Írott és elektronikus média régen és ma

 Nekem nagyon imponál Csányi Vilmos etológus professzor optimizmusa. Hisz az emberben, az emberiségben, hiszi azt, hogy ez a világ még helyreállítható. Igazi humanitárius gondolkodó. Az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában megjelent írásából is ez tűnik ki. Ha nagyon röviden, pár mondatban össze kívánnám foglalni az esszé tartalmát, talán így tenném:Csányi Vilmos szerint a modern társadalomban felbomlottak a hagyományos kötelékek, az emberiség mégis túlélte ezt. Egyrészt - új közösségeket, virtuális térbeli közösségeket hozott létre - mint individuum, felépítette a maga életét. Nem mindenben osztom a Professzor Úr optimizmusát, de el kell ismerni: kitűnő, logikusan végigvezetett gondolati úton halad, és reményt ad. Békére, fejlődésre, haladásra. És ez a remény a mai világban, nagyon sokat jelent.

 Fendrik Ferenc írót,újságírót az irodalomtörténet méltatlanul hanyagolja. Legtöbb szakmabeli csak annyit tud róla,hogy ő volt Bulla Emma színésznő férje. Pedig Fendrik nagyon tehetséges író volt,ezt bizonyítja a Sohanapján,délután négykor című írása is,mely a Nők Lapja 1979/50.számában jelent meg. A történet az 1970-es években játszódik,valahol Magyarországon. Irén csinos,harmincéves asszony,férje,János huszonhat-akkoriban nem mindennapi dolognak számított,ha egy házasságon belül a nő az idősebb. Egy reggel egy gerle repül a házuk ablakába,Irén etetni kezdi a madarat,ennek János nem örül. Irén éretlennek,kamaszkorból éppenhogy kikerült felnőttnek tartja Jánost. Munkahelyén ugyanakkor van udvarlója:az üzem nőcsábásza,az izmos(félkézzel elbírja az elektromos írógépet),Rácz Pista nézte ki  magának a csinos fiatalasszonyt. Randira hívja. Miközben Irén randizik,János otthon füstölt csülökkel várja...a történet végét nem árulom el. Nekem az jutott eszembe Fendrik Ferenc novelláját olvasva,h

 A filozófiában szollipszizmusnak nevezzük azt a gondolatot/irányzatot,mely szerint az objektív valóság csak az alany képzeletében létezik,ott jön létre.Az egyetlen létező maga az Alany.Akit részletesen érdekel a szolipszizmus (óvatos)bírálata,olvassa el Bakos József:Mikor a filozófus felébred című írását a Pendragon füzetek 1993-ban megjelent 2-3. számának 63-66.oldalán. Nem könnyű szöveg. Bakos mindenekelőtt azért bírálja a szolipszimust,mert játék,szabálynélküli,elveti az axiómának értelmezett állításokat. Bakosnak igaza van,a szollupszizmus szerintem is hiba,de nem azért,ami miatt a Szerző elveti a gondolatot.Egészen más okból vetem el a szollipszizmust.  Objektív valóság-szerintem- igenis létezik,csak az egyes ember nem tudja felfogni ezen valóság egészét,ezért aztán a "lyukakat"megpróbálja kipótolni,megpróbál rendszert alkotni anélkül,hogy pontosan ismerné az egyes elemeket.Az ember szabadulni akar a hiánytól,ki akarja tölteni az űrt,vállalva a tévedés kockázatát. Értel

Hihetetlen, mi minden furcsaságot produkál az állatvilág. A Pusztadoktor Magazin 2022.június 3-i számának 3. oldalán rövid kis hírt olvashatunk egy kabasólyomról, akit állatkórházba szállítottak, mert neurológiai sokkot kapott. Az erős behatás ( véleményem szerint áramütés lehetett) következtében a sólyom úgy viselkedett, mint egy denevér: fejjel lefelé lógott a fáról. Így nem lehetett visszaengedni a természetbe. Egy hónap kellett, míg az orvosok nagy nehezen rendbehozták a furcsán viselkedő madarat.  De legalább rendbehozták.Vannak olyan, nem emberi módon viselkedő emberek, akiket soha nem lehet helyrehozni. Társadalmunk denevérei. Csak nehogy megsértődjenek a denevérek.  

 A Nők Lapja 2022.június 8-i száma interjút közöl Csányi Vilmos etológussal. A Szerző V.Kulcsár Ildikó,a cím:"Legkevésbé agresszív állat=ember". Három dolog fogott meg elsősorban ebben a könnyed stílusú,mégis,nagyon komoly témákat feszegető cikkben. Az első a cím. Tényleg a legkevésbé agresszív állat az ember?Csányi Vilmos szerint igen,hiszen nincs még egy faj,mely ekkora testméretű egyedekkel rendelkezne és mégis nyolcmilliárd élne belőle a Földön. Csányi Vilmos szerint kizárt,hogy nagyobb emlősfajokból ennyi egyed éljen a bolygón. A másik téma,ami megfogott,a természetes és mesterséges közösségek közötti különbség. Régen az emberek természetes közösségekben éltek,feltétel nélkül elfogadták a csoportnormákat. Ma mesterséges közösségekben élünk,amelyek egy részéhez önként csatlakozunk,más részéhez nem. Ha úgy érezzük,a csoportnormák érdekeink ellen valók,kiléphetünk. Ha viszont kilépünk,önmagunkat építjük a közösség helyett. Az interjúban nem szerepel ez a szó, de ki kell mon

 Mi, emberek, kissé nagyképúek tudunk lenni. Hajlamosak vagyunk a "kultúrát" és az ezzel kapcsolatos fogalmakat kizárólag a legnagyobb főemlősnek- keresztény értelmezésben: a Teremtés koronájának- tulajdonítani. Aki azonban elolvassa Reichhardt Richárd: Kulturális evolúció című cikkét az Élet és Tudomány 2020/27. számában (854-855. oldal), az egy kicsit át fogja értékelni ezt a meggőződését.  A cikk 3. része ( "A hangyászás változatossága") érdekel most bennünket. Egy 39 különböző csimpánzpopulációt vizsgáló nemzetközi kutatásból kiderült, hogy az egyes csmpánzközösségek bizony máshogy halásszák egyik edvenc csemegéjüket, a termeszt. Van, ahol oldalt fekve, van, ahol háton fekve. Különbözik a zsákmány elfogyasztásának módja is. Ezek a különbségek mind kognitív különbségek, azaz a majmok egymástól lesik el a zsákmány elfogásának és feldolgozásának különböző módjait. Tehát a csimpánzoknál is van kulturális evolúció, de ez inkább csak a létszükségletek kielégítésének m

 Sok filmre ráaggatják a jelzőt, hogy családi. Leül a család nézegetni, és a gyerekek egyik fele öt perc múlva az udvaron, másik fele a gép előtt.  Azért vannak üdítő kivételek. Peter Sohn 2015-ben bemutatott filmje- tudomásom szerint a magyar média még nem figyelt fel rá- The Good Dinosaur, angolszász nyelvterületen, legfőképpen persze az USA-ban, elég szépen aratott, s ha, tegyük fel, nem zavarja a Kedves Szülőket az evolúció képi megjelenítése, közép-európai családok számára is fogyasztható animációs filmalkotás született, méghozzá angol humorral fűszerezve.  A film utópisztikus jövőképet mutat. A dinoszauroszok túlélték a nagy meteor-katasztrófát, és az emberrel együtt fejlődtek, eljutottak a növénytermesztés, az állattenyésztés szintjére, mint ahogy az ember is próbál arra eljutni. Magyarán: a dínók fejlettebbek mint az ember. A történet a barátságról szól, a két populáció egy-egy gyermektagja közös kalandokba keveredik, sülve-főve együtt vannak, amit persze a szülők nem néznek jó

Szenzációs cikket olvashatunk a Szabad Föld 2020.július 17-i számának 9. oldalán. Szűcs Gábor készített interjút Csányi Sándor tanszékvezető egyetemi tanárral,akinek a vadbiológia a szakterülete. Csányi Sándor az interjúban elmondja:a koronavírus hatására az emberek elkezdtek másképp viselkedni,visszahúzódtak,ezt pedig megérezték az állatok is. A vaddisznók a városok vemdégei lettek,a rendőrpalotát elfoglalták a vadkacsák. De sok egyébről szó esik az interjúban. Például arról,hogy Magyarország miért ennyire gazdag vadakban,hogyan próbálták a régi  Szovjetunióban háziasítani a rókát,vagy arról,miért tapadnak egyes állatokhoz,pl az aranysakálhoz,téves képzetek. Különösen az antropomorfizálás veszélyeire hívja fel a figyelmet a kutató. Szűcs Gábor és Csányi Sándor interjúja példamutató lehet a magyar sajtó és média munkatársai számára. Józan,kiegyensúlyozott,ugyanakkor közérdekű témát tárgyal és informatív. Bravó,Szűcs Gábor,bravó,Csányi Sándor,bravó,Szabad Föld!

Jean-Paul Sartre a 20. század kultúrtörténelmének emblematikus alakja, az egzisztencialista filozófia egyik legmarkánsabb képviselője. Halála előtt interjút adott a Le Nouvel Observateur című francia lapnak, azzal a feltetétellel, hogy az interjút kedves tanítványa, Benny Lévy készíti. A lap szerkesztője beleegyezett. Az interjú három részben jelent meg, az első 1980.március 10-én. Voltaképpen az életmű összegzéséről és részbeni megtagadásáról van szó. Sartre kudarcosnak minősítette munkásságát, úgy vélte, sok dolgot nem vagy nem a megfelelő módin sikerült megírnia. Legnagoybb tévedésének tartja, hogy túl fóggetlennek tételezte fel az embert, túlságosnak szubjektumnak tekintette, elhanyagolta az ember, mint közösségi, társadalmi lény tanulmányozását. Fenntartotta viszont azt a korábbi állítását, hogy az ember egyetlen célja, hogy Isten legyen. Ám, miután ez nem sikerülhet neki, az emberi élet egy nagy kudarc. Nem lehet más. Sartre szerint a huszadik századot átjárja a szorongás es

A kérdés azért vetődött fel bennem, mert rendszeresen nézek tudományos televíziókat, és elképedek. Miért tudomány az, hogy egy szerencsétlen emberre feltesznek három golyóálló mellényt, és megnézik, átviszi-e kiskaliberű fegyver? Miért tudomány az, hogy százhúsz éves gyilkosságokat úgy állítanak be, mint kísértethistóriát? Miért nevezzük azt tudománynak, hogy bemutatnak egy tigrist, akinek véres húscafat lóg ki a szájából, majd a kamera ráközelít a véres húscafatra? Ebben hol a tudomány? Ez nem más, mint akciófilm. tudománynak eladva. Nem jó, nem tetszik, rossz irányba vezet. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com