkbe jutnak:a sikeres vizsga vagy szigorlat, a hosszú kínlódás után megszerzett idegennyelv-vizsga. Szóval, a " tanulás" szó a magyar nyelvben igencsak ellentmondásos érzelmi tartalmakat hordoz.  Olvasom Grecsó Krisztián:Tanulni kell című versét az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóiratban. Ebben az 5x4 soros,abab rímképletű versben arról van szó,hogyan tanulja egy férfi a nőt. A tekintetét,a mozdulatát, a mimikáját,a szokásait,mindent. Mert ezt a sokmindent is tanulni kell. A párkapcsolat,a házasság nem más,mint a másik folytonos tanulása. Hogy aztán együtt tanulhassuk a téli fákat.Az iskolában semmit nem tanítanak arról,hogyan kell a másik embert szeretni. De talán jól is van ez így. Az iskolában tantárgyakat tanulunk,az emberi kapcsolatainkat meg az életből tanulju

 Szeretem az olyan verseket, novellákat, regényeket,melyek a futballról szólnak, vagy legalábbis van bennük egy-két metafora a labdáról, a meccsről, a játékosokról vagy a legjobb játék más vonatkozásairól. A 2000 című folyóirat 2017/1.számában olvashatjuk Mesterházy Balázs:Napozó című versét. A mű első része felidézi egy nyári, hétvégi, amolyan tipikus ebéd utáni álmos-árnyékos meccs hangulatát, a vers másik része pedig vendégszövegnek álcázva magát, működik. Maga a meccs, mint motívum,sugallja, hogy mi, emberek, itt csak vendégként játszunk, esetleg csak nézők vagyunk,és annyira nem is érezzük jól magunkat, a nagyobb igazságok magasabb szinten dőlnek el.  Amúgy érdekes dolog, hogy nagyon sok európai író írt futballról, talán Esterházy neve a legismertebb, de hosszasan lehetne sorolni- akár a magyar irodalomból- másokat is, Pl. Kukorelly Endrét, Mándy Ivánt,Moldova Györgyöt. Ezzel szemben az amerikai irodalomban az amerikai futball nem annyira kurrens téma. Inkább csak a bestseller-iro

 Az Alföld folyóirat 2022/1. számának 30-31.oldalán olvashatjuk Purosz Leonidasz kitűnő versét,melynek címe:Mi,akik nem vagyunk pszichopaták. A vers egy hajdan lázadó,a világot jobbá tenni akaró generáció megszelidült álmairól szól. Az egykor sokat vitatkozó,idealista,senkit és semmit nem tisztelő,mindenre kontrázó értelmiségi fiatalok pár évtized múltán gyermekes családapává szelidültek/értek,a srácok felnőttek,belenőttek a realitásokba,érzelmi világuk is árnyalttá vált. Olykor azonban elegük van az egészből,néha álmodoznak arról,hogy újra fiatalok lesznek.  A vers kitűnő,mindannyiunkról szól. Az a kérdés azoban felvetődik:amit Purosz Leonidasz leírt,nem az a természetes?S nem az a természetellenes és groteszk,ha valaki középkorúan is bennemarad a fiatalkori világjobbítás állapotában? A címben szereplő " pszichopata" szó a társadalmi szintű tudathasadásra vonatkozik. 

 Számtalan költő leírta-vagy próbálta leírni- már, hogyan " készülnek" a versei, legnevezetesebb ezen alkotások között Weöres Sándor:A vers születése című doktori disszertációja. Weöres szerint a vers a ritmusból, a zenéből születik, valami furcsa, a lélek mélyésről feltörő ritmusból.  Illyés Gyula kissé másképp gonodlkodik erről. A Tisztatáj című, méltán rangos irodalmi folyóirat 1973/9. számának 46-47.ooldalán olvashatjuk az Élmény és vers. Utószó egy verseskönyvhöz című írását. Ebben azt írja: "A vers két fordulóval készül. Az emberből egy közlendő kitürekszik...". Illyés szerint tehát valamiféle gondolat az, ami teremti a verset. Magát a művészeti alkotást pedig a költő a "második körben" teremti, amikor is verssé formázza a gondolatot.   Nem hangzik ez nagyon "intellektuláisan"? - kérdezem magamtól, mint 21.századi Olvasó ( és versrajongó).Arra a következtetésre jutok, hogy nem. Az úgynevezett öszötönös művészet- ha egyáltalán létezett- legk

 A koraújkorban, pontosabban: a 17.században jött divatba Magyarországon az, hogy a főurak minél személyesebbé igyekeztek tenni könyveiket. Ex librisek, családi bejegyzések, megjegyzések, személyes élmények. Így aztán végbement az, amit majd a 20.századi posztmodern álmodik- és részben valósít is- meg: az Olvasó valódi alkotótárs lett.  A Magyar Könyvszemle című folyóirat 1966/1. száma egy ilyen főúrról és könyvéről ír ( Kovách Zoltán:Illyés András szentírási könyvecskéjének magyar fordítása és latin születésnapi köszöntése). Illyés András esztergomi kanonok biblia alapú szentenciagyűjteményt írt, mindenféle latin nyelvű verseket fűzött a bibliai szövegekhez. A jezsuiták nagyszombati nyomdája 42 soros latin nyelvű születésnapi tisztelgő verset írt a kanonok részére. A könyv olyan sikeressé lett, hogy több kiadást is megélt. Jelenleg az OSZK-ban található belőle egy példány. Régi, patinás, a koraújkori művelődésről sokat elmondó könyv. Kovách Zoltán írása pedig rövid, tömör, mégis telje

 Vannak élethelyzetek,amikor mondanivalónkat nem vagyunk képesek szavakba önteni. Annyira magávalragad,olyan erős flow-élményt ad nekünk valaki vagy valami,hogy agyunk nyelvi központja azt mondja:ússz az árral,kedves Központi Idegrendszer,nekem ez már sok. És a hangokat felváltják az egymásbaomló képek. A Vigilia folyóirat 1988/7.számában megjelent Deák László:Még mindig kimondhatatlan című verse. Ebben a műben a boldogság bizonytalansággal jár együtt. Hiszen van név,amit több ezer év óta kimondani nem lehet. De most,a beteljesülés küszöbén sem?Nem. Csak gyönyörködhetünk benne,az Ő nevében,csodálhatjuk fényességét,erejét. De a nevet még mindig nem mondhatjuk ki,ahhoz még kell egy lépés. Gondolom,kitalálták a Kedves Látogatók,kinek a nevéről van itt szó. De pontosan azért tartom mindenki számára értékesnek és személyhez szólónak Deák László versét,mert ezt a megnevezhetetlenyég-élményt a világiak is átélik olykor. A természet titokzatossága és fensége,magánéleti-családi örömök bárkiből

 Most még csodálatos ősz van,húsz fok körül az átlaghőmérséklet,de azért mindenki érzi már a mi kis Kárpát-medencénkben,hogy hamarosan vége az ősznek,jönnek a mínuszok,előbb hajnalonta,aztán már szégyenkezés nélkül,nappal is. Egyre kevesebbet megyünk ki,ahogy közeleg a december,úrrá lesz az emberen egyfajta bezártságérzet-pszichológusok sokat tudnának erről mesélni. De az irodalom is elmondja erről a magáét. Turbuly Lillának van egy-a sok közül-remek verse,az a címe,hogy Ki. Az Alföld folyóirat 2016/9.számában jelent meg. Az epigramma arról szól,hogy bezárva érzi magát a lírai én,és ki akar szökni "a bodzaillatú nyárba". A vers ritmusát a "ki" és a "végig"szavak soreleji ismétlődése adja(a héber költészetben is van ilyen,a sor elején kell keresnünk a ritmikusság okát,eredetét), igencsak nagyszerű és emlékezetes vers kerekedett belőle.  Majd decemberben,ha esik a latyak,többször előveszem,elolvasom,közben gondolkodom versről és pszichológiáról,bezártságról

Van a megszokott élet,napról napra. Egyszercsak jön egy vers... Lászlóffy Aladár:Első sötétség című verse az Új Írás folyóirat 1977/2. számában jelent meg. Szonett (mert 12 sor) vagy epigramma is lehetne a műfaj,én inkább mégis azt mondom:legyen szabadvers!Az jó,az lehet sokfajta. Az Első sötétség voltaképpen a felfedezés öröméről szól. Arról,hogy attól izgalmas valami,hogy első. Most gondolhatunk első testi élményünkre is,miért ne-ugye,nem olyan volt,mint a második? Lászlóffy verse az első izgalomról is szól-arról az izgalomról,amikor felfedezzük,hogy az élet lényeges dolgaihoz képest a lényegtelen dolgok semmik. Nincsenek egy kicsit fontos dolgok:vagy fontos valami,vagy nem. Kicsit nietzschei gondolkodás, 21.századi mércével nem gyakorlatias,vállalatvezetésben nehezen használható. Költőként viszont igen hasznos tanács. Mert a költőnél a lényegről való szólás privilégiuma. A többi semmi,csak vigasz. Mi pedig az életet szeretjük,nem a semmit.Lászlóffy Aladár verse engem felizgatott. Ig

 Az 1970-es években Magyarországon megkezdődött a történelmi szembenézés. Azok a magyar értelmiségiek, akik nem helyesen cselekedtek a Rákosi- korszakban, majd a korai Kádár-korszakban, kitárták a szívüket. Persze, nem direktben és nem is a mainstream-médiában, hanem kevésbé olvasott kulturális folyóiratokban, többnyire irodalmi köntösbe csomaglva.  Az Új Írás című folyóirat 1975.februrái számában jelent meg Bihari Sándor: Krónika című verse. 5 szonettből álló ciklusról van szó, mely a fiatal értelmiség feltűnését, manipulatív úton történő vezető szerephez juttatását, valamint magára eszmélését jeleníti meg.  Az első szonett a " szentségtörés szertartsáról" szól, ez feltehetőleg arra utal, hogy a marxista képzettségű fiatalok lerombolták a régi, polgárinak, reakciósnak minősített tabukat.  A második szonett a szocializmus türelmetlen építéséről szól, arról, mekkora szerepet vállalt ebben az akkori ( 1950-es évekbeli) fiatalság. A harmadik szonett az eszméből való kiábrándulás

 Réges-régen költészet és zene egybetartozott. Ennek az össuetartozásnak emlékét olykor még mai irodalmunkban is érezzük.  Vannak olyan versek, amelyek csak akkor tárják fel igazi értelmüket, ha énekeljük őket. Ezen költemények közé sorolhatjuk Goron Sándor:Bolondos játék című költeményét is. A Várad folyóirat 2007/9. számának 36. oldalán olvasható.  Amikor először elolvastam, egyszerűen nem mondott semmit.Tíz rövid sor, az első fele rímtelen, a második fele rímes. Az élet bolondos játék és kész. Aztán magányomban elkezdtem a művet énekelni, afféle magam- improvizálta dallamra- és csoda, megnyílt. Vannak olyan művek, melyeket ki kel léptetni megszokott értelmezési közegükből,hogy megértsük őket, ennyi a tanulság. A verset pedig tessék elolvasni!  Itt a folyóirat weboldalának linkje: varad.ro

 Sokan- munkapszichológusok, közgazdászok, orvosok, vállalkozók- próbálták már megfogalmazni, miért is tesz jót az embernek az aktív élet, azaz a munka. Találtam egy verset, magyar költő írta, még a magyar irodalomban is kevéssé ismert, de mindennél találóbban megfogalmazza, miért is kell az embernek dolgoznia, alkotó munkát végeznie. Veress Miklós:Munkadal című népies-realista verse a Kortárs irodalmi és művészeti folyóirat 1977/3. számában jelent meg.  Van benne négy sor:"...őrölj,malom,őrölj/mert aki nem őröl/abba a nagy csendbe/úgyis beleőrül...".  (A malom itt metafora, az embert jelképezi). Pontosan erről van szó,. . A nem dolgozó ember elveszíti kapcsolatát a világgal, csend-élete lesz, körbeveszi őt a csendes érdektelenség. Ezt az emberi lélek nehezen viseli, mert az ember társas lény, arra teremtetett, hogy együtt legyen, kommunikáljon más emberekkel.  különösen nyugdíjba vonuláskor tapasztalja meg sok ember az elhagyatottság, feleslegesség érzését.  Napjainkban, ami

 Francisco de Oraá (1929-2010) kubai költő volt, műveiben azt a jellegzetes mediterrán hangulatot, azt a forróságot ábráolzta, mely végikíséri egy kubai átlagember életét. Város, város című verse a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban jelent meg, (1975/7. szám), fordította Csuday Csaba. A rímtelen szabadvers három részből áll. Az elsőben a mediterrán falut ismerhetjük meg: fehér házak, almásládák illata, a tenger közelsége, hullámai, sajátos milliője- de mindemögött ott van egy sajátos, negatív misztikus, a halottaknak, az ősi babonáknak valami elementárisan rossz és félelmet keltő kultusza, Szerelmes hltak, gyóntatók, a pokolból az egekbe repülő galambok- Oraá nagyon erőteljes, ugyanakkor nagyon eredeti metaforákkal érzékelteti számunkra ezt a már ködbe veszett, egykor-volt falusi világot.  A második részben hirtelen a városba csöppenünk. Egymásba érő házak, nyomor, éhbérért küszködő férfiak, otthon, a háztartást vezető asszonyok, mindenfelé baloldali tüntetések, robbanások, politikai