Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Obsitos c.folyóirat(a Honvédelmi Minisztérium lapja) I.évfolyama 1.számának 31.oldalán rövid,ámde kitűnő tudósítás olvasható egy megemlékezésről.A megemlékezést Budapesten rendezte a Repülő és Légvédelmi Tagozat valamint a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület(TÉBE). Az Örs vezér téren a magyar katonai repülés legnagyobb alakjaira emlékeztek. Petróczy István századosra,az első magyar katonai repülőre,aztán a második világháború ászaira:Szentgyörgyi Dezsőre,Debrődy Györgyre,Tóth Lajosra,Molnár Lászlóra. Nekem nagyon furcsa érzésem támadt a tudósítás olvasásakor. Ugyanis a fent említettek közül egyik nevet sem  ismertem.Meggyőződésem,hogy ezzel nem vagyok egyedül. A magyar történelmi emlékezetből és a történelemoktatásból,politikai okok miatt,kimaradtak a jó magyar katonák. Ezt a hiányosságot pótolni kellene. Napjainkban,a ki tudja,hányadik oktatási reform időszakában,itt lenne az alkalom,hogy legalább nevük említése szintjén megemlékezzünk a magyar katonákról,hősökről. 

 A Hajdú-Bihari Napló 2021.január 11-i száma megemlékezik Medgyessy Ferenc szobrászművész születésének 140.évfordulójáról. Egy kis bevezető a címoldalon,aztán egy részletesebb méltató cikk a 2.oldal lap alján,7 képpel illusztrálva. Ennyi.(A lap tetején a szelektív hulladékgyűjtés eredményességéről szóló cikket olvashatunk). Nekem ez kevés. Medgyessy Ferenc,aki szobraival nagydíjat nyert az 1937.évi párizsi világkiállításon,annyira meghatározó alakja Debrecen kulturális életének,múltjának,arculatának,hogy ennél azért nagyobb,méltóbb megemlékezést érdemelt volna. Akár még vezető anyagnak is el tudnám képzelni,elvégre tegnap kivételesen nem volt földrengés,stb. Elfért volna egy részletesebb méltatás,esetleg szakértővel készített interjú.  Nem baj,majd a 150.évforduló jobban sikerül. Elvégre Medgyessy Ferenc sokat jelent nekünk. 

A Helikon irodalmi és kulturális folyóirat ( Kolozsváron jelenik meg)2018/4. számában olvastam Bíró Gergely novelláját, az Egyenruha címűt. Ebben egy idős férfi, az 1956-os forradalom és szabadságharc veteránja, megkapja egyenruháját, még állófogadásra is meghívják, aztán a megemlékezésen majd összefagy, mert nem visz magával meleg ruhát, pedig esik az eső és fúj a szél. Szóval, az egész novella arról szól, hogy vajon ma, Magyarországon, eléggé megbecsüljük-e az 56-osok emlékét? Az ünnepségeken, kitüntetéseken és egyéb külsőségeken kívül a nemzet megadja-e harcosainak azt a belső elégedettséget, hogy: nem hiába harcoltunk, érdemes volt áldozatokat hozni...Bíró Gergely novellája erről szól. Én pedig, nemcsak mint történelem szakos tanár, hanem mint magánember is, alaposan elgondolkoztam. És szerintem még gondolkodni is fogok. Talán életfogytiglan. A novella kitűnő, ajánlom mindenkinek.  A Helikon folyóirat oldalán remek írásokat olvashat: helikon.ro