Írott és elektronikus média régen és ma

 Hogyan lehetséges az, hogy az egyik ember természete olyan, hogy átgázol a másikon, a másik ember pedig képes akár a teljes önfeláldozásra? Mi határozza meg az emberi viselkedést, mi dönti el, hogy valaki macchiavellista lesz, vagy altruistaként éli életét és segít az embertársain? Vajon velünk született hajlamok alapján leszünk önzők vagy segítőkészek, vagy pedig a környezeti hatások eredményeképpen válunk ilyenné vagy olyanná? Ezekről a nagyon fontos kérdésekről, a hétköznapi pszichológia világot meghatározó problémáiról olvashatunk interjút a National Geographic folyóirat 2018.áprilisi számában Bereczkei Tamás pszichológussal, egyetemi tanárral. Az interjút Egyed László készítette, fényképezte Sóki Tamás. Mindannyiunk számára hasznos lehet ennek a kitűnő cikknek az olvasása, még akkor is, ha nem kifejezetten a pszichológia az érdeklődési területünk. Hiszen mindannyan kapcsolatba kerülünk más emberekkel, s mi magunk is sokszor bizonytalanok vagyunk saját természetünket illetően. Szó

 Pontosabban:3718 méter. A Teide hegy a Kanári-szigetek (ezzel egész Spanyolország) legmagasabb csúcsa. A Magyar Turista című folyóirat 2004.júniusi számában nagyon érdekes túrabeszámolót olvashatunk a közel négyezer méter magas hegy megmászásáról. A cikk Szerzője Bergmann Péter. Megtudjuk,honnan ered a hegy neve. Mit is jelent az,hogy vulkán a vulkánban elrenedezésű hegy. Szinte érezzük,milyen lehet a sziklatömbök között bolyongani. Szinte szemünk előtt látjuk a különböző színű sziklákat. A poén persze az,hogy akik nem szeretnek annyira mászni,felvonóval is mehetnek,csak akkor lemaradnak jópár élményről.Szerző szerint az átlaghőmérséklet 20-30 Celsius fok,véleményem szerint ez azóta melegedett. A kitűnő cikket remek fényképek teszik még élvezetesebbé. Ajánljuk mindenkinek. A médiában kevés szó esik erről a nagyon szép hegyről. Íme,a kevesek egyike.

 Jómagam sohasem hallottam a vörös arcú majmokról vagy helyi nevén uakarikról. A GEO magazin 2007.júliusi számában jelent meg róluk kitűnő cikk,szerzői:Christoph Knogge főemlőskutató és Ingo Anrndt,a GEO fotósa. A lélegzetelállítóan szép állatok 30 méter magasan élnek,növényevők,arcuk vörösen világít,tudnak fáról fára repülni. Ezen kívül nem sokat tudunk róluk. Az alapvető kérdés az:miért vörös az uakarik arca?A cikk többféle elméletet közöl,számomra legígeretesebbnek az tűnik,amely a vörös szín érzékelésével kapcsolatos. Az embertől eltérően ugyanis az állatok közül csak kevés érzékeli a vörös színt...De nem akarok előreszaladni,olvassák el a kitűnő cikket-melyet elképesztő,nagyméretű és részletes színes fényképek illusztrálnak-és kívánom:Önök is kedveljék meg ezt a furcsa,egzotikus állatot!

 Nézegeti az ember a régi tudományos folyóiratokat,és olykor szeme-szája tátva marad...Az Élet és Tudomány 1975/8. számának 45.oldalán egy kis tízsoros,fényképes hír tudatja a magyar valósággal,hogy az NSZK-ban (fiatalok kedvéért:ez volt Nyugat-Németország,azaz Németország kapitalista fele) forgalomba hozták a mindent radírozó radírt. Radíroz fémről,fáról,műanyagról,bőrről,továbbá kisebb felületeken tud glettelni és mattírozni is.Mattírozásnak azt nevezték,amikor fényesre varázsoljuk a parkettát. Letisztít makacs  foltokat,rozsdát, mindenféle oxidációt,festékfoltot.Mindeközben kíméletes az anyaggal.  A mi magyarországi életünkből ez a csoda,sajnos,kimaradt. Viszont:nálunk volt már zselés radír,már az 1980-as években. Az menő volt,bizony,menő a suliban. Nem volt sem tartós,sem erős, viszont jól nézett ki. 

 Ha valaki Berlinbe utazik,akár személyes ügyben,akár üzlet vagy tanulmányok netán tudományos konferencia miatt,és beszéli a német nyelvet,feltétlenül olvassa el a Deutschland magazin 2003.december-2004.januári számát!Ebben egész cikksorozatot közölnek Berlinről. Megismerhetjük a város történelmét,egészen onnan,hogy 1486-ban a Hohenzollern család székhelye lett. Olvashatjuk a város akkori (2003) polgármesterének kalauzát,nagyon szép fényképekben gyönyörködhetünk,megismerhetjük felsőoktatási szakemberek,üzletemberek véleményét erről a nagyon szép városról. Különösen ajánlom az érdeklődő Olvasó figyelmébe Helmuth Karasek négy részből álló cikkét,mely az új Berlinről,a történelmi Berlinről,a fiatal Berlinről,a színházak és múzeumok városáról,valamint a poliglott-azaz soknyelvű-Berlinről szól. Nagyon tanulságos,korszerű,utazásra kedvet teremtő cikkek ezek,mindenkinek szívből ajánlom,aki bármilyen szinten foglalkozik Németországgal.

 Salvador Közép-Amerika egyik állama, a 20.században nagyon súlyos történelmi tragédia sújtotta. 1980-1992. között rendkívül véres polgárháború söpört végig az országon, melybe - igaz közvetett módon-beleavatkozott a hidegháború korának két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az USA is. A polgárháborúnak az 1992.januárjában aláírt békeszerződés vetett véget. De a félelem és a bizonytalanság még sokáig megmaradtak. A BBC Világtörténelem című folyóirat 2018/4. számának 42-45. oldalán egy szemtanú, Maria Teresa Gutierrez meséli el háborús élményeit, aki a baloldali felkelők oldalán harcolt, kétéves fiát is hátrahagyva. Rendkívül megrázó, korabeli képekkel illusztrált,szubjektív emlékezés ez,nehéz belegondolni, min mehettek keresztül ezek az emberek.Akiket érdekel Közép-Amerika, esetleg a hidegháború korának történelme, feltétlenül olvassa el a cikket, mely egy televízióműsor anyagának írott változata!

 Vigyáznunk kell magunkra,egészségesen kell táplálkoznunk, kellő mennyiséget és kellő intenzitással kell mozognunk. Mindenképpen el kell kerülnünk a cukorbetegséget. Már csak azért is,mert egyes esetekben a láb amputációjával is végződhet. Ez derül ki Prof.Dr.Daróczy Judit:A cukorbeteg láb ellátása című cikkéből,mely az Orvosok Lapja 2022/3. (júliusi) számának 34-36.oldalán jelent meg. Nagyon csúnya láb-elváltozásokat láthatunk a cikkhez kapcsolódó illusztrációkon,ezek a fényképek már önmagukban is visszatartó erőt jelenthetnek a cukorbetegség kockázati tényezőitől. Arról is szó esik a cikkben,hogy a cukorbetegek 19-34%-a találkozik a lábseb problémájával. Riasztó adat,hogy Magyarországon a 100 000 főre jutó alsó végtagi major amputációk aránya 41,4,a nemzetközi adat pedig 18. Majdnem háromszoros a különbség. Borzasztó...A neves Szerző arra is kitér cikkében,hogy hazánkban kevés a speciálisan képzett ápoló,a podiáter. Az ő munkájuk sok amputációt megelőzhetne. Nincs más választásunk,tá

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.augusztusi számában olvashatjuk Szabó Gyula cikkét,mely Noszvaj községet és környékét mutatja be a kirándulóknak,turistáknak. Nagyon jól sikerült ez a leírás. Olvashatunk a De la Motte-kastélyról,a Gazdaházról,a Várkúti turistaházat,megismerjük a tiszta levegőjéről híres Síkfőkutat,virtuálisan felmászunk a Várkúti turistaházig,onnan pedig a Várhegyre. Jó kis túra a Bükkben. Ha lehet-de nem kell- egyáltalán valamicske hibát találni a cikkben,az a fénykép. Nem a minősége,a hangulata. Olyan borongós,felhős.Nem nevezném éppen kedvcsinálónak. Persze,ellenvetésként mondhatjuk erre,hogy a Bükkben ritkán szokott lenni verőfényes kánikula. Amúgy meg az újságíró nem rendelhet napfényt,neki meg kell csinálnia a képet,ha esik,ha fúj. Most ilyen idő volt,és kész. A Szerző mindent kihozott a témából,amit lehetett. Jó kis cikk ez,érdemes még így,évtized távlatából is elolvasni.

 Kedves Látogatónk!Ugye,milyen szépek is a filmekben,a fotókon,a média-spotokban azok a hajnalpíros napfelkelték,lilás-barnás-rózsaszínes naplementék,viruló piros rózsák,sárgálló pitypangok... Dehogy szépek!Többnyire sablonosak,rosszabb esetben giccsesek. A Digitális Fotó Magazin 2012/7. számában jelent meg Torsten Andreas Hoffmann Kerüljük a sablonokat!című írása. Ebben a Szerző bemutatja,hogyan is lehet sablonos egy fotón a naplemente vagy a rózsa vagy éppen India büszkesége,a Tádzs Mahal,de láthatunk olyan megoldásokat is,ahol a művésznek sikerült eredeti,új szempontokat találnia ezerszer feldolgozott témájához. Az a véleményem,ezt a cikket minden fotósnak,filmesnek,rendezőnek,média-szakembernek,operatőrnek,de ha tágabban akarom kifejezni:minden vizuális művésznek el kellene olvasnia,hogy ne essen bele a sablonosság hibájába. Nagyon őszinte,igényes írás. Minden szakember veheti úgy,hogy kötelező olvasmány. Lelőhelye pedig:Digitális Fotó Magazin,2012/7. ,78-83.oldal. 

 Plohn József az 1890-es években fényképészkedett az Alföld déli részén, Hódmezővásárhelyen. Mivel a lakosságot nem érdekelte a dolog-akkoriban még nem a mediatizált társadalom korát éltük-,festőművész barátai tanácsára néprajzi tárgyú fotókat készített,kb.háromezret. Az akkoriban már működő Magyar Néprajzi Múzeumnak akarta eladni ezeket. Mint az Élet és Tudomány c.folyóirat 1978/24. számában megjelent cikkből kiderül (Dr.Dömötör János:Plohn József.Néprajzunk elfelejtett hódmezővásárhelyi fényképésze),háromszor utasították el. 1. Először a fényképész származása miatt,ami már a 19.században is problémát jelentett...2. Másodszor:Az igazgató nem hitte el,hogy Vásárhelyen ennyi néprajzi tárgyú felvételt lehet keszíteni 3. Mivel festőművészek javaslatára készítette ezeket a képeket,jogdíjprobléma merülhet fel. Hiába ajánlotta Móra Ferenc,hiába fogadta 1923-ban maga Horthy Miklós kormányzó,és tett ígéretet,mégsem vette meg a múzeum a képeket.Plohn József magányosan,betegen halt meg. Pedig-s

Jómagam nagyon szeretek telefonnal fotózni. Ám nem egyszer tapasztaltam, milyen nehéz elküldeni vagy éppen kinyomtatni ezeket a képeket, hol ez a baj, hol az a baj. Éppen ezért örültem a HVG cikkének ( szokás szerint csak a főoldalt linkeljük, tessék olvasni, kalandozni, szörfölni!). Egy cég, mégpedig a Polaroid Lab, instant nyomtatót dob piacra. Ráteszed a kamerás mobilt a gépre, megnyomsz egy gombot, és máris ki van nyomtatva a felvétel. Van egy szép ,nyomtatott fényképem. Nagyon egyszerű, nagyon okos, nagyon emberi.Mindig örülök, ha a technikát valóban olyan célra használják, mely valódi igényeket elégít ki. Ez olyan. Éljen a technika, éljen a Polaroid Lab! Kérhetek egy ilyen instant nyomtatót ajándékba?

A Vidék Íze a Szabad Föld havi receptmagazinja. Véleményem szerint Magyarország legsokoldalúbb gasztronómiai sajtóorgánuma. A 2018.márciusi számhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni, a" szeretve bírálás" illetve a dicséret szándékával. 1. Nagyon sokoldalúra sikerült ez a szám is. A turbolyás tésztától kezdve a különböző krémeskombinációkig, a krumplikabátban sült darált húsos tekercstől a szalonnával és hagymával tűzdelt tarjáig rengeteg ízlés, stílus ötvöződik- az Olvasó legnagyobb örömére. 2. A fényképek nem mindig sikerültek. A címlapon látható turbolyás tészta számomra egyáltalán nem étvágygerjesztő, mint ahogy a Csípős csicseriborsó-ragu édesburgonyával nevű étel vizuális megjelenítése sem sikerült maradéktalanul ( első pillantásra babfőzelék-konzervre emlékeztet). 3. Jó, hogy celebek is szerepelnek a magazinban ( ráadásul az általam mélyen tisztelt Vásáry Tamás). Az osztriga és az ételmérgezés kapcsolatát mégsem kellene receptmagazinban közölni. 4. Az ételek leírása n