Írott és elektronikus média régen és ma

 A Reader's Digest Válogatás című népszerű magazin 1994.márciusi számában olvashatjuk Mary Murray írását, melynek címe: Mitől fél a gyerek? Négy, valóban megtörtént esetet olvashatunk a cikkben, de ezek annyira jellemzők, hogy érdemes ezeket egyesével elemezni.   Az első esetben egy kétéves fiú riadt meg a babazsúron poénkodó bohóctól. Végül az segített ,hogy a szülők megkérték a bohócot, mutassa meg a srácnak, hogyan festi ki magát.A kisfiú megértette, hogy a bohóc is ugyanolyan ember, mint a többi, csak ki van festve.  A második esetben egy ötéves fiú ijedt meg egy népszerű tudományos tévécsatorna műsorát nézve- a dínóktól. Merthogy ott, a dokumentumfilmben, szó esett arról is, hogy bizony nem voltak ezek az állatok olyan aranyos jószágok, mint a rajzfilmeken. Az anya elmagyarázta a fiúnak, hogy a rajzfilmen látott dínó meg a dokufilmen látott dínó nem ugyanaz, mindkettő fikció.  Legjobban tetszett a szörnyes sztori, ez az a bizonyos "szörnyek vannak a szobában". Az apu

 Sugár András a huszadik század-végi- huszonegyedik század eleji magyar közmédia egyik meghatározó arca volt. Jómagam gyerekként és fiatalként láthattam, de ha feltűnt a képernyőn, azonnal otthagytam éppen aktuális elfoglaltságomat, és néztem. Néztem a riportjait, a nagyon izgalmas és korrekt tudósításait, hallgattam a véleményét ( már amikor hagyták neki elmondani). Sugár András az egyik utolsó olyan médiaszemélyiség volt, akitől tanulni lehetett. Nemcsak látásmódot, politikai kérdésekben elfoglalt véleményt, hanem magát a felfedezés örömét. Sugár András felfedezte nézőinek, hallgatóinak a világot. Örökké hálásak leszünk érte.  Sugár András 2021.júliusában, 88 éves korában távozott el közülünk. Hiány, űr maradt utána. 

Azt gondolom, aki leült a képernyő elé 2018.június 19-én, és az az m4 sportcsatornán kívánta megnézni a Lengyelország-Szenegál Vb-mérkőzést, nagyjából így tippelt:na jó, a szenegáliak becsülettel fognak küzdeni, de Lewandovskiék szépen lassan felőrlik őket, a félidőben lesz 1-0 a lengyelek javára, a végeredmény meg 2-0 vagy 3-0 a lengyelek javára. Aztán elkezdődött a mérkőzés- mit látunk? Az afrikaiak ( szövetségi kapitányuk egyszerűen hátborzongató) profi futballista módjára támadnak, a lengyelek pedig tanácstalanok, mind támadásban, mint pedig védekezésben. Soha életemben nem láttam ennyire gyengén, puhán, ötlettelenül játszó lengyel csapatot. A szenegáliak meg azt tették, amit kell: kihasználták fizikai fölényüket, a lengyelek egyszerűen lepattantak róluk, különösen Niang nevű játékosuk tűnt ki elképesztő fizikumával. A lengyelek ráadásul védekezésben is belehibáztak, így aztán a végeredmény:Szenegál-Lengyelország 2-1. A közmédia kitűnően közvetített, Molnár Mátyáson kifejezett