Írott és elektronikus média régen és ma

 Nyár végén,ősz elején jólesik néha kimozdulni otthonról,kirándulni egy kicsit. Minderre renek belföldi turistacélpont a Zala megyei Bagod és Szentpál. Amint az a Magyar Turista című folyóirat 2004.júniusi számának cikkéből kiderül(Szentpál fordulása. Szerző:Orbán Róbert). Kellemes,dunántúli,dimbes-dombos táj,picit hűvősebb időjárás,mint az ország többi részén. Nem központi fekvésű,alig van turista,olyan békés,időtlen,természetbe ágyazott minden. Ha van affinitásunk a történelemhez,belegondolhatunk,hogy már az Árpád-korban ugyanilyen lehetett itt minden. Akkor épült ugyanis a szentpáli templom,azóta persze felújították.  A cikk és a közölt fényképek kiválóak. Jó lenne,ha a média többször adna hírt az efféle csendes,eldugott turista-célpontokról is,nemcsak a zajos,forgalmas idegenforgalmi paradicsomokról. 

 Pontosabban:3718 méter. A Teide hegy a Kanári-szigetek (ezzel egész Spanyolország) legmagasabb csúcsa. A Magyar Turista című folyóirat 2004.júniusi számában nagyon érdekes túrabeszámolót olvashatunk a közel négyezer méter magas hegy megmászásáról. A cikk Szerzője Bergmann Péter. Megtudjuk,honnan ered a hegy neve. Mit is jelent az,hogy vulkán a vulkánban elrenedezésű hegy. Szinte érezzük,milyen lehet a sziklatömbök között bolyongani. Szinte szemünk előtt látjuk a különböző színű sziklákat. A poén persze az,hogy akik nem szeretnek annyira mászni,felvonóval is mehetnek,csak akkor lemaradnak jópár élményről.Szerző szerint az átlaghőmérséklet 20-30 Celsius fok,véleményem szerint ez azóta melegedett. A kitűnő cikket remek fényképek teszik még élvezetesebbé. Ajánljuk mindenkinek. A médiában kevés szó esik erről a nagyon szép hegyről. Íme,a kevesek egyike.

 Sajnos, sem általános, sem középiskolai történelemkönyveink nem tárgyalják a Hajts testvérek munkásságát. A médiában is alig esik szó róluk.Pedig nagyon fontos szerepet játszottak a huszadik század magyar kulturális életében.  Az idősebb testvér, Hajts Lajos, a térképeszet terén alkotott maradandót. 24 éven át volt a Ludovika Akadémia tereptan tanára. Kartográfiáról írt munkáin a szakma generációi nőttek fel. A fiatalabb testvér, Hajts Béla, inkább a turizmus területén vált ismertté. A Magyarországi Kárpát Egyesület Iglói Osztályának elnökeként mindent megtett, hogy a természetjárást megszerettesse fiatallal, öreggel. Ötszáz fős turistakört vezetett. Földrajzi könyvgyűjteménye országos hírű volt. Haláláról címalpon emlékeztek meg a korabeli helyi lapok.  Akit érdekel a Hajts testvérek munkássága, a Magyar Turista folyóirat 2007.januári számában talál róluk cikket ( ( Dr. Polgárdy Géza:A propagátor és bátyja, a térképész). 

 A világ első gombaszépségversenyét 1947-ben rendezték, Franciaországban. A győztes a Májusi pereszke nevű gomba lett, melyet itthon Szent György gomba néven ismerünk. Szép, fehér és domború a kalapja, egyenes, fehér a szára, tavasszal nő, az öreg példányokat már nem érdemes fogyasztani.  Aki szeretne többet megtudni erről a rendkívül érdekes, szép, és ízletes gombafajról, olvassa el Széll László:Májusi pereszke című cikkét a Magyar Turista című folyóirat 2004.májusi számának 25. oldalán. Meuser Iván igen szemléletes fotográfiája jól érzékelteti, s talán magyarázatul is szolgál arra, miért a májusi pereszke nyerte az első gombaszépségversenyt. 

 Hallottak már Önök Zsibrikről?Egy magyarországi,Baranya megyei községről beszélünk, amely nem most éli a virágkorát, merthogy elhagyott falunak minősül. Egy rehabilitációs intézet működik benne, amely éppen azért működik itt és nem máshol, mert itt, ezen a félreeső helyen béke van, csend és nyugalom.  Maga a falu élt már szebb napokat, mégpedig akkor, mikor németek lakták. Csakhogy a németeket 1945 után kitelepítették, ezután a falu fejlődése valahogy megállt.  Bővebb információt a Magyar Turista című folyóirat 2007/4. számában találnak. Nagyon jó cikk, érdemes lett volna valamilyen perspektívát, jövőbe mutató elemet is vázolni hozzá. Remek turista-úticél lenne, de nincs infrastruktúra. 

Széchenyi Zsigmondról, a neves felfedezőről és vadászról olvashatunk remek cikket a Magyar Turista folyóirat 2007.áprilisi számában, Dr. Polgárdy Géza tollából. Széchenyi Zsigmond 1927-től kezdve bejárta mind a négy kontinenst, és vadászott, azonkívül kapcsolatokat épített. Egészen magasrangú főemberek, indiai maharadzsák barátja volt, könyveket írt. Dicsőséges fitalsága volt. Aztán jöttek azok a bizonyos " koalíciós évek". 1945 után a kommunista hatalom, mint arisztokrata származásúval, nem bánt kesztyűs kézzel, az ÁVO is letartóztatta, Sopronkőhidán is ült. Aztán 1960-tól gyakorlatlig rehebilitálták, újra vezethetett expedíciót.  Egy Afrikában szerzett betegségbe halt bele. Recenzensnek vannak kételyei ez utóbbi ténnyel kapcsolatban:nem biztos, hogy egy sokat megélt, rutinos vadász csak úgy összeszedjen valami betegséget. Persze, ezek csak amolyan tudálékoskodások, maradjunk a hivatalos változatnál. Polgárdy Dénes cikke kitűnő.  Széchenyi Zsigmond elképesztően kalandos éle

 Bucsek Henrik ( 1906-1997) nevét ma már kevesen ismerjük. Pedig ő volt a magyarországi hegymászás egyik kiváló alakja, civilben üvegtechnikus, újságíró. Sok magyarországi hegy mellett megmászta a 2678 méter magas Hochstadtl-t, a 2938 méter magas Grosse Zinne csúcsokat- mégpedig 1934-ben, vezető nélkül. Ez akkor forradalmi újítás volt a hegymászó-szakmán belül, akkori technikai felszereltség mellett óriási bátorság kellett hozzá.  Akit részletesebben is érdekel Bucsek Henrik élete, pályafutása, az a Magyar Turista című folyóirat 2007/2. számának 36-37. oldalán talál róla nagyon szép emlékező cikket, korabeli fotókkal. 

 Ha szeretne hoszabb túrákat tenni tavasszal valami jó kis strapabíró kerékpárral, és közben meg-meglátogatni a túraútvonal mentén fekvő települések történelmi és építészeti nevezetességeit,ajánlom a Magyar Turista című folyóirat 2007/9. számában leírt, és gazdagon illusztrált közép-dunántúli túrát! A Tóth Péter által írott túraajánló cikk ( Az Országos Kerékpáros Körtúra 6. rész. Közép-Dunántúl 14-15.oldal).  Megnézhetjük Öveges József professzor szülőházát, Szentgyörgyvölgy halmazfalvát-ennek az a lényege,hogy nincsenek az európai településszerkezetben megszokott utcák- Velemér fazakaskultúrájában gyönyörködhetünk, vagy éppen az Árpád-kori Bucsu templomában. Megcsodálhatjuk a Kőszegi-hegységet az Írott-kővel, Magyarország egyik legszebb hegyével.  Nem tudom, jártak-e valaha a Sibrik-kastélyban, jómagam azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. Az 1610-es években építették, egy korábbi, Árpád-kori épület alapjaira.  A túra egyik-vagy helyesebb lenne itt névelőt használni:a- fénypontja Nagyc

 Újvidék és Pétervárad:két város egymással szemben,a keskenyedő Duna két partján. A Magyar Turista című folyóirat 2004.áprilisi számában olvashatjuk Harsáczki György és Soltis Őszike írását Mindent túlélő hidak címmel. Megtudjuk,hogy már Szulejmán szultán és százötvenezres serege is a péterváradi pontonhídon kelt át,mikor Mohács felé tartott. Meg hogy a törökök jó hídépítők voltak  Mária Terézia uralkodásának idején lendületet vett a hídépítés. A második világháború pusztítása után Tito marsallról,a kommunista Jugoszlávia vezetőjéről nevezték el az új hidat,ami a 20.század végén újabb légitámadások célpontja lett. Azóta pedig pontonhídon lehetett közlekedni a két város között.És elkezdték a péterváradi erőd régészeti feltárását. Érdekesség,hogy 1716.augusztusában a várat ostromló törökök rossz égi jelnek vették a hirtelen hóesést és abbahagyták az ostromot. A cikk kiváló, a fotók nemkülönben,egy kis  térképet el tudnék képzelni,csak olyan illusztratívat,de enélkül is teljesen érthető m

 Aki igazán ismerni és érteni akarja Európát,annak feltétlenül el kell látogatnia a lengyelországi Krakkóba(Kraków). A gyönyörű középkori Óváros elképesztően szép épületeit látva az egyszeri turista visszaképzeli magát a középkorba,a céhmesterek és főurak korába,fényes ünnepségekre,koronázási szertartásokra,lovagi tornákra. Az út végén pedig a Wavel gyönyörű,elmondhatlanul szép világában gyönyörködhetünk.  A középkori-koraújkori épületek kiválóan karbantartottak. Az árak kicsit magasak,kissé a német turisták pénztárcájához igazítottak.  Igényes túrabeszámolót olvashatunk a Magyar Turista című folyóirat 2007.májusi számának 36-38.oldalán. 

 A 21.században a sport profi tevékenységgé lett, általában egy sportoló csak egy-egy sportágban alkot kiemelkedőt- legtöbbször ott is csak rövid ideig. Csak az igazán nagy klasszisoknak, a kevesek közül is keveseknek adatik meg, hogy évtizeden keresztül harsogják világraszóló eredményeiket a sajtótermékek és az elektronikus médiumok.  Régebben másképpen volt. Nagyon sok olyan " all round" sportolót ismerhetett meg a közönség, aki több sportágban is dicsőséget szerzett nmagának, szűkebb pátriájának és hazájának. Magyarországon a legismertebb ilyen sportoló első olimpiai bajnokunk , Hajós Alfréd. Amellett, hogy úszásban világsikereket aratott, válogatott labdarúgó is volt ( ő már az 1900-as években azt gondolta, hogy Európában a legnépszerűbb élsport a labdarúgás lesz, ez akkoriban még távolról sem volt egyértelmű, Hajós Alfréd jól kalkulált). De voltak más magyar all round sportolók is. A Magyar Turista című folyóirat 2008.januári számában olvashatjuk Dr. Polgárdy Géza cikkét

 Kelet-Magyarország csodálatos turisztikai látnivalókat kínál,még ha a sajtó és média inkább Budapestre és környékére korlatozza az idegenforgalmat... Egészen hazánk keleti részén található a túristvándi vízimalom,Közép-Európa legnagyobb favázas vízimalma. Aki szeretne róla "szakirodalmilag tájékozódni,annak bevezetésül ajánlom Polgár Zoltán:A túristvándi vízimalom című cikkét a Magyar Turista című folyóirat 2008/1. számának 6.oldalán. Félelmetes,lenyűgözóen gigantikus lehet,ahogy azt a hatalmas szerkezetet beindítják. Egy fából készült monstrum,mégis barátságos és nagyon történelmi. Szinte maga előtt látja az ember azokat a 18-19.századi molnárokat,akiknek ez a vízimalom volt a kenyérkeresetük,és akik több ezer mázsa búzát,kukoricát és rozsot őröltek meg illetve daráltak le ezzel a szerkezettel. Az ember némán,döbbent csendben bámul. A túristvándi vízimalom élő rekvizítuma a múltnak. Minden magyar embernek látnia kell. Működés közben. Felejthetetlen élmény. 

 A Dunakanyart,mint tájegységet a magyar és nemzetközi közönség általában úgy ismeri,mint a magyar középkor emlékeinek tárházát. A Magyar Turista című folyóirat 2008.februári számának 12-13.oldalán olvashatjuk Gróf Péter és Gróh Dániel:A római limes mentén Visegrádon című írását. Ebből kiderül,hogy a térség már a Római Birodalomnak is fontos stratégiai területe volt. Mint azt olvashatjuk,a Visegrád és Esztergom közötti 24 kilométeren 24 római kori erőd található. Ezek közül azonban csak keveset tártak fel,s nagyon kevés azon emlékek száma,melyet a történelem iránt rajongó turisták,a sajtó és média is megtekinthet ill. bemutathat.  Vannak azért kiemelhető pozitív példák is. Szerzők részletesen szólnak a Visegrádon látható négy építményről ( további hat vár feltárásra), a lepencei őrtornyokról és szobrokról, végül a Sibrik-dombon feltárt katonai táborról. A kitűnő cikk egyben nagy kedvet is ébreszt az Olvasóban,hogy személyesen,családjával is felkeresse ezen történelmi emlékeket. Történe

 A Magyar Turista című kitűnő folyóirat 2007/7.számában olvashatjuk Makleit László kitűnő írását,Házsongárd,a magyar Pantheon címmel. A remek,rendhagyó "temetői útikalauz"a magyar és román szellemi élet azon kiválóságainak állít méltó emléket,akik végső nyughelyüket itt,a Kolozsvárott található házsongárdi temetőben találták meg.  Itt nyugszik mások mellett Bölöni Farkas Sándor,aki a 19.században beutazta Amerikát,s ismertette meg a születő demokráciát a magyar olvasóközönséggel. Itt lelt végső nyugalmat a magyar nyomdászat és könyvkiadás 17.századi vezéralakja,Misztótfalusi Kis Miklós,aki-mint a cikkből kiderül-nemcsak komoly tudományos műveket,de szakácskönyvet is kiadott. Ha még korábbi időkbe szeretnénk visszamenni,Szenczi Molnár Albertnek is itt találjuk kopjafáját. De ha újabb korok tanúira vagyunk kíváncsiak,Szilágyi Domokos költőt (a Bartók Amerikában című hosszúvers alkotóját)is itt találjuk,éppúgy,mint Emil Racovitát,a barlangbiológia megalapítóját.Vagy Kós Károlyt,

 A magyar sport története telis-teli van tragikus sorsú hősökkel,olyan emberekkel,akiknek nem adatott meg,hogy sikereikért megkapják a méltó elismerést. Wachter Jenőre,a tragikus sorsú hegymászóra emlékezik Dr.Polgárdy Géza:" Szilaj voltál,mint bérci zerge..." című cikke,mely a Magyar Turista c.folyóirat 2007.júliusi számában jelent meg,a 44-45.oldalon olvasható. Wachter Jenő 1887-ben született,egyetemistaként egyike volt a "tátrai triász"tagjainak. Már öt magas csúcsot is megmásztak,amikor 1907.augusztus 8-án Wachter Jenő lezuhant a Magas-Tátra Simon-torony nevű csúcsáról és szörnyethalt. Az utólagos vizsgálatok azt derítették ki,hogy a kötéllel volt valami probléma. Belül ugyanis közönséges kenderkóc volt...Wachter Jenő húsz évesen távozott az élők sorából. Ha még tíz évet köztünk marad,egészen biztosan Európa legjobb hegymászójává válik. Dr.Polgárdy Géza cikke méltó megemlékezés a tragikusan ifjan elhunyt hegymászóról. Az Olvasó szinte azonosul a korral és a hell

 Az a jó túrabeszámoló,amely magához kötí,mintegy résztvevővé teszi az Olvasót. Bevallom,jómagam sokáig nem voltam a vízitúrázás odaadó híve-gyenge úszáskészség,a kényelmetlenségek,stb -de amikor elolvastam Harsáczki György:Várlátogatás kenuval c.írását(Magyar Turista,2007.augusztus,38-39.o.),egy kicsit magam is résztvevővé váltam. Szinte saját magamat láttam,ahogy kenuzok végig a Garam folyón(Szlovákia),néha felborulok,néha nem,kempingezek,sörözgetek,sátorban alszom,meg minden. Ez egy remekül megírt,igazi kedvcsináló cikk,az ember szinte várja a nyarat,hogy elindulhasson. Tél közepén egy kis nyári ábránd,vágyakozás-aztán persze tudom,hogy belőlem már soha nem lesz igazi vízitúrázó. De olyan jó volt egy kicsit kimenekülni ebből az esős,szürke télből. Harsáczki György cikke megadta nekem ezt az élményt. Köszönet érte!

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.augusztusi számában olvashatjuk Szabó Gyula cikkét,mely Noszvaj községet és környékét mutatja be a kirándulóknak,turistáknak. Nagyon jól sikerült ez a leírás. Olvashatunk a De la Motte-kastélyról,a Gazdaházról,a Várkúti turistaházat,megismerjük a tiszta levegőjéről híres Síkfőkutat,virtuálisan felmászunk a Várkúti turistaházig,onnan pedig a Várhegyre. Jó kis túra a Bükkben. Ha lehet-de nem kell- egyáltalán valamicske hibát találni a cikkben,az a fénykép. Nem a minősége,a hangulata. Olyan borongós,felhős.Nem nevezném éppen kedvcsinálónak. Persze,ellenvetésként mondhatjuk erre,hogy a Bükkben ritkán szokott lenni verőfényes kánikula. Amúgy meg az újságíró nem rendelhet napfényt,neki meg kell csinálnia a képet,ha esik,ha fúj. Most ilyen idő volt,és kész. A Szerző mindent kihozott a témából,amit lehetett. Jó kis cikk ez,érdemes még így,évtized távlatából is elolvasni.

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.szeptemberi számában,a 36-37. oldalon Sváb László remek cikkét olvashatjuk. Az 1926-ban felavatott Várkúti Menedékház (Bükk hegység)ma is remek állapotban van. A cikk összefoglalja a lassan százéves épület tórténetét. Eredetileg Várkúti Isaák menedeķháznak hívták,Isaák Gyula Heves megyei főispánról elnevezve. Aztán túlélte a világháborút,1950-ben államosították,de-ritka kivételként-a tulajdonos szépen karbantartotta,sőt,fejlesztette. A rendszerváltást követő időszakban sem lett az enyészeté.  Érdemes a Bükkben túrázni. Van valami sajátos levegője,párája,olyan,amely még az Északi-középhegység többi illusztris hegységétől is megkülónbözteti. Valami édes,hűvös simogatást lehet érezni.  De kicsit túlléptünk a cikken...Olvassák el,kitűnő,kedvcsináló.