Írott és elektronikus média régen és ma

 Van a zsenialitásnak az a szintje és formája, mely soha, sehol és semmikor nem vitatható el. Vannak alkotók,az emberiség történetét meghatározó művészek, akik esetében soha nem lesz kérdés, hogy értéket képviselnek-e, avagy sem. Leonardo, Michelangelo, van Gogh, Picasso- ők belevésődtek az emberiség kollektív tudatába, hatásuk alól senki nem tud szabadulni, aki bármilyen kulturális "tevékenységbe" kezd.  Vincent van Gogh 170 éve született, ehhez képest igen keveset emlékeztünk rá, elvégre vannak itt mindenféle világpolitikai konfliktusok, és ugyebár, ahol a fegyverek csörögnek, ott hallgatnak a múzsák. De azért, gondolom, mégsem csörögnek még annyira, hogy egy icipici kis hangerejük ne maradt volna. Melyik a kedvenc van Gogh-festményem? Hát, a Napraforgókat szerintem mindenki szereti, a levágott fülű önarcképet mindenki ismeri,nekem azonban egy kevéssé ismert kedvencem:a Varjak a búzamezőn. Hihetetlenül dinamikus, a világ dichotomitását érzékeltető kép, kavarog minden, minte

 Előfordult már jónéhányszor a magyar sajtó és média történetében,bogy zseniket nem alkalmaztak,kirúgtak,összeférhetetlennek bélyegezték őket,stb. Az egyik első ilyen esetről a Múzeumi Kurír című folyóiratban(1974.december) olvashatunk. Az egyik első magyar sajtótermék,a Magyar Hírmondó,egyik szerkesztői állása 1801-ben megüresedett. Nem kisebb név jelentkezett rá,mint Csokonai Vitéz Mihály.Levelére Görög Demeter,tulajdonos-szerkesztő,nem is válaszolt,csak kb. egy év múlva. Csokonai nem vette rossz néven a dolgot,leveléből-amit a Múzeumi Kurírban Molnár József közöl-kiderül,nem is érezte magát egészen alkalmasnak erre a feladatra. Saját műveket kotni,azt igen,mások műveit bírálni,ítéletet mondani-ez nem Csokonai "műfaja"volt.  A cikk nagyon remek munka,jó volt kicsit belemerülni a 19.századi irodalom és sajtó világába.

 A Rakéta Regényújság 1988/27.számának legelején olvashatjuk Déry Tibor:Békés szőlőhegy 1938-ban című novelláját. Az erősen móriczi utánérzésű alkotás lehetne jó,lévén Déry Tibor a huszadik század egyik legjelentősebb magyar írója. Ám a zsenit ezúttal cserbenhagyta zsenialitása. Mert persze,értjük,mit jelent 1938:közeledik a második világháború,a falu jól szituált lakói pedig a kocsmában isznak-ilyenkor persze felvetődik az Olvasóban,hogy mégis,mi a túrót kellett volna csinálnia egy állatorvosnak meg egy birtokintézőnek,talán bunkereket ásni? A következő probléma a novellával a sok szereplő. Mindenféle férfiak és nők ülnek az asztalnál,az Olvasónak pedig meg kellene jegyeznie,ki ki mellett ül. Nem jegyzi. Továbbá érthetetlen,milyen motivációval követi el a tettes,a szótlan vendég,a tettét. Amúgy meg miért baj az,ha egy társaság jókedvű és a mellettük lévő asztalon ülő vendég szótlan?Az intéző pedig az úri osztály képviselője lenne,ezért kellene neki ütnj a parasztokat? Erre már jobb ne

A Nemzeti Sport 2020.július 29-i számának címlapján Milák Kristóf úszó világbajnokunk látható, az alábbi mondat kíséretében:"Tényleg zseni vagyok." A dolog több,mint elgondolkodtató. Mert a cikket tovább olvasva kiderül ugyan,hogy némileg ironikus megjegyzésről van szó,a címlapon azonban ez nem látszik. Magyarországon egy fiatal sportolónak nagyon kell vigyázni az arculatára. Még a látszatát is kerülni kell annak,hogy esetleg elbizakodottá válna. Milák Kristóf pedig nem elbizakodott-igen,de akkor ennek a médiában is tükröződnie kell. Ez a mondat,pláne a Nemzeti Sport címlapján,nem szerencsés. Félreérthető. A jövőben jobban meg kell fontolni,hogyan és mit nyilatkozunk. A cikket pedig,elkészülte után,de még a megjelenés előtt,célszerű átnézni. Amúgy nagyon kedvelem Kristófot,szurkolok neki. De a médiával óvatosabban!

Férfi létemre igenis szoktam Nők Lapját olvasni, egyszerűen azért, mert vannak benne érdekes cikkek. Ezek közé tartozik a 2018.november 7-i számban Hulej Emese írása, melynek címe:Az első ember és az Apollo-11. különösen arra a mondatra figyeltem fel, ami szerint Armstrongot mindenki olyan unalmas figurának tartotta. A zsenik ilyenek. Mivel az életüket egy dolog teszi ki, a többi dologban szükségszerűen kissé járatlanabbak, mint kortársaik. Igazából nincs mirő mesélniük, mert amiről mesélhetnének, az, abban mélységben, senkit sem érdekel. Úgyhogy inkább hallgatnak. Armstrong sem lehetett olyan igazi társasági ember. Földi dolgokan nem izgult, hiszen a Holdon talán minden kortársánál nagyobb stresszt élt át. Csendes volt. Küldetését véghezvitte. Amúgy a cikk kitűnő, többször is elolvastam, el is teszem emlékbe. Ez pedig a Nők Lapja weboldala: noklapja.nlcafe.hu

A Reader's Digest a világ egyiik legnépszerűbb magazinja- méltán. Magyar nyelvű kiadásának 2014.márciusi száma nagyon sok érdekes, színvonalas olvasnivalót kínál. a tartalomból, a teljesség igénye nélkül: A világ legszebb könyvtárai, fotókon. Ausztriától a németországi Stuttgarti Állami Könyvtárig, az írországi Trinity College ún. Hosszúterméig, a tudás palotái elképesztően szép fotókon. ( Recenzens megjegyzése: én még hozzávettem volna az OSZK-t vagy a zirci apátság könyvtárát is...). Nagyon meglepő a hátoldal fotója, mely holland tulipánföldeket ábrázol. Meg nem mondtam volna... Bijjal Trivedi írásából kiderül: egyre több tudományos kísérlet igazolja, hogy a helytelen, túl sok zsírt és szénhidrátot tartalmazó táplálkozás elősegíti az Alzheimer-kór kialakulását. Nagyon sok vita folyik arról, hogy érdemes-e háziállatként tartani otthon laboratóriumi állatokat. Alexandra Herney bemutat egy családot, amely örökbe fogadott egy patkányt, amit az utcán találtak. ( Háááát...). Sz