Írott és elektronikus média régen és ma

 Additív épületeknek nevezzük a nem hagyományos eljárással készült épületeket. Leginkább a 3D-s nyomtatási technológia segítségével készült házakat értjük ezen kifejezés alatt. A New Technology című folyóirat 2022/2.számában olvasható Gábor János cikke ( Automatizált 3D-s nyomtatással építik a családi házakat) részletesen bevezeti az érdeklődő Olvasót a témába. Megtudjuk a cikkből, hogy az első 3D-s apartmant 2020-ban építette egy német cég. Az iparágban rengeteg befektető lát fantáziát, az egyik cég 50 millió dolláros részvénycsomaggal vonult be az amerikai tőzsdére. Az is kiderül, hogy az így készült házak olcsóbbak, mint a hagyományos ingatlanok, valamint jóval rövidebb az ilyen házak elkészülési ideje: a megszokott 90 nap helyett mindössze 30 nap. De mi a helyzet a munkaerővel? A cikk erre a kérdésre is választ ad. Elég a hagyományos építési projekteknél szokásos munkaerő 55 %-át felvenni. Recenzens azért felveti, hogy nem éppen alkalmazott-barát a rendszer... A kitűnő cikk elolva

 Jurij Levitanszkijról eddig mindössze annyit tudtam,hogy más időtöltés híján előszeretettel fordított orosz nyelvre magyar költőket(mások mellett Nagy László,Juhász Ferenc alkotásait). A napokban kezembe került a Nagyvilág folyóirat 1975/7. száma,s ebből bizony kiderül,hogy Levitanszkij költőnek sem volt utolsó. Első sem,de ez nem is akkora baj. A 993.oldalon közölt A kezdet előtt c.versében a lírai én kinyit egy régi kalendáriumot,majd hosszas elmélkedésbe kezd egy időből kilépett világról,ahol is "csak egy idő van,nem száll év az évre". No,és hát hol van csak egy idő,mármint mérhetetlen idő?Az örökkévalóságban. Levitanszkij barátunk tehát a mérhető idő hatósugarán kívül álló világról,az örökkévalóságról elmélkedik. Csakhogy 1975-öt írunk,a Szovjetunióban(Ukrajna ekkor oda tartozott) vallási tárgyú irodalmi mű nem jelenhet meg,úgyhogy az ügyes,kommunista cenzúrát kijátszó Levitanszkij egyszerűen nem írta le,hogy voltakáppen miről is szól a verse. Jellemzett,körülírt valamit

 Szendvicsgenerációnak azt a nemzedéket nevezzük,amely egyszerre gondoskodik felnőtté váló gyermekeiről és idős szüleiről. A sajtó és a média,sajnos,keveset beszél róluk,pedig életük csupa stressz. Több százezren,talán millióan is lehetnek. Ötvenes-hatvanasok és nagyon nagy rajtuk a teher. Mondhatni:életük a stressz. A Nők Lapja 2021/17.számában találtam egy remek cikket(Jónap Rita,Hufnágel Gabriella:Berobbant a szendvicsgeneráció,20-23.oldal) erről a jelenségről,ezekről az emberekről. Tulajdonképpen mindegyik megkérdezett ugyanarról panaszkodik:segíteniük kell a fiatalokat,meg az öregeket,magukra aztán nem jut se pénz,sem idő.  Nehéz ügy,világjelenség,a cikkben megszólaltatott pszichológus szakértő leginkább a tehermegosztást tudja javasolni,azaz ne egy családtag viselje az összes terhet. Ahol több testvér van,ott ne egyetlen vállra nehezedjen a szülőgondozás terhe. A huszonéves fiatal is besegíthet az idősek gondozásába. Jó,egyszerűen hangzik-gondolom én-de vannak családok,ahol nem l

 A Digitális Fotó című folyóirat 2012.szeptemberi számában a világhírű fotós,Steve McCurry Mianmarban készült képeiből láthatunk válogatást. McCurry az ősit,az időtlent próbálta megragadni. Sikerrel. Még a témáikat tekintve dinamikus,pörgős képeken is ott érzi az ember az álló időt,vagy-Fernand Braudelnek,a neves történésznek szavait idézve-a hosszú időt. Amikor nem a mindennapok létküzdelmei számítanak,hanem az igazán hosszútávú folyamatok,az út a szellemiekbe,talán az örökkévalóság felé. Buddhista szerzetestanoncok futballoznak a kolostor udvarán:minden mozog,mégis,a mindennapos tettek mögött ott lebeg valami űr. Ezek a fiatal és elszánt kamaszok mintha máris spirituális emberek lennének. Egy másik képen ledöntött istenszobrokat látunk,kisgyerekek szaladgálnak közöttük. A ledöntött szobrok élnek,mert a szellemi tartalom ott van bennük. Ez nem a fogyasztói társadalom világa:a képen látható iskola olyan szegény,hogy a diákoknak még pad sem jut,a földön fekve olvasnak,írnak,alázattal ha

A Pannon Tükör Zalaegerszegen megjelenő kulturális folyóirat. A 2012/1. szám közli Simek Valéria: kezet nyújtanak c. versét. A vers, az én olvasatomban ( ami természetesen lehet hibás) arról, szól, hogy az idő az emberi élet szerves része, az idő folytonos múlásától az ember megnyugszik, megpihen, az eltelő évek ritmusa valami békességet hoz az ember életébe. Nagyon szép vers, okos, mértéktartó, az idő antropomorf ábrázolása pedig igencsak ritka dolog- ha nem éppen újdonság- a magyar költészetben.

Amint azt a Világgazdaság üzleti napilap 2018.június 6-i száma hírül adja, a magyar média hirdetési tarifái 2015-2018.között jelentősen emelkedtek. A cikk szerint a print felületek esetében 11,4 az online platform esetében 16,5, míg a televíziók esetében átlagosan 55,4 százalékkal emelkedtek a hirdetések árai. A leggyorsabban növekvő szegmens a köztéri reklámfelületek piaca, ahol is 78 százalékkal nőtt a tarifa. A Világgazdaság cikke arra már kevésbé tér ki, hogy mit is jeleznek ezek a megnövekedett árak. Jelzik egyfelől azt, hogy a nagyvállalatok egyre többet hajlandók áldozni hirdetésekre- mert muszáj. Ráadásul egyre több kis- és középvállalat ismeri fel a hirdetés fontosságát. Hajrá. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxX Ez nem hirdetés, csak nézz át erre az oldalra, ha van időd . penzugyitanacsok.blogspot.com