Írott és elektronikus média régen és ma

 A Liverpool a kétezres évek elején egyik fénykorát élte. Mégis- amint az a The Times Bajnokok Ligája mellékletéből kiderül- a 2001-2002es Bajnokok Ligája csoportkörében csak kínlódott. 3 győzelem mellett 3 döntetlen játszott, kívülről nézve és a statisztikákkat olvasva simának tűnik a továbbjutás, de megszenvedett a csapat, játéka távolról sem volt egységes.  Pedig nem akármilyen játékosokat láthatott a publikum! A Borussia Dortmund elleni 2-0-s győzelmet pl. az alábbi összeállításban hozta a csapat: Dudek-Henchoz,Wright,Smicer ( Berger 65.), Murphy, Hamann, Gerrard ( Redknapp 88.), Riise,Carragher,Heskey, Fowler. A két gólt Smicer és Wright lőtte.  Nem akár milyen névsor: Gerrard, Carragher, Heskie,Riise- és mégis, valahogy olyan kínlódós lett az egész. Persze, lehet örülni az eredménynek, sok játékos szíve-vágya, hogy legalább két percig játszhasson egy ilyen csapatban, de önmagukhoz mérten a liverpooliak akkor gyengén szerepeltek a csoportkörben. 

 2002.február 19-én jelent meg a The Times angol lapnak a labdarúgó Bajnokok Ligájáról szóló melléklete.Esélylatolgatás, az eddigi meccsek statisztikái,nagyon színvonalas fényképek,összeállítások, stb., mindaz, amit egy effélek kiadványtól vár az ember, a legprofesszionálisabb szinten. Maga a sorozat egyébként ott tartott, hogy a legjobb 16 csapatot 4 db négyes csoportba sorsolták.  Köztük volt a Real Madrid is. Bizony,az a legendás Real Madrid!A 36. oldalon olvashatjuk, milyen összeállításban verte meg a csoportkörben 4-1-re az Anderlechtet, a belga sztárcsapatot. Iker Casillas-M.Salgado (Geremi 69.), Roberto Carlos, Hierro, Raúl,Figo, Karanka, Celades, Scolari,Muntis ( Morientes 71.), Makelele (Bajlic 81.).Raúl két gólt lőtt, Celades és Salgadó egyet-egyet. Hát,igen, ahol Roberto Carlos,Makelele, Raúl és Figo egy csapatban játszott,és Iker Casillas védte a kaput,ott még az európai klassziscsapatoknak sem volt kegyelem.Jómagam nagyon szerettem azt a Realt, drukkoltam nekik.  Hogy nyer

 A The Times futballmelléklete, a The Times Football Handbook, 2002.januári 12-i lapjában felmérést közölt az angol futballdrukkerek tévénézési szokásairól. Voltak meglepő, és voltak papírforma eredmények.  Például kiderült, hogy az angol futballdrukker, ha nem meccset néz, akkor legszívesebben a Friends ( magyar címén: Jóbarátok) sorozatot nézi ( ne feledjük, 2002-ben vagyunk). A megkérdezettek 37 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rendszeres nézője a sorozatnak. Második helyen, messze lemaradva e mögött, a So Graham Norton című műsorról már csak 28 % nyilatkozott pozitívan. Ez talán abból is fakad, hogy a tévés csevegőműsorban időnként kínos intim témákat is megvitattak, s ez eléggé megosztotta a nézőket. A dobogó harmadik fokára a Frasier című műsor állhatott fel. Ez egy rádiós pszichiáterről szól, aki maga is kezelésre szorulna, merthogy állandóan dumál. De a szív, az őszinteség,az odafordulás, sok betelefonálónak segít a traumái feldolgozásában.  Hát, ezeket a televízióműsorokat néz

Vajon melyik szó illik a kipontozott szövegrész helyére?  A The Times című nagyszerű lapnak van ( vagy legalábbis 2002-ben volt) futballmelléklete. Címe: The Times Football Handbook. A 2002.január 12-i számban felmérést készítettek arról, hányan szeretnek futballmeccseket nézni a tévében. Az egyik kérdésre meglepő választ adtak a megkérdezettek. 53 százalékuk ugyanis azt nyilatkozta, nem szereti a futballt.  Történt mindez Angilában, a futball őshazájában, 2002-ben. Persze, hozzájárulhatott a negatív véleményekhez az is, hogy az angol futball nem éppen ekkor élte legszebb napjait, rendszeresek voltak a szurkolói rendbontások, sok csapat ekkoriban tért át a védekező, eléggé unalmas játékstílusra, így aztán sokan elidegenedtek a játéktól. Érdemes lenne ma, 2023-ban csinálni efféle felmérést. Vajon hányan szavaznának igennel? 

 Egy nagyon érdekes cikket találtam,melyet a második világháború iránt érdeklődőknek ajánlok tiszta szívvel. Az Aranysas folyóirat 2002.decemberi számában jelent meg Horváth Zoltán:A bizertai mészárlás cimű irása,melyben Ervin Ethell hadnagy beszéli el a történelem egyik legizgalmasabb légi hadműveletének részleteit. 1942.novemberét írjuk.Rommel tábornok észak-afrikai haderejét kétfelől támadják:Montgomery és Eisenhower tábornokok csapatai igyekeznek bekeríteni és megsemmisíteni a németeket. Rommel Tunéziában vonja össze csapatait,légierejének központja pedig a Tunisz mellett fekvő bizertai repülőtér. A szövetségesek tudják,hogy a németek résen vannak,számítanak az angol-amerikai szövetségesek támadására. Ekkor megszületik az egész háború egyik legvégzetesebb haditerve... Ajánljuk a cikket mindenkinek,aki szereti a második világháborúról szóló izgalmas és információgazdag olvasmányokat. 

 Méghozzá az USA Kongresszusában. A Reader's Digest magazin 2002.májusi számának 57-60.oldalán olvashatjuk Fergus M. Bordevich:A feleségem és a politika c.írását,amelyben pont egy ilyen esetről olvashatunk. A feleség a demokrata színeiben indult volna. A család mindenben támogatta. Pénze viszont alig volt,sűrűn kellett telefonálgatni,ám a helyi újság a hölgy mellé állt,úgyhogy mégiscsak összejött a pénz. A képviselőséghez szükséges szavazat már nem. A férj utólag mégis úgy értékeli,érdemes volt belevágni,megismerkedni a politika világával. Merthogy a kislány is politikus akar lenni... Nagyon izgalmas,lendületes,dinamikusan sodró a cikk,sok humorral. Lám,így is hozzá lehet állni a politikához!

Érdekes cikk jelent meg a História történelmi folyóirat 2002/1.számában,Nyers Rezső tollából. A 68-as magyar gazdasági reform egyik szellemi atyjaként ismert politikus a magyar rendszerváltás nemzetközi hátterét elemezve írja:"Maga Gorbacsov gyakorlatilag egy második helsinki találkozóban akarta realizálni a továbblépést,de ehhez csak az olasz vezetőket sikerült megnyernie."(19.o.). Hát,ezt annak idején nem kürtölte világgá a hazai média... Jellemző ez amúgy Mihail Gorbacsovra. Ő őszintén hitt a szocializmus megreformálhatóságában. Azt gondolhatta,elég,ha mostantól betartjuk az emberi jogi törvényeket,és nemzetközi szerződésekkel garantáljuk a status quot. Csakhogy az USA és a kelet-európai ellenzék már többet akart. Rendszerváltást. Gorbacsovon túllépett a történelem. 

Kína gazdasági sikerének okát már sokan,sokféleképp elemezték.Érdekes elolvasni Jordán Gyula írását a História történelmi folyóirat 2002/1.számának 3-6.oldalán.Jordán Gyula történetileg elemzi Kína 20.századi fejlődését,s a zsákutcák (nagy ugrás,kulturális forradalom) ellenére optimista. Úgy véli,Kína békés politikai rendszerváltással felzárkózhat a kistigrisek mellé. Szerző optimizmusa a cikk megjelenése óta nagyrészt igazolódott. Van egy mondat ebben az írásban,amin érdemes ekgondilkodnunk. A szocializmus idején a szovjet tömb országainak munkaereje 75 százalékban az iparban tevékenykedett,míg Kína munkaerejének 75 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. A szocializmusban az ipar a hagyományos iparágakat és az azokkal foglalkozó gyárakat jelentette. A kínai munkaerőnek nem kellett végigszenvednie a hagyományos iparágakról a 21.századi iparra- inkább jobb úgy nondani:iparból a tercier szektorra való átállást. A világ legnagyobb országának lakossága jelentős részben a mezőgazdaságból

Nagyon szeretem Németh Zoltán: Lakoma avagy erotika mint interpretáció című elbeszélést/novelláját/filozofikus prózáját, a műfaji megjelölést ki-i maga választja, amely az amúgy általam vegyes érzésekkel fogadott Kalligram folyóiratban jelent meg, a 2002.májusi számban. Egy baráti társaság, tábortűz mellett, beszélget értékről, olvasásról, szövegről. elárulom: végül nem jutnak megegyezésre, de nem is ez a cél, inkább csak a diskurzus. Szóval, van aki szerint - egy szöveg értékét a társadalom tagjai nem egyenlően mérik fel, mert ugyanolyanok az emberek képességei Van, aki viszont azt állítja, hogy - nincs szükség egységes értelmezési kísérletekre Másvalaki szerint viszont - feltétlenül szükség van valamilyen elméleti megalapozottságra ahhoz, hogy az olvasás értelmet nyerjen Van, aki úgy véli - hogy a szöveg a hatalomgyakorlaás eszköze. Szóval, értjük? A szereplők nem egymással vitatkoznak, csak a véleményüket fejtik ki, egymás tljes tiszteletben tartásával. Így kellene, hogy

A Heti Válasz 2002.11.08-án megjelent számában olvashatunk interjút Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével. Parragh László hangsúlyozza a magyar vállalkozások védelmét ( a 2000-es évek elején kulcskérdés volt, hogy Magyarországon és a többi volt szocialista országban a multik milyen befolyást szereznek és ezt hogyan érvényesítik). A közelgő uniós csatlakozással kapcsolatban (ami 2004-ben valósult meg), Parragh óv a túlzott optimizmustól. Azt mondja, lesznek győztesek és vesztesek. Ebben igazolta őt a történelem. Valóban voltak és vannak győztesek és vesztesek. A polgárok nagy része vesztesnek érzi magát, a győztesek meg nem mutatkoznak, csak kaszálnak. A rét felett árny suhan, nagy madár árnya...Valahogy így vagyunk mi ezzel az Európai Unióval. Egy szervezetet látunk, amely iszonyú pénzt öl a magyar gazdaságba, hogy aztán még iszonyúbb pénzt kivehessen onnan. Egy szervezetet látunk, melyet elárasztottak a liberálisok, még konzervatív pártokat is. normákat n