Írott és elektronikus média régen és ma

 Már csak Liechtensteinnel kellene játszanunk... A magyar válogatott, miután oda-vissza legyőzte Szerbiát, az EB-selejtező csport favoritját, nem bírta megtenni az utolsó lépést. A 2023.10.17-én lejátszott meccsen a nálunk jóval gyengébben jegyzett Litvániát  kellett volna megverni, s akkor biztos a továbbjutás. Nem sikerült, harmatgyenge első félidő után a végeredmény 2-2 lett, ennek a döntetlennek a litvánok örülnek, mi meg nem. Évtizedek óta visszatérő tendencia, hogy a magyar futballválogatott nem tud legyőzni olyan csapatokat, melyek a ranglistán nálunk jóval gyengébb pozícióban vannak. Kaptunk már ki az elmúlt években Luxemburgtól, Andorrától, Máltától, Albániától, és még sok mástól.Meg kellene tanulni, hogy kell gyengébb csapatokat legyőzni. Ez egy külön szakma a sporton belül,mely jelentős fizikai-pszichikai rákészülést igényel.  Ajánlom a magyar labdarúgó-válogatott figyelmébe egy teljesen más sportágból bizonyos Portisch Lajos munkásságát. A kitűnő sakknagymester 260 partit j

 Kezembe került a Magyar Sakkélet című folyóirat 1978.évi évfolyama. Avilágranglista TOP 50-ben 5 magyar foglalta el megérdemelt helyét: Portisch Lajos, Ribli Zoltán,Adorján András,Sax Gyula, Pintér József. Ebben az évben tehát (amikor nem mellesleg, a magyar válogatott nyerte a sakkolimpiát Buenos Airesben), szóval, 1978-ban  a férfiak világranglistáján a világélvonal10 százalékát Magyarország adta!! Mögöttük pedig olyan magyarok sakkozók álltak, mint Szabó László, Lukács Péter, Grószpéter Attila, Csom István, Faragó Iván, Vadász László,Lengyel Levente, Bilek István, és elnézést mindenkitől, akit kihagytam.  Az a helyzet, hogy 1978-ban Magyarország két olimpiai csapatot is simán ki tudott volna állítani, és egyik sem a mezőny második felében végzett volna!!  Ilyen magas színvonalú volt az 1970-es-1980-as években a magyar sakk! Ma sem rossz, de azért ettől az állapottól elég messze van...