Írott és elektronikus média régen és ma

 Egy nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg Jugoszlávia második világháború utáni történetéről. A délszláv állam ( mely 1924 óta létezett) 1945 után külön utakon járt: sem a nyugati kapitalista, sem pedig a Szovjetunió uralta kelet-európai övezethez nem csatlakozott. Tito marsall, a jugoszláv partizánok vezére és 1945-re az ország első számú politikai vezetője már 1945.május 21-én Ljubjanában elmondta, hogy nem akarja, " hogy belekverjenek a befolyási övezetkért való alkudozásba".  A cikkből megtudhatjuk, hogy már 1945-ben komoly surlódások voltak a szovjet és jugoszláv katonai vezetés között, képet kapunk arról, hogyan lettek elsőszámú ellenséggé a csetnikek. Elcsodálkozunk azon, milyen hatékonyan szervezte meg Tito marsall a hadseregét. Nagyon fontos, hogy a szövetségesek, különösen az angolok nyomására, II.Péter király tárgyalásokba kezdett a felkelőkkel. Ugyanakkor az utolsó bekezdésből kiderül, hogy az 1945 utáni jugoszláv állam éppolyan kökeményen kommunista állam volt,

 A második világháború végső szakaszában ( 1944-1945) a németek reménykedtek abban, hogy a korabeli sajtóban, filmhíradókban csak "csodafegyverként" aposztrofált V1 és V2 rakéták megfordítják a küzdelem állását, visszaszorítják az egyre inkább Németország felé győzedelmesen előrenyomuló amerikai, brit és szovjet szövetségeseket. Igen ám, de a rakátékat valahol tesztelni kellett, ami nem volt kis dolog, hiszen addig ismeretlen, nagy hatótávolságú rakétákról volt szó.  A Hadi Krónika című folyóirat 50. számában olvashatunk cikket erről a tesztelési folyamatról. Az írás címe: Az utolsó esély. A teszteket ( a V2 esetében)  1944.április 20-május 20. között végezték.Megtudhatjuk a cikkből, hogy a tesztek katasztrofálisan sikerültek, ugyanis a rakétákból folyton leszakadt egy-egy darab, mely a közeli erdőkben, illetve az amúgy is meglehetősen rosszkedvű lengyel gazdák földjén landolt. Volt olyan leszakadt rakátadarab, melyet lengyel partizánok találtak meg. A kb. fél tonnás roncsot,