Írott és elektronikus média régen és ma

 John Milton költő,a 17.századi európai irodalom egyik legnagyobb alakja,Az elveszett Paradicsom című csodálatos mű alkotója,igencsak politikus természetű ember volt. A kor,amelyben élt,az angol polgári "forradalom'kora,szinte aranybánya volt a politika iránt érdeklődő embereknek.  Ez volt Angliában a modern tömegmédia kibontakozásának időszaka is. A különböző vallási és politikai olykor foglalkozási csoportok sorra jelentették meg saját,néhány ezer példányban megjelent lapjaikat. Volt saját újságja a royalistáknak,a mérsékelt ellenzéknek,a puritánoknak,a kereskedőknek,szóval,szinte mindenkinek. A lapok elszaporodásával azonban terjedtek a hamis információk is,no meg mindenféle okkult babonák,igénytelen nyelvezet. Sok egyházi személy féltette a hagyományos brit értékeket. Ezért aztán,némileg különös módon,az az angol parlament fogadta el a szigorított cenzúratörvényt,amely állítólag az angol nép szabadságáért küzdött. Miltonnak ez már sok volt. 1644-ben felszólalt, és kiadta A

 A Pesti Napló a 19.század egyik legnépszerűbb magyarországi sajtóterméke volt. A lap 1850.október 1-i számának 3. oldalán olvashatjuk,hogyan mentette meg Sobri Jóska-halála után is- a kolozsvári német színházat. Persze,a cenzúra miatt nem lehetett mindent leírni,dehát azért történész az ember,hogy összerakja a mozaikdarabkákból a valóságot. 1850. A szabadságharc leverése után vagyunk,alig több,mint két évvel. Az önkényuralom szigorúan korlátozza a magyar nyelvű kulturális intézményeket. A hatalom nem támogatja magyar nyelvű színházak műkődését. Kolozsvárott is csak német nyelvű színházat engedélyeznek. Csakhogy a város túlnyomórészt magyar polgárságát ez nem különösebben érdekli. Az előadások jóformán üres nézőtér előtt zajlanak. Frieze,a német igazgató teljesen kétségbe van esve. Színháza a csőd szélén áll. Ekkor támad egy ötlete. Magyar darabot játszik. A cikk nem írja,mit szólt ehhez a cenzúra,azt gyanítom,nem örült neki. Hogy ne legyen annyira feltűnő,egy-ahogy a cikk írja-"z

 A Kortárs folyóirat 1977/1.számának 54-55.oldalán olvashatjuk Majtényi Erik versét,melynek terjedelme több,mint másfél oldal,egyetlen versszak az egész A mű címe:Toledóban együtt nem voltunk szombaton.  Különös költő,különös cím. Majtényi Erik nevét Magyarországon ma már keveset emlegetjük,talán méltán-de ez a műve:remekmű. Ha pontos műfaját kellene meghatározni,akkor talán:elégikus hangvételű episztola.  Ahhoz,hogy Majtényi Erik művét megértsük,tudnunk kell,hogy az 1945 utáni kommunista diktatúrában az emberek nem utazhattak szabadon. Montreal,Toledo a legtöbb erdélyi vagy magyarországi magyar  számára csak álom maradt. A vers tehát a kitörés lehetetlenségéről,a szabadság-álmokról,a világban kóborló képzeletről,a fizikai helyhezkötöttségről szól.  És itt jön a duplacsavar:a cenzúra,főképp a kommunista korszak Romániájában,de a jóval liberálisabb Magyarországon sem,ilyen verset nem engedett volna át. Ezért aztán Majtényi Erik episztolát csinált:Lászlóffy Aladárnak ajánlotta művét. Ame

 1961-ben jelent meg a kitűnő tollú Galgóczi Erzsébet Félúton című kisregénye. Az írónő nagyon bátran megírta a kommunizmus idején,a magyar parasztságot ért sérelmeket-már amennyit a cenzúra engedett megírni. Galgóczi elment a szakadék széléig.  No,jöttek is a mindenféle kritikák. Ilia Mihály irodalomtörténész a Tiszatáj c.folyóirat 1961.novemberi számában két,mai olvasó számára már mulatságos kifogást emelt a kisregény ellen. Az egyik az,hogy a mű szellemiségét meghatározó alapgondolat miért mottóként szerepel,merthogy Ilia Mihály szerint így nincs funkciója. Ehhez csak annyit fűzhetünk:ilyen alapon egyik mű mottójának sincs funkciója. A másik kifogás,amit Ilia Mihály kritikája emel,az az,hogy a mottó megfogalmazója,azaz az író,"a kisregényben semmi szerepet nem vállal."Ehhez meg csak annyit tehetünk,hogy ezen logika alapján minden egyes szám harmadik személyben íródott regényt,novellát,elbeszélést meg lehet kritizálni,hiszen az író közvetlenül egyik műben sem szerepel.  Jól

Robert Fico, Szlovákia talán legismertebb politikusa, megint bejelentett valamit. ( Figyelem! Az Új Szó szlovákiai magyar nyelvű hírportálnak, csak a főoldalát linkelem, ugyanis az a fixa ideám van, hogy tessenek olvasni, komoly dolgokat is: ujszo.com ) Ezúttal azt jelentette be Fico, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy ő vezesse a jelöltlistát. Bocsássanak meg nekem, de én ezt nem hiszem. Nem hiszem, hogy Robert Fico, akit hívei úgy imádnak, mint valami szentet, beérné a második, vagy az ötödik netán a huszadik hellyel. Ez a bejelentés Fico részéről pusztán taktikai húzás, vagy éppen egy jó mondat, mellyel a politikai uborkaszezon idején bekerülhet a médiába. Azt is bejelentette Robert Fico, hogy ő a cenzúra áldozata. Mindjárt elkezdek röhögni. Pontosan ő az, aki hivatali ideje alatt a leginkább korlátozta a szlovákiai sajtószabadságot. Robert Fico tehát megint megnyilvánult verbálisan. Nagyon profin csinálta, kétségtelen, hogy jelenleg Fico Szlovákia legprofibb politikusa.  Jól ke