Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Erdélyi Gyopár című,igen magas színvonalú és igényes kiállítású folyóirat 2005/5. számában,a 16.oldalon jelent meg meg Izsák Györgynek A környezeti nevelésről című cikke. Az írás arra világít rá,hogy mennyire el van maradva nálunk az ifjúság környezeti nevelése. Ennek illusztrálására Szerző egy amerikai (konkrétan chicagói) példát hoz. Chicagóban elszaporodott a parlagfű,erre a városvezetés és a környezetvédő egyesületek kampányba kezdtek,ez pedig olyan eredményes volt,hogy pár héten belül több százezer chicagói lakos huzigálta ki a parlagfüvet a járda mellől.Példamutató dolog ez,nálunk,Magyarországon is kellene ilyesmi. A nagyon jól megírt cikk eszembe jutott még egy gondolatot-nem,nem azt,hogy nálunk ilyen kampányokat nem szerveznek. Hanem azt,hogy a környezeti nevelésnek két vonalon kell haladnia:1. Általános,rendszerezett környezeti nevelés 2. Kampányok,az éppen aktuális problémára összpontosítva.  Mindehhez persze Magyarországon szükség volna megfelelő tudású és mennyiségű sza

 2008-ban a Reader's Digest folyóirat felmérest készített a világ akkori vezető országaiban,melynek témája:mi miatt aggódnak az emberek? Ausztráliában a megkérdezettek 33 százaléka aggódott a környezeti problémák miatt. Ezt én jó jelnek tekintem egy társadalom érettsége szempontjából. Ugyanakkor két tényező bizonyosan hozzájárul a zöld szemlélet terjedéséhez. Az egyik az iskolai oktatás,körmyezeti nevelés,másik pedig maga a környezet. Utóbbit nem kell magyarázni. Aki járt már Ausztráliában,az tudja,hogy nem akármilyen természeti környezetben élnek az ottani emberek. Az oktatás-nevelés pedig nem tesz mást,mint arról tanít,amit az emberek látnak. Miért nem tanul egy magyar iskolás a saját környezetéről? Miért ugyanazt tanulja egy zala megyei hatéves gyerek,mint egy hajdú-bihari? A magyar iskokai oktatás elképesztően uniform. Arra ügyelnek,hogy minden gyermek ugyanazt tanulja. Merthogy oktatáspolitikusaink szerint így egyenlők az esélyek.  Nincs igazuk. Egy kusgyereknek először a sajá