Írott és elektronikus média régen és ma

 Akik kicsit is ismerik Magyarország és Kelet-Közép-Európa történetét, azok tudják, hogy az 1957-ben hatalomra került Kádár-diktatúra fokozatosan puhult. Ebből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a egyházakkal kapcsolatos üldözés, megfélemlítés is enyhült. De ez nem igaz. Takács Tibor: Nyírségi hittestvérek. Két nyíregyházi evangélikus lelkész megfigyelése az 1960-as évek végén. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2023/3.39-51. .o. című tanulmányából tudjuk, hogy Joób Olivér nyíregyházi evangélikus lelkészt a kommunista diktatúra rettegett szerve, az állambiztonság, még az 1960-as évek végén is megfigyelt. Összefüggést kívántak találni ugyanis Joób és egy svájci komunizmus- ellenes szervezet között, aztán ennek kapcsán legalábbis bebörtönözni Joóbot. Mindent bedobtak, egy éjszaka például a tetőn keresztül bemásztak a lelkészi hivatalba, hogy lehallgató készüléket helyezzenek el ott. Aztán persze nem találtak semmi különöset,nem volt itt szó semmiféle nemzetközi összeesküvésről, legf

 A Top Gun folyóirat 2000/11.számában interjút olvashatunk Marton Lajossal. A rendkívül izgalmas cikk szerzője Szepesi József,címe:Az "angyalarcú mesterlövész". Marton Lajosról igen keveset szól a közbeszéd,pedig megérdemelné,hogy a magyar történelmi köztudat számontartsa. A Magyar Honvédség légierejének tisztje volt,rendkívül művelt,tóbb nyelven is beszélő katona. 1956-ban a forradalmárok mellé állt,november 4-e után Franciaországba emigrált. Belekeveredett a de Gaulle tábornokot hatalomra segítő puccsba,valamint a tábornok elleni összeesküvésbe is. Nagyon izgalmas élete volt. Érdemes elolvasni az interjút. 

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt illetve leverése után kb. 200 00, többségében jól képzett magyar ember hagyta el hazáját, és kezdett új életet a világ legkülönbözőbb pontjain: az USA-tól kezdve Ausztrálián át Svájcig. A Kádár-rendszer sajtója mindent megtett, hogy minden rosszat elmondjon ezekről a- a kor szóhasználata szerint- " disszidensekről".  A Népszabadság 1958. november 1-i számának első oldalán olvashatjuk: az akkori kormányszóvívő elmondta,  hogy több ezer magyar " disszidenst" tartanak fogva Brazíliában, és rabszolgaként dolgoztatják őket az őserdőben. Beszámolt arról is, hogy Rio de Janeiróban, a Virágok szigetén, 230 magyart, köztük nőket és gyermekeket, véresre vertek, majd behurcolták őket a belső területekre, az őserdőbe. Gyaros kormányszóvívő szerint minderről az ENSZ is tud, de megfenyegették a magyarokat, hogy ne szóljanak.   Történelmileg csak az a kérdés, mi igaz mindebből. Nagy valószínűséggel csak a Kádár-sajtó propagandisz

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc után keservés hónapok következtek Magyarország történetében. A Kádár-korszak megtorló gépzete beindult:szinte semmiért ítéltek embereket halálra vagy hosszú börtönbüntetésre. De hogyan festett a megtorlaás időszaka egy hétköznapi magyar család életében? Erről bizony a történeti kutatások csak igen visszafogottan szólnak. A szépirodalom azonban módot ad arra, hogy az egykori áldozatok kibeszéljék, kiírják magukból múltjuknak ezt a keserves fejezetét.  Így tett Zsámboki Mária is. Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2010/11.számában olvashatjuk a különös című ...hétrevároma...című elbeszélését. A cím a harmincas évekbeli sláger ( refrénje:Hétre ma várom a Nemzetinél/ott, ahol a hatos megáll) parafrázisa:a csiriviri szerelmes dalból itt érzelmekkel teli találkozás lesz.  A történet a következő ( nem áruljuk el az egészet, csak belekóstolunk):egy kamaszlány szemszögéből ismerjük meg egy család 1956 utáni történetét. Az apát hét évre í

 A rendszerváltás után a sajtó, a média tele volt olyan emberekkel, akik a levert 1956-os forradalom és szabadságharc után Nyugat-Európába, Amerikába vagy Ausztráliába emigráltak, s ott sikeres karriert futottak be. Azokról az emberekről már jóval kevesebb szó esett, akik Magyarországról ilyen vagy olyan indíttatásból Nyugatra emigráltak,de nem sikerült a kinti életüket felépíteni. Ezekről az emberi sorsokról leginkább csak a szépirodalom ad hírt, ha egyáltalán...A történelem nevű hatalmas tortának ez a szelete valahogy nem kellett senkinek Ferdiandy György: Szarvasok című novellája a Rakéta Regényújság ( amely, nevével ellentétben, nemcsak folytatásos regényeket közölt, de kisprózát is) 1988/22. számában jelent meg. Nem kapott erős kritikai visszhangot, hiszen ellentmondott a mainstream azon sugallatának, miszerint minden kinti magyar gazdag és sikeres. A Szarvasok című novella hősei boldogtalanok, éppenhogy megélnek, és nagyon nagy tragédiák emlékét hordozzák szívükben.Nem építettek

 Olvasom Rozgics Mária:1956."Az ember nem magányra lett teremtve"című írását a Világ Magyarsága folyóirat 2020.október 22-i számában. Szerző nagyon éles kritikát fogalmaz meg mindazokkal szemben,akik a társadalom tagjainak egymástól való elszigetelését,atomizálását jelölik ki célul,hogy az elszigetelt emberekből álló társadalomban könnyebben érvényesíthessék gazdasági céljaikat. Eszembe jutott valami,néhány elszigetelt gondolat-morzsa. Van egy ismerősöm,hagyjuk,ki az,aki évente egyszer látja a testvérét,pedig ugyanabban a városban laknak. Felnőttként élnek,egymástól távol. Aztán van olyan ismerősöm,aki még soha nem járt az apja sírjánál,pedig a papa már húsz éve meghalt. Szerintem mindenki tud hasonló extrém eseteket a környezetében. A sajtó,a média egy része is,sajnos,normálisnak tartja az elmagányosodást,az elszigetelődést. Munka után tessenek hazamenni,aztán sokat vásárolni a neten.  A kitűnő cikk az elszigeteltséget történelmi dimenzióba is helyezi. Történelmünktől elszig

 Mi,magyarok,vajmi keveset tudunk Spanyolország történelméről. A sajtó,a média még mindig afféle "egzotikus terület"-ként kezeli az ibériai államokat. Éppen ezért hiánypótló az a cikk,amely a Nők Lapja 2020/41.számában jelent meg Jásdi Beáta tollából.Címe:I.János Károly számüzetésbe vonult. A kitűnő cikk bemutatja János Károly ifjúkorát,szerelmét egy olasz hercegnővel. Szól az 1956.áprilisi tragikus balesetről,amikor is a későbbi király testvére,Alfonz herceg fegyvertisztogatás közben életét vesztette. Remekül ecseteli,hogyan bontotta le I.János Károly király a francoista államberendezkedést,és védte meg a demokráciát az 1981.évi katonai puccs idején.Nem hallgatja el a cikk a király zavaros magánéletét sem. Szól a király és családja ellen indított korrupciós perekről,melyek végül oda vezettek,hogy 2014-ben Európa egyik legnépszerűbb uralkodója számüzetésbe vonult. Jásdi Beáta cikke kitűnő történelmi ismeretterjesztő írás,jól összefoglalja mindazt,amit I.János Károly királyról

Nagyon jó cikk jelent meg a Magyar Teátrum című színházi témájú folyóirat 2021.júniusi számában a Puskás-musicalról,Tölgyesi Tibor tollából. Kifejezetten örülök annak,hogy a darab több szereplője is megnyilatkozik,így aztán az Olvasó több nézőpontból is megismerkedik a darabbal,a történettel,az egyes szereplőkkel. Mégis,mint az Aranycsapat régi rajongója,egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni a cikket. 1. Farkas Mihály,a Rákosi-korszak rettegett négyesfogatának egyik tagja,nemcsak próbálkozott (aki olvassa Tölgyesi Tibor írását,érti mire gondolok).Bizony,volt két játékos,aki igent mondott a "megtisztelő felkérésre",és besúgóvá lett. Ez nagyon szörnyű dolog,nem is akarok erről többet írni. 2. Puskás attól is nagy volt,hogy extraklasszisok vették körül. Bozsik a kor talán legjobb középpályása volt,Lantos kora legnagyobb balhátvédje,aki szabadrúgásoknál,szögleteknél-mármint az ellenfél kapuja előtt,úgy gondolom-bevethető volt,Kocsis Sándor szórta a gólokat,sokat fejjel. Az A

Ez már történelem... 1989-ben Magyarországon feloszlatták a Munkásőrséget.A magyarországi média,helyesen,a rendszerváltáshoz vezető út,illetve a kommunizmus bukásának egyik fontos lépéseként tálalta az eseményt. A 168 Óra című,akkoriban I.évfolyamát jegyző hetilapban (I.évfolyam,25.szám,1989.október 25. 20-21.o.)Gárdai László cikke elemezte a helyzetet.Három,a témában igencsak kompetens személy szólal meg a cikkben. Németh Miklós akkori miniszterelnök elmondja,hogy kormánybiztost fognak kinevezni,aki kontrollálja a feloszlást,hiszen 11 milliárdos eszközállományról van szó. Elmondja még,hogy a 60 ezet munkásőrből kb. 1000 volt főállású. A nyugdíjas korúakat nyugdíjazzák,a többiek elhelyezkednek a gazdasági élet különböző területein. Ezután következik Borbély Sándor volt országos parancsnok. Megtudhatjuk tőle,hogy a Munkásőrség nem is volt diktatorikus szervezet. Figyeljük a bravúrt:"...akkor most mindenki rohangálna itt".Hanem az állomány fegyelmezetten tudomásulvette a döntés

 Jovánovics György a modern magyar szobrászat egyik legnagyobb alakja. Az Új Művészet c.folyóirat 1995/6.számában Marosi Ernő esszéje méltatja a kiváló művész munkásságát. Nagyon érdekes gondolatokat vet fel Marosi Ernő az ún."akademikus művészettel kapcsolatban. Jovánovicsot ugyanis ebbe a kategóriába sorolja,nem konzervativizmusa,hanem hatalmas műveltsége,a külvilágban való elképesztő tájékozottsága okán. Szintúgy helytálló a reneszánsz korabeli művész-eszménnyel egybevetni Jovánovics munkásságát. Marosi Ernő kitűnő cikke nagyon magas szinten értékel egy nagyon magas színvonalat képviselő művészt,mindezt úgy,hogy az írás nyelvezete,stílusa,gondolatvezetése minden művelt magyar ember számára érthető marad. Nagyon színvonalas,reprezentatív a képanyag. Nagyon eredeti téma a Sejt-tervek című sorozat. Az anyag kis részecskéjéről van szó,s a modern művésznek tudnia kell mikroszkopikus tartományokban is gondolkodni. Számomra ez a szobor üzenet:a technicizált világban a plasztikának is

 A Debreceni Szemle című tudományos-kulturális folyóirat 1998/1.számának 82-94.oldalán olvashatjuk Bényei József:Az alkotó értelmiség szervezeti kezdeményezései Debrecenben 1957-1978 között című tanulmányát. Nagyon komoly,őszinte,a vizsgált témát több szempontból is körbejáró írás ez,méltó az alaposabb olvasásra. Megtudhatjuk,milyen élénk szellemi-egyesületi élet volt Debrecenben a Horthy-korszakban (hozzátehetnénk:és elképesztően fejlett sajtó!),megismerhetjük az Ady Társaságot,együtt érezhetünk a művészklubjának érdektelenségét elszenvedő,majd Szegedre költöző Mocsár Gáborral. Elgondolkodhatunk azon,hogy 1956 után mennyire félhetett a hatalom az értelmiségtől,ha még egy napilapot sem engedett...Megtudhatjuk,miért indult kétszer is útjára (1972,1979) a Debreceni Kör. Nagyon önkritikusan jár el Bényei József,amikor nem kizárólag a kommunista apparátus nyomását,hanem a debreceni értelmiség részéről jelentkező bizalomhiányt is felsorolja a megszűnés okai között. Sőt,saját,nem mindig előr

 A Kortárs folyóirat 1977.évi 1.számában egy zseniális novellát olvashatunk. A szerző Ördögh Szilveszter,a címe:Ködszitálás. Mindössze négy oldal,de egész történelem van benne. A főhős egy kisfiú,aki reggel iskolába indul. Útközben arra gondol,hogy október van,lehet,hogy már fűtenek az iskolában. Meg arra,hogy tegnap este a felnőttek szokatlanul későig hallgatták a világvevő rádiót. Az is eszébe jut,hogy ilyenkor szokták a kukoricát a góréba rakni,ettől mindig felhólyagosodik a keze.  Ahogy a városba ér,látja,hogy minden üres. A házfalak pedig össze vannak firkálva (ekkor kapcsol az Olvasó,hogy 1956-ban járhatunk,bár ezt Ördögh Szilveszter így nem írta le). Mikor az iskolához ér,a pedellus bácsi hazaküldi a fiút,merthogy szénszünet van. Otthon aztán a kisfiú számára következik a paraszti munka:udvarseprés,stb. Az üres városból a történelem kergeti haza a kisfiút otthonába,a biztonságba. Túl a politikatörténeten,a Ködszitálás c.novellának nem is annyira rejtett társadalomtörténeti aspek

 A magyar írók jelentős része,s a Magyar Írószövetség,kulcsszerepet töltöttek be az 1956-os Forradalom és Szabadságharc során. Éppen ebből kifolyólag a Kádár-hatalom feloszlatta a Szövetséget. A forradalom után több írót elítéltek,többen kūlföldre menekültek,azaz disszidáltak. Az irodalmi élet,dacára az újonnan alapított folyóiratoknak,gyakorlatilag elhalt. Aztán 1958.körül bekövetkezett egy lassú olvadás. Írók és hatalom közeledni kezdtek egymáshoz,hiszen mindkettőjüknek szüksége volt a másikra. Megjelent 1958-ban egy népi írókról szóló írás,aztán 1959.februárjában a Társadalmi Szemle című kommunista elméleti folyóiratban Tézisek.  A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről című írás. Nem túl hízelgő az írókra nézve. Az Írószövetség nyíltan ellenséges volt a szocializmussal,név szerint megemlítik Illyés Gyulát és Tamási Lajost. Az írók,legalábbis a tanulmány szerzője szerint,a Nagy Imre-féle revizionista irányzat uszályába került. Az "ellenforradalom"alatt az Ír

A Hitel című irodalmi-kulturális folyóirat 2016.márciusi számában olvasható egy tervezet. Ebben a tervezetben magyar írók azt kérik, hogy engedélyezze a hatalom ( mivel 1957.áprilisi a keltezés, immár a Kádár-hatalomról beszélünk) az Arany János Irodalmi Társaság, a Magyar Írás folyóirat, illetve a Magyar Írás Szövetkezet működését. A tervezetet aláírták:Bernáth Aurél, Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron. Impozáns névsor. A hatalom mégsem engedélyezett semmit. Ehelyett létrehozták az Élet és Irodalom folyóiratot. Ha engedélyezték volna- bár a történelemben nincsen " ha"- akkor vagy - nyitottabbá, többpólusúvá vált volna a Kádár-korszak irodalmi élete 1956.után - az egymással marakodó szekértáborok szétszedték volna a magyar irodalmat. Döntsön a Kedves Olvasó! 

Ferdinandy György az 1956-os magyar forradalom és szabadsághrc egyik utolsó élő tanúja. Éppen ezért 2016-ban, a 60. évfordulón, sok-sok ötvenhatos megemlékezésre meghívták. Erről a sok meghívásról, az előadásokon szerzett tapasztalatokról szól az Ötvenhat hatvan perc alatt című elbeszélés. Ferdinandy önmagához méltóan - felelőssgételjes - önironikus - szellemileg nyitott - képes az egyes idősíkok összevetésére - és ami a legfontosabb: nem kárhoztat. Éppen ezért ez a furcsa ötvenhatos elbeszélés nagyon élvezhető, szórakoztató. Miért vágta hozzá az elismert irodalmár a dedikált kötetet egy fiatal íróhoz? Miért reklamálta meg egy fiatal hallgató Orbán Viktort az 1956-os eseményekből ?( mert összekeverte 1989-cel). Hogyan próbált a fogadásra bepotyázni egy házaspár? Szóval, életszerű. Élő történelmi emlékezet. A folyóiratnak- magyar kulturális médiatermékhez képest szokatlanul- nagyon profi weboldala van: esolap.hu . Hírek, alkotások, régebbi lapszámok részletei- nagyon jó. Ponto

A Helikon irodalmi és kulturális folyóirat ( Kolozsváron jelenik meg)2018/4. számában olvastam Bíró Gergely novelláját, az Egyenruha címűt. Ebben egy idős férfi, az 1956-os forradalom és szabadságharc veteránja, megkapja egyenruháját, még állófogadásra is meghívják, aztán a megemlékezésen majd összefagy, mert nem visz magával meleg ruhát, pedig esik az eső és fúj a szél. Szóval, az egész novella arról szól, hogy vajon ma, Magyarországon, eléggé megbecsüljük-e az 56-osok emlékét? Az ünnepségeken, kitüntetéseken és egyéb külsőségeken kívül a nemzet megadja-e harcosainak azt a belső elégedettséget, hogy: nem hiába harcoltunk, érdemes volt áldozatokat hozni...Bíró Gergely novellája erről szól. Én pedig, nemcsak mint történelem szakos tanár, hanem mint magánember is, alaposan elgondolkoztam. És szerintem még gondolkodni is fogok. Talán életfogytiglan. A novella kitűnő, ajánlom mindenkinek.  A Helikon folyóirat oldalán remek írásokat olvashat: helikon.ro

A rendszerváltás után az 1956- os forradalom és szabadságharcról nagyon elfogult publikációk is születtek. A fellengzősség, az ön-heroizálás, a tények elferdítése, az indokolatlan befeketítés- sajnos, ez mind végig kíséri 1956. modern kori történetírását. A Honismeret című helytörténeti folyóirat 2006/5. számában nagyon mély elégedettséggel olvastam Kolta László írását, melynek címe: Ezerkilencszázötvenhat a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Kolta László nem titkolt célja, hogy lerombolja mindazokat a mítoszokat, melyeket a forradalom heroizáló történészei alkottak, például a bonyhádi szovjet emlékmű lerombolásáról. Írásából kiderül, hogy a polgári történetírás elkövette azt a hibát, hogy a megtorlások idején a vádlottakra felrótt cselekményeket mint tényt, elfogadta, aztán ellátta ellenkező előjellel. Pedig maguk a cselekmények sok esetben meg sem történtek, teljesen fikcionáltak voltak. A bonyhádi szovjet emlékművet nem rombolták le, a gimnazisták nem vettek részt forradalmi tü

A Magyar Idők konzervatív közéleti napilap 2018. január 9-i számának tartalmából: - Elhunyt Tőkéczki László történész, a magyar történettudomány egyik vezéralakja. - A Helsinki Bizottság már a migránsok nemi jogaival foglalkozik - Egészségpolitika: Magyarország kormánya önálló programot indít, hogy csökkentsék a keringési megbetegedések számát - Ahmed H., a röszkei zavargások vezetője képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel áll elő a bíróságon - Történelem: Pilhál György írása Brusznyai Árpádról, az 1956-os forradalmat követő megtorlások veszprémi áldozatáról - Bayer Zsolt írása tévéről, időjárásjelentésről, régi emlékekről - Sport: Korszakunk nagy teniszcsillagai is ott lesznek az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságon

A történettudomány úgy érzi emlékezetében Kádár Jánost, mint jó propagandistát, akit a korabeli írott és elektronikus média megszerettetett a néppel. Kádár sakkozik, Kádár az úttörők között, Kádár olvas stb. Nos, ennek a fajta propagandának a Hajdú-Bihari Napló 1956-os számaiban még nyoma sincs. Sőt! A számok azt mutatják, hogy a sajtó inkább agyonhallgatni igyekezett Kádár Jánost, semmint propagálni. 1956.novemberében Kádár nevét mindössze 13 alkalommal olvashatjuk a Hajdú-Bihari Napló ( továbbiakban :HBN) lapjain. Ezzel szemben Nagy Imre neve 8, Rákosi neve 9, Gerő 6 alkalommal fordul elő( Rákosi és Gerő sokszor együtt, "Rákosi-Gerő klikk"- ként van említve, mindig negatív kicsengéssel). A külföldi államférfiak listáját a jugoszláv Joszip Broz Tito vezeti, 7 említéssel. Feltűnő, hogy a szovjet pártfőtitkár Nyikita Hruscsov mindössze egyetlenegyszer van megemlítve. Ennél is érdekesebb 1956.decembere, amikor is Kádárt mindössze 5 alkalommal említik. Idő kellett tehát ahh

A Múltunk politikatörténeti folyóirat, és a Politikatörténeti Intézet adja ki. A könyv terjedelmű 2010/2. szám tartalmából: Marxizmus és történelem- sokak szerint Marx felfogása a történelemről az idők folyamán változott. Gerald Hubmann tanulmánya a Marx-Engels Összkiadásról. Hogyan alakult a szovjet ösztöndíjas szakmunkások helyzete 1949-1953.között? Az 1956-os forradalom az ELTE ÁJK-n- Argejó Éva írása Második világháború: hogyan hatottak a szövetségesek 1943-44. évi sikerei a magyar politikára? Ladányi Andor: A zsidótörvények előtörténetéhez