Írott és elektronikus média régen és ma

 Sajnos, sem általános, sem középiskolai történelemkönyveink nem tárgyalják a Hajts testvérek munkásságát. A médiában is alig esik szó róluk.Pedig nagyon fontos szerepet játszottak a huszadik század magyar kulturális életében.  Az idősebb testvér, Hajts Lajos, a térképeszet terén alkotott maradandót. 24 éven át volt a Ludovika Akadémia tereptan tanára. Kartográfiáról írt munkáin a szakma generációi nőttek fel. A fiatalabb testvér, Hajts Béla, inkább a turizmus területén vált ismertté. A Magyarországi Kárpát Egyesület Iglói Osztályának elnökeként mindent megtett, hogy a természetjárást megszerettesse fiatallal, öreggel. Ötszáz fős turistakört vezetett. Földrajzi könyvgyűjteménye országos hírű volt. Haláláról címalpon emlékeztek meg a korabeli helyi lapok.  Akit érdekel a Hajts testvérek munkássága, a Magyar Turista folyóirat 2007.januári számában talál róluk cikket ( ( Dr. Polgárdy Géza:A propagátor és bátyja, a térképész). 

 Történelem, alulnézetből....A Népszava napilap 1950.február 1-i számának 3. oldalán részletes cikk szól a közalkalmazotti béremelésről. A megemelt illetményű közalkalmazottak, köztisztviselők állítólag annyira hálásak voltak Rákosi Mátyásnak, hogy még táviratokat is küldtek neki. Egy főiskolai tanárnő is nyilatkozik, aki 1800 forintot fog keresni. Ő elmondja, hogy korábban hárman éltek 50-60 pengőből. A cikkben szó esik arról, hogy az átkos Horthy-rendszerben az orvosok és ápolók borítékot és ajándékot, pl.csirkét fogadtak el. Bezzeg most... A cikk hurráoptimista és hazug.1950-re beindult a totális kommunista propaganda. Bizonyítani kellett a hidegháború idején, hogy a szocialistao rszágokban, így Magyarországon is, az emberek sokkal jobban élnek, mint kapitalizmusban. Ebből,sajnálatos módon,semmi nem volt igaz. A megemelt bérű köztisztviselőktől,tanároktól, orvosoktól pl. elvárták, hogy legalább egy havi fizetésüket békekölcsönként ajánlják fel. Békekölcsönkötvényeket kellett vásárol

 Napjainkban sokan felvetik azt a kérdést: eléggé elhivatottak-e az iskolákban dolgozó tanárok, az óvodákban dolgozó óvónők? Ezzel kapcsolatban pedig felmerül egy újabb kérdés:tanítható-e a pedagógusi attitűd, a nevelés szeretete?  Hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy 19.századi újságcikkből! Volt egy olyan újság Magyarországon, hogy Buda és vidéke. Az 1896.1.számban a Buda és vidéke megemlékezett arról, hogy 30 éves lett a Népnevelők Lapja ( a " népnevelő" szó gyakorlatilag a falusi tanítót jelentette). A köszöntő cikkek áradatában-ami már önmagában mutatja, hogy milyen fontosnak tekintették akkoriban az oktatásügyet- Scherer Gyula az alábbiakat írja: "A tanítás: mesterség, a nevelés: művészet.A tanító, ha nem tud nevelni,csak ügyes munkás lehet; a nevelő, ha a tanításban nem volna is kiváló, mindig művész.Ügyes munkássá, jó tanítóvá mindenki lehet, a művésznek, a nevelőnek születnie kell.". Scherer szembeállítja tehát a szaktanárt,, aki csak tárgyát tudja, azzal, a

 Az Erdélyi Gyopár című,igen magas színvonalú és igényes kiállítású folyóirat 2005/5. számában,a 16.oldalon jelent meg meg Izsák Györgynek A környezeti nevelésről című cikke. Az írás arra világít rá,hogy mennyire el van maradva nálunk az ifjúság környezeti nevelése. Ennek illusztrálására Szerző egy amerikai (konkrétan chicagói) példát hoz. Chicagóban elszaporodott a parlagfű,erre a városvezetés és a környezetvédő egyesületek kampányba kezdtek,ez pedig olyan eredményes volt,hogy pár héten belül több százezer chicagói lakos huzigálta ki a parlagfüvet a járda mellől.Példamutató dolog ez,nálunk,Magyarországon is kellene ilyesmi. A nagyon jól megírt cikk eszembe jutott még egy gondolatot-nem,nem azt,hogy nálunk ilyen kampányokat nem szerveznek. Hanem azt,hogy a környezeti nevelésnek két vonalon kell haladnia:1. Általános,rendszerezett környezeti nevelés 2. Kampányok,az éppen aktuális problémára összpontosítva.  Mindehhez persze Magyarországon szükség volna megfelelő tudású és mennyiségű sza

Egy Párizstól északkeletre fekvő kisváros gimnáziumában alig van fűtés. A testnevelésórákon 9 fok van,az épületben időnként elmegy az áram. Állítólag egy adminisztratív akadály miatt nem tud a fenntartó települési önkormányzat pluszforrást biztosítani a 2400 diákkal működő intézménynek. Van,hogy órákon a diákok a mobiltelefonnal világítanak. Egy francia tévé megkérdezte az egyik diákot,miért nem vált iskolát. A diák azt mondta,kitartanak,bíznak abban,hogy hamarosan megoldódik a helyzet. Nehéz belegondolni, hogy 2022-ben ilyesmi történhet Franciaországban. Minden elismerésem a diákok,a tanárok és a szülők kitartásáért! Úgy látszik,nemcsak Kelet-Közép-Európában vannak gondok az oktatás infrastruktúrájával... Itt nézheti meg az iskoláról forgatott dokumentumfilmet: rmc.bfmtv.com

 Az 1222-ben, II .András király uralkodása idején kibocsátott, később többször módosított magyar Aranybulla hazánk történelmének egyik legfontosabb forrása. Mégis,- vagy talán éppen ezért- számtalan esetben értelmezték, újraértelmezték, ide vagy oda helyezték a hangsúlyt.  Hol tartanak ma az Aranybulla-kutatások? Hogyan vélekedik a mai történészgeneráció erről az Európában is egyedülálló történelmi dokumentumról? Erről olvashatnak elképesztően izgalmas interjút Zsoldos Attila történésszel, az Árpád-kor egyik legjelesebb magyar szakértőjével, a Magyar Tudományos akadémia weboldalán, az  mta.hu -n. Aki valamilyen szinten foglalkozik történelemmel, akár tanár, diák, egyetemi-főiskolai hallgató, vagy éppen amatőrként érdeklődik a középkor rejtelmei iránt, feltétlenül olvassa el az interjút! Kihagyhatatlan. 

 Olvasom a HVG 2020.december 10-i számában Parászka Borókának a romániai választásokról írt nagyszerű elemzését (24-25.o.). Találtam egy érdekes mondatot: a Román Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői, képviselőjelöltjei szinte mindannyian orvosok voltak. A párt-nem mellékesen- megnyerte a 2020.évi választásokat, igaz, "csak" 29,79 %-ot elérve. Második lett a Nemzeti Liberális Párt, 25,01 százalékkal. Az RMDSZ 6,63 százalékot kapott. Azon gondolkodtam, vaon ez a recept beválna Magyarországon is? Ha valamelyik párt kitalálná, hogy szinte minden képviselőjelöltje orvos lesz, vajon hány százalékot érne el? De lehetne próbálkozni tanárokkal, mérnökökkel, bármiféle értelmiségi csoportosulással. Vajon a magyar választópolgárok hány %-a bízik még az értelmiségben annyira, hogy bejuttassa őket a Parlamentbe? Költői kérdés. Szerintem a válasz:kevés százaléka. Hazánkban egy értelmiségi párt ma nem nyerne. Ugyanis feldobná a labdát az ellenfélnek: lám, ezek itt entellektüelek, nem értenek

 Régi kérdés ez,s a keresztény egyházak mindig azt válaszolják a fiataloknak,hogy nem. Ne puskázz,mert megharagszik rád Isten! A Timótheus című adventista keresztény folyóirat 2000/4.száma foglalkozik a kérdéssel,de a szokásosnál kissé árnyaltabban közelít a problémához. Egy tanulót,bizonyos Tibort szólaltatnak meg,aki elmondja,hogy jó érzés volt neki nem puskázni és egyest kapni. Mert tiszta maradt a lelkiismeret.  Egy Anett nevű tanár szerint "puskát írni kötelező,használni nem ildomos". Merthogy aki puskát ír,az már tett az ügy érdekében. A cikk bibliai idézetekkel zárul (pl. Zsolt 119,1 Zsolt 37,37 ).  Jómagam diákként soha nem voltam nagy puskázó,tanárként viszont elnéző voltam. Egyszerűen ilyen vagyok és kész. Mindenki számoljon el a maga lelkiismeretével,ha van neki.  A Timótheus folyóirat cikkét igen-igen jónak,eredetinek,sablonmentesnek találtam. Jómagam 

A Hajdú-Bihari Napló 2020.június 24-i számának 2 oldalán jelent meg a Jó hírt kaptak a tanárok című cikk,mely arról szól,hogy már augusztusban negkapják a tanárok az ígért 10 százalékos fizetésemelést. Nagyon szeretném,ha ez a béremelés végre tényleg mindenkit elérne. A rendszerváltás óta számtalan médiaanyag jelent meg arról,hogy nő a tanári fizetés,aztán mindig kiderült,hogy nő ugyan,de nem úgy,nem akkor,és nem annyira,mint ahogy az a különböző írott és elektronikus sajtótermékekben megjelent. A politikusok gyakran médiakampány eszközeként használták a pedagógusokat. Remélem,ső,biztos vagyok benne,hogy ezúttal nem ez történik,hanem ténylegesen,kézzelfoghatóan us megérkezik az a pénz a tanárok számlájára. Minden tanár számlájára. 

Az ujszo.com   szlovákai magyar nyelvű hírportál (a szlovákiai média egyik legmagasabb színvonalú produktuma) beszámol arról, hogy minden tanárnak ki kell kérnie a teljes erkölcsit.( A cikk letöltve 2019.december 15.23 óra 32 perc) Történt, hogy egy szlovákai tanárról kiderült, hogy korábban voltak csúnya ügyei, csak éppen nevet változtatott. Erre a szlovák illetékesek köteleztek minden tanárt, hogy a teljes erkölcsi bizonyítványát kérje ki. Ha valakiről kiderül, hogy büntetett előéetű, elveszíti állását. Eddig a cikk lényege. Recenzens véleménye: Nem hangzik rosszul. Egy tanár legyen erkölcsileg feddhetetlen. Csak éppen mi van akkor, ha a tanár 20 éves korában elgázolt valakit, feflüggesztettetre ítélték, ez letelt, és éppen monst 40 éves? Akkor is elveszíti állását, ha az általa elkövetett bűncselekménynek semmi köze a tanári hivatáshoz? Azt gondolom, attól lehet valaki jó matematikatanár 40 évesen, ha fiatalon pl. garázdaságot követett el. Talán nem ártana súlyozni ezt a dolgo

Feélreértés ne essék: a szülők mindig panaszkodnak az osztályzatokra. A szülő mindig a lehető legjobb osztályzatot akarja a gyermeknek, a pedagógus pedig igyekszik " reálisan" osztályozni. Csakhogy ezzel olykor gond akad, mint azt a Gyermekünk folyóirat 1987/5. számában olvasható cikk is tanúsítja. Szóval: - az osztályzat nem reaális - a tanár nem jóindulatú - a hibát keresi, nem az erényt - " a szigorúságon belül annyi a következetlenség, hogy az már rossz vért szül". - és még sok egyéb Az a helyzet, hogy a ma szülői, akik a cikk megjelenése idején voltak gyermekek, egy az egyben ugyanazt gondolják erről az egészről, mint az ő szüleik ( azaz a mi szüleink) akkoriban erről az egészről. A Gyermekünk leközölte azt, amit akár egy mai Gyermekünk is leközölhetne ma. Amúgy a cikk- Garai Katalin írása- kitűnő, elgondolkodtató, stílusos, több nézőpontból is körbejárja a kérdést.

Ha valaki azt gondolná, hogy az iskolai műdemokrácia csak a rendszerváltás után gyökeresedett meg hazánkban, annak ajánlom a Gyermekünk folyóirat 1987/2.számát. Csepelen, egy általános isolában, a gyerekek pár napra saját demokratikus mintaállamot szervezhettek: ez volt Guszevónia, ahol fabatkákkal lehetett fizetni mindenért, és minden vezetői posztot diákok tölthettek be. Az egészet persze az úttörőmozgalom keretein belül művelték, erős tanári kontroll alatt. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy minden diák élvezte az áldemokratikus mintaiskolát, szerintem sok kamasz inkább "égő"-nek érezhette, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Abban viszont igen, hogy a rendszerváltás utáni diákönkormányzatok sokszor ezt az áldemokratikus mintát követték. Voltak " közösségileg" aktív pszichopaták, meg közösségileg passzív normálisok. Ennyit erről.

Azt gondolnánk, a nagy emberek, csúcsértelmiségiek, művészek, elfelejtik tanáraikat, hogy megvalósíthassák önmagukat. Ez annyira félreértés, hogy csak na. A Gyermekünk folyóirat 1986/5. számában híres emberek beszélnek emlékezetes tanáraikról. Törőcsik Mari színművész a tornatanárára, a könyvvitel-tanárára, valamint Kornisné Panniné nénire, Vas István sógornőjére emlékszik. Vámos Tibor akadémikus inkább a középiskolát élte meg pozitívan, mint az általánost. Fedor Ágnes, újságíró- nos, őszintén szólva, eleinte nem értettem, miféle tanárról beszél, aztán kiderül, hogy Jaschik Álmos grafikusművész tanárról van szó. Péchy Blanka színművész pedig a történelemtanárára gondol szeretettel, míg Vargha Balázs író is a rajztanárát emeli ki. Szóval, nem a szak számít, hanem a személyiség. Ennyi a tanulság.

A DEja vu című , jó kiállítású és színvonalas tartalmú sajtótermék a Debreceni Egyetem alumni magazinja. A 2015.téli szám tartalmából ,a teljesség igénye nélkül: A Balla testvérpár a gyógyítás szolgálatában- Skultéti Éva gazdaságfejlesztéssel, innovációval foglalkozik, szoros kapcsolatot ápol az Egyetemmel- Németh György a Richter Gedeon Kft orvostudományi igazgatója- Érsek Kitti speciális edzésmódszert dolgozott ki babáknak és kismamáknak- Kuun Aladár a Magyar Helsinki bizottság jogásza, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát- Milyen díjakat nyertek az Egyetem egykori és mostani tanárai, hallgatói? xxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is, persze csak akkor, ha szeretsz olvasni: konyv-ajanlo.blogspot.com Ha pedig még nem szeretsz, akkor is nézd mg, hátha kedvet kapsz hozzá!

A Nők Lapja a hazai írott média meghatározó szereplője immár több, mint 50 éve. Nők generációi nőttek fel Nők Lapján. Meg kell mondjam, hogy jóval színvonalasabb sajtóterméknek tartom a Nők Lapját, mint sok, az utóbbi években indult női magazint. A 2017/52. tehát utolsó számban egy Olvasó érdekes kérdést intézett Vekerdy Tamás pszichológushoz: mi lehet az oka annak, ha egy nyolcéves gyermek a haját tépi? Méghozzá nem is akárhogy: tenyérnyi foltokat tép ki a a saját hajából! Vekerdy Tamás válaszából kiderül, hogy a gyerek és haj kapcsolata teljesen természetes, a haj egyfajta intimitást fejez ki. A hajtépés viszont nagyon is káros, mert azt jelzi, hogy a gyermek nyomás alatt van. Vagy a szülők vagy az tanítónők túl sokat várnak el tőle, és ezzel a kicsi még nem tud megbirkózni. Vekerdy Tamás a pihenést valamint a terápiát javasolja megoldásként. Hát igen, mondhatnánk, bizonyára elszigetelt esetről lehet szó. De nem! E sorok írójának- kinek eredeti foglalkozása tanár- is akadt olyan