Írott és elektronikus média régen és ma

 Bevallom,puszta véletlenségből került kezembe a NézőPont folyóirat 2022.tavaszi száma. Átlapozom,gondoltam.A 82.oldaltól kezdődően olvashatjuk Vitéz Ferenc Kétperceseit. Elsőrangú irodalmi élmények.  Nem Örkény-utánérzések,teljesen egyedi látásmód sugárzik a művekből. A főhős bizonyos J.Károly,aki teng-leng az élet árnyékosabbik oldalán,de ez őt annyira nem zavarja. Pénzt nyer sorsjegyen,erre lejár a sorsjegy. Gondolja,olvas egyet,erre bezárják a könyvtárba,mert a könyvtárosnőn az olvasószemúvege van. Ezek a kétpercesek a mai magyar valóságról szólnak,örömről-bánatról. Javaslom mindenkinek olvasgatásra. Lesznek,akik magukra ismernek. 

 Az 1970-es években gyökeres életmódváltás ment végbe Magyarországon. A nagyvárosokban megjelentek a lakótelepek, ma társasháznak mondanák őket. A házgyári lakásokban új lakóközösségek szerveződtek.  Ezt a folyamatot mutatja be Hernádi Miklósnak a Valóság folyóirat 1974/11.számában közölt esszéje, melynek címe:Társasházi társadalom. Arról szól, hogy a házgyárilag meglehetősen elnagyoltan megépített házban- ahol borral kell kínálni a kőműveseket, nehogy beázós tetőt építsenek- mindenki próbálja maga rendbehozni, feljavítani a ház állapotát. Közösen elkezdik festeni a korlátot, aztán abbahagyják, mert beszélgetni szeretnének egy kicsit... Új szociokulturális közeg jött létre, új problémákkal, például hogy kevés az óvodai, iskolai férőhely. A kitűnő esszé persze metaforikusan is értelmezhető:ebben az esetben a társasház Magyarország lesz, s az ízes beszédű házmester, aki csak annyit akar, hogy ne birizgálják a hatalmát, maga Kádár János. 21.századi szemmel és értelemmel mindkét olvasat he

 Kovács Dávid:Művészetfelfogás és kultúrkritika az Egész igézetében című, kitűnő tanulmánya a Valóság folyóirat 2022/6.számában jelent meg. A fiatal, még nem marxista Lukács György és a fiatal Szabó Dezső kultúrkritikai nézeteit elemzi, megdöbbentő a hasonlóság a két, később teljesen más utat bejárt értelmiségi nézetei között. Mindketten valamiféle Egészet keresnek a kultúrában, valami egységest, uniformizáltat, ami összeköti a társadalmat, amely- szerintük- individualizálódott. Az egységes kultúrát, mint közösségteremtő erőt akarták felsorakoztatni a társadalmat szétforgácsoló eszmei nihilizmus, hangulatkultusz ellenében.Szabó Dezső egyenesen " dogmákat" követel egyik írásában.   A helyzet az, hogy az egyésget nem a kultúrában kell keresni, különösen nem az irodalomban és a képzőművészetben. A költészet, a próza, a festészet, véleményem szerint úgy szép, ha nem egységes.Ha sokféle irányzat kap helyet benne, klasszikustól a legmodernebbig. Lukács és Szabó világnézete vélemén

 Középiskolai irodalomtanulmányaink egyik legrokonszenvesebb alakja Francois Villon francia költő. Falta a nőket, börtönben ült, bűncselekményeket követett el. Igaz vagány fickó volt. Legalábbis így tanultuk.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2021/8. számában, a kilátó rovatban olvashatjuk Ádám Péter cikkét(" Én, Francios Villon...". Valóság és ráció Villon költészetében, 56-58.oldal). Szerző erősen megkérdőjelezi a hagyományosan, az európai köztudatban elterjedt Villon-képet. Szerinte - Villon három nevet is használt - nem biztos, hogy a versekben leírt események fedik a valóságot - egyáltalán nem biztos, hogy ült börtönben - A költő egy " másik Ént tol előtérbe", magyarán szólva: keveri a fikciót a valósággal. Ádám Péter ezek után óvatos kritikával illeti Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc és Vas István Villon-fordításait. Szerinte  - sokat feladtak a versek eredeti értelméből - nem ritkák a képzelt sorok sem. Szerző maga is fordította a nagy francia k

 Szerintem nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné Fekete István nevét. A Csí, a Vuk neves szerzője azonban nemcsak állatregényeket írt, hanem nagyon komoly társadalmi, történelmi tárgyú műveket is papírra vetett.  A Valóság folyóirat 2020/10.száma Fekete Istvánról közöl tanulmányt, Horváth József tollából. (60-66.o.). Nyilván képtelenség az életmű egészét hat oldalon áttekinteni, inkább csak egyfajta bevezetője lehet ez későbbi kutatásoknak- annak viszont kiváló. Jól, korrektül összefoglalja a nagy író életművét, magánéletét, csatározásait a politikával. Úgyhogy ajánljuk mindenkinek, olvassa el ezt a tanulmányt.  apropó:tudták, hogy a Vuk eredeti szövegváltozata már 1940-ben megjelent? Horváth József:Fekete István(1900-1970). Valóság, 2020/10., 60-66.o. valosagonline.hu

A Valóság folyóirat 1992/7. számában olvasható Varga M. János: Magyar paradoxon? című írása. Voltaképpen egy igen éles bírálat ez, melyre Luigi Luca Cavalli-Sforza professzornak a Scientific American 1991.novemberi számában megjelent cikkére reagál. Cavalli-Sforza szerint a magyar paradoxon az, hogy míg génállományunk túlnyomórészt európa, addig nyelvünk finnugor gyökerű. Varga M. János nem igazán érti, hogy miért olyan nagy paradoxon ez. Hiszen nem egyedi eset, hogy népek genetikai "profilja" és nyelve eltér. Szerző szerint az eltérés egyik legfőbb oka, hogy a magyarság már a Kárpát-medence elfoglalása előtt sem volt egységes: keveredetünk altáji, török, iráni és szláv népekkel. Tovább változott a génállomány a 18.századi nagy betelepítésekkel, valamint a 19.századi nagy asszimilációs kísérletekkel. Nagyon érdekes a cikk, mivel vlóban létünkről szóló tudományos problémával foglalkozik: honnan származunk? Kik az őseink? Mi számít jobban: a nép vagy a nyelv? Ajánlom e cikk

Sok-sok éven keresztül a magyar felsőoktatás és magyar gazdaság külön pályákon mozgott. A Valóság című folyóirat 2018/5. számában olvashatjuk Inzelt Annamária cikkét ( A felsőoktatás harmadik missziója), melyből kiderül, hogy az életnek ez a két fontos szférája még mindig nem egészen talált egymásra, jól látszik ez a spin-off-vállalkozások példáján. Bennem az vetődik fel: nem lehet, hogy mostanában túl sokat beszélünk a felsőoktatás gazdasági hasznáról? Természetesen nem árt, ha képzett és munkaerő-piacilag felkészült szakemberek kerülnek ki az egyetemekről, főiskolákról. Ám- véleményem szerint- a felsőoktatásnak nem ez az elsődleges rendeltetése. A felsőoktatás termeli ki a kultúrafogyasztó embert. A diplomás embereknek lesz igénye arra, hogy könyveket vásároljon, színházba járjon. A diplomások többet keresnek, mint a nem-diplomások, többet költenek háztartásra, kevesebbszer szorulnak segélyre, egyáltalán:jobban tudnak alkalmazkodni az élethez. A diplomások tehát a nemzetfenntartó er

A Valóság című tudományos folyóirat 2017.decemberi számában jelent meg Tele Gábor bravúros esszéje, melynek címe: Ellentmondások a gyermeki lélek felnőttkori jelenlétében. Nagyon szépen megfogalmazza a Szerző az emberi boldogság titkát: el kell hagyni az infantilizmust, mely egyoldalúan a fogyasztói társadalom szenvedő alanyává tesz, s a Maslow-piramis felsőbb szintjei felé kell fordulnunk. Tele Gábor példaként hozza fel a falusi, vallásos-tradicionális társadalomban élő időseket, akik nem ismerik a magaskultúrát, viszont vannak magasabbrendű szellemi igényeik, s ezzel " túlnőnek a kizárólag befelé irányuló fogyasztásorientált társadalomnál...". Szóval, voltaképpen arról ír Tele Gábor, hogy a hit fontosabb, mint a kultúra. Ezt nagyon fontos lenne belátnia minden értelmiséginek. Hajlamosak, különösen a társadalomtudományokkal foglalkozók, azt gondolni és hirdetni, hogy a kultúra a csúcspont, annál feljebb már nincs is semmi. Hát van. Van pedig a hit, az Istenbe vetett alá