Írott és elektronikus média régen és ma

 Amióta intézményes irodalomoktatás létezik hazánkban,folyik a vita arról magyartanárok,középiskolások(és nyugodtan ide vehetjük még az irodalomtudósokat,politikusokat,oktatáskutatókat,szülőket és még sok mindenkit) között,hogy kell-e középiskolában a régebbi korok magyar irodalmát tanítani. Az egyik tábor szerint ezek a szövegek túl nehezek egy középiskolásnak. A másik tábor szerint az mégsem járja,hogy úgy érettségizzen le valaki,hogy nem olvasott Csokonait,Jókait,Mikszáthot. Szeretném leszögezni,hogy jómagam ezzel a "másik tábor"-ral értek egyet.  Olvastam az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Jéga-Szabó Krisztina:Legendahántás című írását. Szerző egy könyvismertetésbe ágyazva fejti ki véleményét a kérdésben.Minden magyartanárnak javaslom a cikk elolvasását.Hogy mi a véleménye Jéga-Szabó Krisztinának a tanítsunk-avagy ne tanítsunk kérdésben,azt itt most leszek olyan szíves nem elárulni.Akkor mi értelme volna a teljes cikk elolvasásának? Van egy kis szellemi

 Az Irodalomismeret c.folyóirat 2006/1. számában olvashatjuk Juhász Ferenc:Babonák napja csütörtök:amikor a legnehezebb című versét. Ebben előkerül a Galapagos-szigetek,mint metafora. A költő az Oktogon (Budapest talán leghíresebb körútja) sok színben pompázó világát hasonlítja a Dél-Amerika partjainál fekvő,számtalan egzotikus élőlénynek otthont adó szigetcsoportot,a természetfilmesek egyik kedvenc forgatási helyszínét.  De miért pont a Galapagos-szigetek?A verssel kapcsolatban ez kulcskérdés. Tudni kell,hogy Juhász Ferenc ezt a hosszúverset az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után kezdte írni( erre utal a piros eső metaforája is,mely a forradalomért hozott véráldozatot jelképezi). A Galapagos-szigetek Dél-Amerikától több száz kilométerre találhatók,tkp.magányos szigetek a végtelen óceánban. A költő az 1956-os forradalom Magyarországát hasonlítja a Csendes-óceánban fekvő szigetekhez. Magyarország is magányos volt azokban az időkben,a forradalom és szabadságharc idején érde

Az Eső című irodalmi folyóirat 2016/3. száma levélinterjút közöl a magyartanításról, annak jelenéről és jövőjéről. Nagyon elit tanárokat kérdeznek, akik nagyon érdekes dolgokat mondanak- túllépnek a " mai diákok utálnak olvasni" jellegű közhelyeken. Fűzfa Balázs például elmondja ( pontosabban: leírja, hiszen a levélinterjú írott médiaműfaj), hogy ő úgy szokta Berzsenyi Dániel: A közelítő tél című versét tanítani, hogy kiemeli a legismertebb sort- Lassanként koszorúm bimbaja elvirít"- és ezt összekapcsolja Einstein relativitáselméletével. Azért ezt meghallgatnám. És: nagyon szerencsések azok, akiknek Fűzfa Balázs a magyartanára. És: amúgy az interjú kitűnő, érdemes minden tanárnak elolvasnia, mert más tantárgyakra vonatozóan is hordoz tanulságokat. Tehát: Eső, 2016/3., 29-45.o. Szokásunkhoz híven csak a főoldalra mutat a link, tessenek olvasni, keresgélni: esolap.hu