Írott és elektronikus média régen és ma

 A Confessio a Magyarországi Református Egyház havonta megjelenő folyóirata. A cím (a latin eredetű confessio szó) vallomást,megvallást jelent. A folyóirat a teológia,történelem,irodalom,zene,művészettörténet,szociológia területéről közöl tanulmányokat,esszéket,könyvrecenziókat,ezenkívűl versek,novellák is megjelennek benne. Most a 2024/1.szám tartalmából szemlézünk. Magyarországon 2022-ben népszámlálást tartottak. Eszerint országszerte általában véve csökkent a református hívők száma,viszont 964 településen nőtt!!-Lányának közlése szerint Németh László,a 20.század nagy írója és gondolkodója élete vége felé élő hitre jutott. Egész életében foglalkoztatta a hit,1958-ban például tanulmányt tett közzé a "vallásos nevelésről"-350 éve zajlott le a jóérzésű kortársakat már akkor is felháborító gályarabok pere-Aniszi Kálmán elbeszélése az ókori görög filozófus Szókratészről és az igazságkeresésről-Nagyon-nagyot csettintettem Schön Károly:Gobelin című versének elolvasása után. Ez az ...

 A "hagyományos",tulajdonképpen a gimnáziumi tankönyveken alapuló történetírás és irodalomtörténet-írás meglehetősen pontatlan képet rajzol a huszadik század európai történelméről. Példának okáért:a magyar kultúrtörténetben engesztelhetetlen ellenfélnek tekinti a népieket és urbánusokat. Ha valaki elolvassa Papp István cikkét, valami más, sokkal szebb kép rajzolódik ki előtte. Már a cikk címe is elgondolkodtató:Népiesek és urbánusok: egy tábor két szárnya. Mert bizony, többségük valahol egy táborhoz tartozott, a demokrácia és a magas szintű kultúra-művelés táborához. Mindannyian azok dolgoztak, hogy Magyarországnak és Európának jobb legyen. Babits, Illyés, Németh László, Hatvany Lajos báró és a többiek a korszerűsödés, mint paradigma, mentén látták a világot. Abban különböztek, ahogy ezt a korszerűsítést megvalósítani kívánták. Minden történelemmel foglalkozó, vagy a történelem iránt amatőrként érdeklődő Olvasó számára nagyon nagy szívvel tudom ajánlani ezt a cikket.  (Papp I...

 Az 1980-as évek közepének nagy szenzációja volt Galgóczi Erzsébet Vidravas c.könyve. A mű szókimondóan írt a magyar parasztság második világháború utáni tönkretételéről,s erősen megosztotta a közvéleményt. Nem meglepő,hogy a kommunista pártfunkcionáriusok nem rajongtak a Vidravasért,mint ahogy az sem meglepő,hogy az őszinte szóra vágyó közönség viszont igen. A Kritika c.folyóirat 1985.4.számában Ungvári Tamás kritikáját olvashatjuk a nagy polémiát kiváltó könyvről.Ungvári egyfelől dicséri,másfelől bírálja a könyvet. Úgy érzem,mindkettőt kissé eltúlozva teszi. Azt gondolom,a Vidravas hősét,Rév Orsolyát,nem kellene Németh László Kárász Nellijéhez hasonlítani. Két hölgyet egyébként sem szabad összehasonlítani...Németh László jobb író,mint Galgóczi. Másfelől Ungvári bírálatának egy részét("a feldolgozatlan téma bizonyítási kényszerében...") is erősnek érzem. Elolvasva,aztán pár év múlva újraolvasva a könyvet,nem gondolom,hogy Galgóczi Erzsébet bármiféle bizonyítási kényszertől s...

A Hitel című irodalmi-kulturális folyóirat 2016.márciusi számában olvasható egy tervezet. Ebben a tervezetben magyar írók azt kérik, hogy engedélyezze a hatalom ( mivel 1957.áprilisi a keltezés, immár a Kádár-hatalomról beszélünk) az Arany János Irodalmi Társaság, a Magyar Írás folyóirat, illetve a Magyar Írás Szövetkezet működését. A tervezetet aláírták:Bernáth Aurél, Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron. Impozáns névsor. A hatalom mégsem engedélyezett semmit. Ehelyett létrehozták az Élet és Irodalom folyóiratot. Ha engedélyezték volna- bár a történelemben nincsen " ha"- akkor vagy - nyitottabbá, többpólusúvá vált volna a Kádár-korszak irodalmi élete 1956.után - az egymással marakodó szekértáborok szétszedték volna a magyar irodalmat. Döntsön a Kedves Olvasó!