Írott és elektronikus média régen és ma

 Akár bevalljuk,akár nem,az irodomban is vannak divatok. Bizonyos témák,stílusok,stílusjegyek búvópatakként törnek előre,aztán tűnnek el a föld alatt,hogy aztán valahol,más időben,más formában újra előbukkanjanak. Mindez annak kapcsán jutott eszembe,hogy elolvastam Pintér Lajos:Nyáreste oldom-kötözöm című versét (Új Írás,1975.április, 49-50.oldal). A mű nyelvezete,ritmikája,népi kultúránkhoz való erős kötődése számomra Nagy Lászlót,a költő-legendát idézi,ugyanakkor számtalan egyéni jellegzetességgel gazdagítja. Pintér Lajos versszerkesztő eljárását népi szürrealizmusnak is nevezhetjük. Azt gondolom,hogy nem véletlen az időbeli egybeesés a latin-amerikai mágikus realizmussal. A költő minden strófában a nyár egy-egy aspektusát,jellemzőjét mutatja be. A ritmika népdalszerű,de sorvégi rímek nincsenek,csak az utolsó versszaban. Találunk viszont igencsak izgalnas belső rímeket.A cím bibliai képe után az első versszak a korszak egyik baloldali toposzának,a Sej,ami lobogónkat ...cìmű,eredetile

A Hitel című folyóirat 2016.márciusi számában jelent meg Pintér Lajos:tóthmenyhért-énekek című verse. Mielőtt bárki is valami posztmodern micsodára gondolna, nagyon is szép, magyaros, a Nagy László-i hagyományokat követő költeményekről van szó. A mű első darabja, a Zöldlábú lovak, egy festőről és egy kommunista párttitkárról szól. A párttitkár nem érti, miért zöld a lovak lába. A festő elmagyarázza neki, hogy azért, mert a nedves fű zöldje tükröződik rajtuk. A versben az érző, intelligens, a világot kreatívan rendező művész és a fantáziátlan hivatalnok ellentéte a meghatározó. Az örök téma magyar tájab helyezve, a kispolgár és a művész antagóniája. A vers nagyon jó, dinamikus, olvasható, ritmusos.