Írott és elektronikus média régen és ma

A Csinhua Banjicsan magyarra fordítva kb. annyit tesz: Új Kína. A 20.századi kínai média története a kommunista propaganda története is, mivel minden kínai sajtótermék közvetlenül a KKP és az állam ( amely voltaképpen egy volt) ellenőrzése alatt állt. Nem volt ez másképp az Új Kína esetében sem. A párt propagandacélokra használta a médiát. A 62.oldalon például azt olvashatjuk, hogy a Nagy Ugrás kezdete óta már 18 millió hektár termőföld lett öntözhetővé. Utólag, innen megítélni nehéz, hogy mennyire eltúlzott ez a szám. Valami hiba azonban mégiscsak lehetett a kréta körül, mert 1960-ban már több millió kínai polgártárs halt éhen. Oldjuk fel ezt az ellentmondást! Két eset lelehetséges: - a propagandából egy szó sem igaz - önmagában az öntözéses földterület novelése nem biztosította az egyre gyarapodó népesség ellátását. Önök szerint melyik válasz a helyes? 

A történettudomány úgy érzi emlékezetében Kádár Jánost, mint jó propagandistát, akit a korabeli írott és elektronikus média megszerettetett a néppel. Kádár sakkozik, Kádár az úttörők között, Kádár olvas stb. Nos, ennek a fajta propagandának a Hajdú-Bihari Napló 1956-os számaiban még nyoma sincs. Sőt! A számok azt mutatják, hogy a sajtó inkább agyonhallgatni igyekezett Kádár Jánost, semmint propagálni. 1956.novemberében Kádár nevét mindössze 13 alkalommal olvashatjuk a Hajdú-Bihari Napló ( továbbiakban :HBN) lapjain. Ezzel szemben Nagy Imre neve 8, Rákosi neve 9, Gerő 6 alkalommal fordul elő( Rákosi és Gerő sokszor együtt, "Rákosi-Gerő klikk"- ként van említve, mindig negatív kicsengéssel). A külföldi államférfiak listáját a jugoszláv Joszip Broz Tito vezeti, 7 említéssel. Feltűnő, hogy a szovjet pártfőtitkár Nyikita Hruscsov mindössze egyetlenegyszer van megemlítve. Ennél is érdekesebb 1956.decembere, amikor is Kádárt mindössze 5 alkalommal említik. Idő kellett tehát ahh