Írott és elektronikus média régen és ma

 Harold Q. Masur: Egyikből következik a másik című kriminovellája a Rakéta Regényújság 1988/27. számában jelent meg. A történet egy könyv társszerzősége körül forog, és hát, mint minden krimiben, gyilkosságot kell megoldani a nyomozónak. Van azért ennek a kriminovellának némi kapcsolódása a joghoz, dialektikához is, ezek pedig a az alábbiak: 1. Jó lenne, ha az életben/ a nyomozásnál egyik dologból következne a másik. Nincs az ember számára jobb probléma a lineárisan felépülő problémáknál. Csakhogy a világ nem ilyen, hanem bonyolult, sokösszetevős, irracionális, így aztán nem kiszámítható. A 21.századi embert eluralja a bizonytalanság, a jövő kiszámíthatatlanságának érzése. Az innen-onnan felszedett hír-morzsákból csak nehezen építhtő fel a logikai sor. 2. Vigyázni kell erre a társszerző-dologra, aki írásra adja a fejét, társszerzőség esetén jobb, ha jogásszal kísérteti figyelemmel az alkotói folyamatot.  Amúgy a novella-  megjegyezném, hogy a Rakéta Regényújság szerkesztője semmit nem

A közmédia Duna csatornájának Kékfény című műsora 2020.január 27-én mutatott be érdekes riportot. Egy megtévedt jogászról és trükkös csalásáról szólt az anyag. Nagyjából ennyit értettem belőle. Őszinte és érthetetlen volt a riport. Nem vagyok egy nehéz felfogású ember, de az a leírhatatlan káosz, ami kibontakozott, alaposan igénybe vette intellektuális képességeimet. Hogy ki vesztegetett meg kit, és miért, hová tűnt és mit hazudtak neki és miért adta fel magát- az egész történet átalakult egy nagy káosszá, nem lehetett már követni, ki kinek a kije és micsoda. Véleményem szerint elő kellett volna venni a régi jó pedagógusi módszert és valamiféle ábrát készíteni az ügyről. Mert így a nézőnek két dolog esett le: 1. Lebukott egy jogász 2.Oszter Sándort felmentették. Ennél azonban jóval több volt a dologban. Az adás amúgy kitűnő, Olajos Gergő a magyar média egyik legjobb műsorvezetője. A közmédia adásait pedig itt lehet nyomon követni: mediaklikk.hu

Érdekes családjogi témájú cikket közölt a ma már sajnos nem létező Gyermekünk című folyóirat 1986/1. számában Dr. Nagy Mária jogász. Adott egy fiatal lány, akinek a szülei elváltak. Leérettségizik, utána dolgozni kezd. Majd eszébe jut, hogy mégis inkább továbbtanulna,  apuka pedig fizesse az erre az időre kötelező gyermektartási díjat. Viszont az apját nem akarja látni. apukának csak fizetni van joga. Mi a véleményük? Szerintem az a helyzet, hogy aki tartásdíjat fizet, annak joga van bizonyos időközönként a gyermeket látni. Nyilván a lány anyja a legfőbb hibás, mert apja ellen nevelte a kislányt, amint az a cikkben is szerepel. A bíróságnak, aki tartásdíjra kötelezte az apát, hol volt a józan esze? Gyermekünk, 1986/1.