Írott és elektronikus média régen és ma

 Vajon mi lett az 1970-es -80-as évek nagy lázadóival,a punkokkal?Vajon betagolódtak a rendszerbe,kétgyermekes kertvárosi családapák lettek,vagy továbbra is rendszerkritikusak maradtak?Többek között erről is írt Szentesi Zöldi László a Magyar Demokrata című hetilap 2021.február 3-számában. A cikk címe:Államilag dotált lázadók. A cikk megírásához az apropót a HétköznaPI CSAlódások nevű punkzenekar botrányos televíziós szereplése adta-de nemcsak erről esik szó a kitűnő cikkben. Hanem arról is,hogy van-e létjgosultsága a punk lázadásának most,a 21.században. Ráadásul úgy,hogy ez a lázadás politikailag motivált. Nem szeretném elvenni a Kedves Látogatók kedvét a cikk elolvasásától,úgyhogy többet nem mondanék:nagyon jó írás,tessék elolvasni. Inkább arról írnék néhány sort,én magam miért nem lettem punk. Mert lett volna rá lehetőségem,hallgattam annak idején Beatricét,Aurorát,de nekem hiányzott valami,aminek minden művészetben jelen kell lennie:a kifinomultság. Ezért inkább soft rockot hallga

"Se csók, se báj, csak magány, csak háj, hát hálj, akivel csak tudsz, aztán meg hadd dagadjon a buksz." Félreértés ne essék, ez nem a Heti válasz cikkéből van, ez egy punkegyüttes nótája nyolcvanas évekből.A Heti Válasz 2018.február 1-i számában Élő Anita írt okos, meglehetősen sokkoló cikket (Magányos szívek országai) arról, hogy mily sok magányos ember él Angliában ( itt magányügyi minisztériumot is alakítottak), és Magyarországon, ahol is félmillió embernek nincs senkije. Gyereket csinálni/szülni nem akarunk. Egymással foglalkozni nem akarunk. Mindenki bele van fordulva a maga bajába. Katasztrofális érzelmi és szellemi állapotban vannak Európa népei, s hogy ezen hogyan lehetne segíteni, azt mindjárt írom ( és ezzel túl is léptünk az említett cikken, mely különben nagyon jó, gondolat-és önébresztő). Szóval, hogyan lehet segíteni a magányon? Egy büdös nagy Megtéréssel. Ha az ember odaadja magát Istennek, egy barátja már mindenképpen van. És ez a barát élő, kommunikatív