Írott és elektronikus média régen és ma

 Albert Einstein, a modern fizikai világkép egyik megalkotója 1879-ben született. Születésének százéves évfordulóján Az Élet és Tudomány c. folyóirat címlappal emlékezett a nagy tudósról ( Élet és Tudomány, 1979.03.16.). De hogyan!  Négy arckép Einsteinről. Az első fekete-fehér, komoly, átlagos, mint amikor utcán közlekedik az ember. Mellette karikatúra, az a bizonyos nyelvnyújtós kép. Aztán balra lent, megint a nyelvnyújtós kép, valami textilművészeti alkotáson. Jobbra lent pedig fénykép, rajta a híres képlet. Nem vitatom, hogy Einstein színes egyéniség volt, a róla készült portréban joggal foglaltatik benne a nyelvnyujtogatós kép is. De azért lássuk be, nem ettől lett híres. Ne csináljunk Einsteinből celebet, mert odalesz a tudományos híre, neve! Az ÉT címalpjára elég lett volna egy nyelvnyujtós kép. Így is jó. Einstein arca, mint médiasztár- nem kellene. Van elég celeb a mai médiában bőven. Albert Einstein fizikus volt, így kellene őt megőrizni az emlékezetnek. 

Az Eső című irodalmi folyóirat 2016/3. száma levélinterjút közöl a magyartanításról, annak jelenéről és jövőjéről. Nagyon elit tanárokat kérdeznek, akik nagyon érdekes dolgokat mondanak- túllépnek a " mai diákok utálnak olvasni" jellegű közhelyeken. Fűzfa Balázs például elmondja ( pontosabban: leírja, hiszen a levélinterjú írott médiaműfaj), hogy ő úgy szokta Berzsenyi Dániel: A közelítő tél című versét tanítani, hogy kiemeli a legismertebb sort- Lassanként koszorúm bimbaja elvirít"- és ezt összekapcsolja Einstein relativitáselméletével. Azért ezt meghallgatnám. És: nagyon szerencsések azok, akiknek Fűzfa Balázs a magyartanára. És: amúgy az interjú kitűnő, érdemes minden tanárnak elolvasnia, mert más tantárgyakra vonatozóan is hordoz tanulságokat. Tehát: Eső, 2016/3., 29-45.o. Szokásunkhoz híven csak a főoldalra mutat a link, tessenek olvasni, keresgélni: esolap.hu

A Magyar Nemzet 2019.június 14-i számának 4.oldalán, Csókás Adrienn cikkében olvashatunk arról a törvénytervezetről, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma terjesztett be a közoktatással kapcsolatban. A cikkből kiderül, hogy még mindig nincs elegendő tanár ahhoz, hogy minden iskolában biztosítsák a mindennapos testnevelést. Ezért, jobb híján, szakedzőket alkalmaznak. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy mivel nincs elég fizikatanár, felvesszük Einsteint a muszapöröszkei suliba óraadó tanárnak. A szakedző, az bizony teljesen más káposzta, mint a tornatanár. Más a hivatása, emberszemlélete: őt arra " képzik ki", hogy adott sportágban eredményes csapatokat hozzon létre és irányítson. A gyerekek, az más történet. Ott nem profi sportolókkal van dolga a szakembernek, hanem ifjú emberekkel, akiknek életkorukból adódóan szükségük van irányított mozgásra. Ez más. Lett volna idő felkészülni és megfelelő szakembereket nevelni? Lett volna. Nem ma vezették be a mindennapos iskolai